Miért nem? Még mindig miért nem?

A római kirándulás után egyetlen kérdésem van: miért nem pereli be senki még mindig ezt a köztörvényes bűnözőt, aki közel tízmillió ember életét és tisztességét gyalázza meg mindennap és mindenütt? Tényleg meg kell várni a választásokat?! Tényleg nem látja még mindig senki, hogy egy beteglelkű, iszonyatosan ostoba tomboló gazembert kell megfékezni, aki annyival súlyosabb és kártékonyabb bűnöző egy közönséges polgárnál, hogy politikus?! Hány paragrafust mondjak, aminek az alapján hivatalban lévő miniszterelnököt el lehet távolítani az állásából, és gyorsított eljárásban ítéletet lehet hozni az ügyében?! Jogász hölgyek és urak, "ellenzéki" (szájtáti) politikusok, hány paragrafus alapján lehet és kell perelni és elítélni magukat kötelességmulasztás és bűnsegédi bűnrészesség alapján, amiért még mindig nem indítanak eljárást a Magyarország miniszterelnöki hivatalát bitorló briganti ellen - hogy a nyavalya törné ki kedves mindnyájukat!

Nekem mindegy, hová, elmegyógyintézetbe vagy fegyházba, de takarítsák már el ezt a förtelmet az emberek szeme elől!

Ők hatan, a hős hazafiak

Nem szívesen teszek ki taszító képeket a jegyzeteimhez, ezúttal kénytelen vagyok, nyilván nem minden olvasóm látta ezeket a szerencsétleneket a tegnapelőtti, Rákosi-korszakot is alul múló szocialista (vagy inkább nemzeti szocialista) szpartakiádon. Az van a kép alá írva, hogy "56-os hazafiak". Azt nem mondta senki, honnan szalajtották őket, hol voltak "hazafiak" ezek a fekete jelmezbe öltöztetett kiállítási figurák, akiket a Kossuth téren közszemlére tettek, miként tenyészkecskéket a mezőgazdasági vásáron, de az bizonyos, én egyiküket sem láttam soha. Igaz, a budaiakkal nem találkoztam, ha mind a hatan a "Széna tériek" közül kerültek ki, akkor bocsánat, akkor nem szóltam semmit... bár ennek elég kicsi a valószínűsége.

Érdekes dolog ez, a "történelemírás" 56-ról. Olvasok mindenféléket, nem tudom, melyiknek mi a forrása, csak azt tudom, hogy én írástudó emberrel nem találkoztam sehol a bő két alatt, amíg zajlottak az "események", pedig elég sokfelé jártam, például úgynevezett futárszolgálatot teljesítettem a Kilián és az Országház között. De sem a Kiliánban, sem az Országházban nem volt senki, aki történésznek vagy újságírónak mondta volna magát. Nem tudom, ki és hogyan írta meg 1956 hiteles történetét, de meglepne, ha volna ilyen. Ezek a díszpintyek például honnan kerültek elő? Jelentkeztek? Miért? Szólt nekik valaki? Hogy 56-os hősökre mutatkozik szükség, ugyan jöjjenek már el a Kossuth térre? Ők volnának a hősök? Mikor lettek azok? Én annak idején egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki hősnek képzelte magát. Mit válaszolnának, ha föltennék nekik egy-két kérdést. Például hogy annak a holminak, amit a "történelemtudósok" benzines üvegnek neveznek meg molotovkoktélnak, mi volt a neve az utcán? Miért hívtuk petróüvegnek, honnan szereztük hozzá a petróleumot? Miért kellett bekéredzkednünk nyolcadik és kilencedik kerületi konyhákba, hogy a kredenc oldalára akasztott tartályból petróleumot kunyeráljunk? Milyen eszközzel késztettük a ruszki tankokat, hogy akkor lőjenek, amikor mi akarjuk? Az ehhez szükséges sztaniolcsíkokat hol vagdostuk, miből? Hogy szólt az utcán valójában ez a falsul idézett mondat: aki magyar velünk tart? A fentnevezett két kerületben miért volt minden ház szétlőve, ami az utcasarok utáni második vagy harmadik telken épült?

Ültünk egy éjszaka egy elhagyott lakásban (romos volt? a fene emlékszik), egy Angyal István nevű emberrel beszélgettünk, ő volt a legidősebb, és legtekintélyesebb (senki nem nevezte parancsnoknak). Valaki megkérdezte, miért csináljuk ezt, meg fogunk dögleni a semmiért. István (senki nem hívta Pistának) azt mondta, mert vagyunk párszázan, akik megmutathatják, hogy mindent azért velünk sem lehet megcsinálni. Párszázan. Tetszik érteni? Ismertük egymást, szinte mindannyian. Nem sokan maradtunk életben. Akkor még nem tudtuk, hogy mi vagyunk az a párszáz a tízmillióból, akik "vívják a szabadságszerető magyar nép harcát". Az egész országét a főváros egy-két kerületében összesen. A pincében tartózkodó szabadságszerető magyar nép mélységes ellenszenvétől, olykor gyűlöletétől kísérve (nem mondtam, hogy ezt is a zsidók csinálják?!). Akik alig várták, hogy vége legyen. Akik május elsején nagy-nagy tömegben köszönték meg Kádár Jánosnak, hogy olyan gyorsan véget vetett ennek az ellenforradalomnak. Ezt a tömeget én személyesen nem láttam, akkor éppen a kivégzésemre vártam...

Olvastam tegnap, hogy milyen sokan voltak. Itt is, ott is. Jó. És? Történt valami, tessék mondani? Azt is kérdezhetném, megijesztett ez a sok ember valakit azok közül, akik a magyar történelem legundorítóbb 15 éve során totális nyomorba lökték ennek a szabadságszerető népnek a millióit? Mit kerestek a Hősök terén? Volt ott valaki, akit kirángathattak volna a búvóhelyéről, hogy bilincsbe verve bekísérjék az addigra kinyittatott bírósági épületbe, megkezdendő a perek sorozatát? Miközben más csoportok máshonnan kaparták ki a többit, egyelőre csak a néhány tucat vezérkolompost, aztán majd minden nap tovább, azt a pár ezret, akik mindezt lehetővé tették? Tényleg azt tetszett gondolni, hogy az a tekintélyes népesség érdekel valakit? Vagy megvárjuk a választásokat? Amikor ők fogják az utcára küldeni a fegyvereseiket? És a szabadságszertő magyar nép ismét lemehet a légópincékbe?

Ez most csak úgy eszembe jutott arról a hat feketeruhásról. Furcsa, nem, hogy az október huszonharmadikákon mindig csak keserűséget érzek, soha nem diadalmas büszkeséget?

A politikus kivétel: mindenkinél súlyosabban és gyorsabban büntetendő

...ami Budapestet illeti: ez nem helyes. Rossz látni, hogy egy olyan személy, aki a Nemzetközi Büntetőbíróság körözése alatt áll, európai országba érkezik. Ismét felmerül a kérdés, lesz-e ennek bármilyen eredménye - mondta Kaja Kallas, a kül-és biztonságpolitikáért felelős európai uniós főképviselő hétfőn Luxemburgban.

Tetszik érteni? Rossz látni. Hogy európai országba érkezik. A kül-és biztonságpolitikáért felelős európai uniós főképviselő nem azt mondja, hogy megütközve látjuk, miképpen készül az orosz tömeggyilkos, aki ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, egy európai országba, és bár tudjuk, hogy Magyarország miniszterelnöke rendszeresen úgy képzeli, fumigálhatja az Európai Unió törvényeit és rendeleteit, nem gondoljuk, hogy azt is megpróbálja, mi történik, ha az orosz elnököt a belépése pillanatában nem tartóztatja le. Ha mégis, az Unió megfelelő csapatai természetesen gondoskodnak róla, hogy ezek az emberek érezzék a súlyát a nemzetközi elfogató parancs intézményének.

Kaja Kallas miért nem ezt mondja? Úgy vélem, tudja, hogy az Uniónak nincsenek csapatai, és talán azzal is tisztában van, hogy ez így nincs rendjén. Ha ugyanis az Európai Unió szankcióit a megfelelő büntető szervezetek léte nem engedné figyelmen kívül hagyni, akkor ennek a két köztörvényes bűnözőnek meg sem fordulna a fejében, hogy a jelenleg tervezett "találkozót" Budapesten meg lehet rendezni. Horribile dictu, valószínűleg a harmadik, az amerikai elnök is ki volna tiltva Európából mint ugyancsak köztörvényes bűnöző, akit már a saját hazájában is elítéltek, csak ott az elnök nyugodtan lehet elítélt is, de az európai törvények ezt kizárják.

Mindehhez persze az kellene, hogy az Európai Unió végre unióként (egyesülésként, szövetségesként) működjék. Hogy tudatában legyen a saját súlyának (lakosságszám, népsűrűség, kultúra, tudomány, történelem, intézményrendszer, minőség), és ennek megfelelően viselkedjék. Például Amerikában fontos legyen megérteni, mit jelent, hogy ide nem engednek be egy despotaként nagyképűsködő lókupecet, mert Európa változatlanul demokráciaként funkcionáló országként tekint az Államokra. Hogy megértesse az atlanti térségnek nevezett, civilizált világrésszel, semmilyen cselekedet, ami törvénybe ütközik, nem maradhat büntetlen, hogy ez a tétel elsősorban a politikusokra vonatkozik, azaz nekik nem többet kell eltűrniük, hanem egy csavargónál is kevesebb kisiklást követhetnek el - ami egy átlagos polgárnál még elnézhető, enyhe ítélettel sújtandó, azért egy politikus 15-20 évet kap. Hogy Oroszország legföljebb földrajzilag (nem értem, úgy miért, az Urál épp olyan, mint egy bárhol meghúzott vonal) tartozhat Európához, de pontosan úgy kezelendő, mint bármelyik terrorista fészekként ismert térség.

Hogy minden tettnek következménye van. Méghozzá mérlegelés nélkül, azonnal.

Diadalmas nagy napok közelednek

Olvastam sokmindent. Egyéb sincs a neten, mint az a bizonyos "találkozó", elmenekülni sem lehet előle.

Világpolitikai csúcsesemény, amiben Magyarország húha meg nahátmégilyendicsőség...

Sok gyalázat érte már ezt az országot, az ilyenolyan politikai vezetői az emberi faj legalja selejtjéből kerültek ki (a kivételek megszámlálásához nem kell az egyik kezem minden ujja). Ezeréves fennállásunk legundorítóbb korszaka az elmúlt 15 év (rosszabb volt egy-kettő, undorítóbb egy sem), de annak is a leggusztustalanabb, legbüdösebb posványa felé tántorgunk, és bele is fogunk fulladni, ha ez a "találkozó" tényleg itt lesz.

Idejönne egy alak, akinek az aljassága csak a Harmadik Birodalom néhány elöljárójáéval mérhető, aki örököse egy évszázadok óta dühöngő vágynak, ami csak nem akar teljesülni: Nagy Péter európai nagyhatalmat akart csinálni Oroszországból, de azt a világ legolcsóbb, leglenézettebb katonájával és polgárával (inkább örökös alattvalójával) nem lehet. Egy nagyhatalom viszi a civilizációt a hódítandó helyre. Ha hozni akarná onnan, az sohasem működne, mert el sem jutna oda. A barbárság csak a barbárságot képes meghódítani, ott szétterjed és pusztít tovább, de ahol pusztít, az nem birodalom, csak a szétterült barbárság. Oroszország soha nem lesz működőképes birodalom, amíg nem lesz tanultabb, műveltebb Európánál.

Aztán egy másik alak is idejönne egy köztársaságnak vélt abszolutisztikus királyságból, ahol az úgynevezett alapító atyák kiválósága óta sikerült folyamatosan meredekebbé süllyedő leszálló ágba vinni a 250 éves birodalmat, amit kizárólag a nagyrészt Európából érkezett értelmisége tartott fenn mindaddig, amíg a jelenlegi uralkodót, a lókupecek legprimitívebbjét nem sikerült az egész világot fenyegető trónra ültetni.

Egy olyan országba, aminek a legnagyobb hatalmat erőszakoló figurája már régen kiiratkozott a civilizált világból, akit "emberszámba" már csak a hozzá hasonló két főemlős vesz...

Egy kérdésem van: Európa különféle tisztségviselőinek egyetlen szava sincs?

P.S.: Az Egyesült Államoknak (50 állam szövetsége) van hadserege. Az ENSZ-nek is van. A NATO-nak is van. Az Európai Unió hogy akar fennmaradni bármiféle erőszakszervezet nélkül? Aminek a kommandós egységei például érvényt szereznének egy háborús bűnösre kiszabott elfogató parancsnak, és ezzel egyidejűleg letartóztatnák annak az országnak az elöljáróját, mely ország az Európai Unió szemébe röhögve szabotálja ennek az elfogató parancsnak a végrehajtását...

Fényképek

Ezt a képet (egy eléggé felháborító képaláírással, amit eltávolítottam) a neten láttam. Ez itt az Orbán-család 1988-ban. Gyerekkoromban sok ilyen képet láttam a nyolcadik kerületben, ahol felnőttem, meg falun, ahol a nyarakat töltöttem A vándor fényképész járt házról házra, leültette a családot a falvédő elé, szólt, hogy mosoly, exponált, otthon berakta az előhívóba a filmeket, nagyított, 13x18-asnál kisebb képet sohasem csinált, de a falusiak meg a városi peremlakos proletárok leginkább 40x50-est  rendeltek. Gazdagabb kisiparos nem volt Magyarországon, mint a fotográfus, beleértve a 60-as évektől induló lángosost meg zöldségest is.

Tizenvalahány évvel ezelőtt föltettem ide egy jegyzetet (az első mondat  magyar miniszterelnök címet azóta is bitorló alaktól való.) Idézek abból néhány sort:

„Ha egy Németország vezette Európai Unió és Oroszország közeledéséről olvas az ember, akkor megnézi, hogy a gyerekek megvannak-e az udvaron.”...

...Én inkább az udvarral foglalkoznék. A gyerekekkel az udvaron.

Egy bizonyos kultúrkörben ugyanis az embernek nem az jut eszébe, hogy a gyerekeket az udvaron keresse...

Az udvart a kerttől lényegében a növényzet különbözteti meg. A fű. Nem nagyon leegyszerűsítve, ha nincs fű, akkor udvar, ha van, akkor kert. Engedelmet kérek szelíd lelkű nőolvasóimtól, az udvart a baromfiszar definiálja. A kacsa, liba, csirke anyagcseréjének végterméke, a színpompás, de legfőképpen növénypusztító baromfiszar. Meg a láncravert, acsarkodva ugató, a gazda rúgásra lendülő lába előtt meghunyászkodó korcs kutya. A falusi gyerek sosem mondja azt, hogy kert, mert ahol ő felnő, ott udvar van.

A legfelül idézett magyar állampolgár azért keresné a gyereket az udvarban, mert a vidéki gyerek az udvaron nő fel, még ma is. Oda csapják ki minden évszakban és minden (szerencsés esetben az éjszakát kivéve) napszakban. A baromfiszaros, nem éppen ingergazdag környezetben aztán olyan társaságot és olyan elfoglaltságot talál magának, amilyen adódik.

Van ezzel valami baj?

Van. Esetünkben van. Az a kultúrkör ugyanis, ahová egy gyerek születik, és ahol felnő, mindenképpen meghatározó, akkor is, ha az illető gyerek ezt elfogadja, tudatosan vagy tudattalanul beletörődve, de akkor is, ha lázad ellene, és mást szeretne. És akkor is, ha a lázadásának eredményeként elkerül onnan, ahová született.

Vannak foglalkozások, ahol ez nem zavaró tényező. Egy festőnél például. Vagy akár egy költő esetében, hogy viszonylag magasan kvalifikált munkaköröket említsek. Kevésbé individualista szakmákban már az is számít, az udvarról elszármazott miképpen jött el onnan, hogyan emlékszik a gyerekkorára, és miféle érzelmekkel, indulatokkal, de legfőképpen mi módon pallérozott elmével fordul embertársaihoz. Azaz – kíméletlenül fogalmazva – mennyire maradt meg benne az udvar mint kultúráját meghatározó fogalom. Még kíméletlenebbül fogalmazva az eszmevilágát a kisgyerekkortól vágyott és hamar magába szívott zenék, versek, regények, képek és épületek határozzák meg vagy a baromfiszar...

Ha valaki 50 éves korában is az udvaron keresi a gyereket, abban az udvar mély nyomokat hagyott.

Mélyebbeket, mint bármi más...

Eddig az idézet a 2013-as jegyzetből. Ez a kép itt fent a baromfiszar mellett a másik jellegzetesség, ami az udvar szellemi és kulturális örökségének kitörölhetetlen nyoma - a család tagja, aki egy ilyen képen rajta van, viszi magával a génjeiben, a zsigereiben azokat a nehezékeket, amik egész életében akadályozni fogják abban, hogy bizonyos viselkedésformákat képes legyen elsajátítani, egyáltalán, hogy képes legyen felfogni, miért nem elegendő a frontális ábrázolású, szimmetrikus családkép átvitele egy bonyolultabb, kifinomultabb, jóízlésű társadalmi közegbe. A kép, a képen látható figurák elemzésétől tessék szíves lenni engem fölmenteni, ahhoz többször rá kellene nézni erre a fotográfiára, arra meg sem az idegállapotom, sem a velem született esztétikai érzékem nem tesz alkalmassá. Annyit rögzítsünk, hogy kifejezetten tiltakoznék, ha valaki a velük való bármilyen kapcsolatra kívánna rávenni.

Inkább mutatok egy másik fényképet. Ez itt Valéry Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök és a felesége.

Tudom, ez túl nagy kontraszt, de az emberi faj valami ilyesmire törekedett a felvilágosodás környékén, és volt is némi jele annak, hogy a fejlődés folyamatos lesz.

Nem lett. De azért az a fenti családi kép akkor is dermesztő.

Nobel-békedíjat? Miért is?

Elengedtek néhány túszt. Cserébe kaptak kétezer tömeggyilkos briganti vadállatot. Ezért a szalmafejű Nobel-békedíjat akar. Ezt így Lajos bácsi is el tudta volna intézni Röjtökmuzsajról. Csak az ő erkölcsi érzéke azért ezt nem tűrte volna.

Mamré tölgyesében megjelent az Úr. Ábrahám levágatott egy gyenge, kövér borjút, Sárával süttetett pogácsát, aztán elment az Úrral Sodomába, és kérdezte az Úrtól:

Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?         

Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?     

Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?

És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért. 

És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.      

Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.         

És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.  

Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat. 

És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.         

És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.     

És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.

Mózes I. könyvéből idéztem. A dialógus a Biblia példabeszéde az igazak és a gonoszak súlya közti különbségről. A Biblia szent írás. Mindennek az alapja, ami az ember viselkedéséről szól. Nem írom le a véleményemet erről. Legföljebb annyit engedek meg magamnak ezen a helyen, hogy kétségtelenül vannak a Bibliában figyelemre méltó megállapítások. Ábrahám és az Úr alkudozása nem tartozik ezek közé. Mert nem erről van szó. Sem Sodomában, sem a mai Izraelben. Sodomában egyszerű lett volna az igazak és a gonoszok különválasztása, bár kétségkívül munkásabb eljárás, mint szabadon engedni az összes gonoszt az igazak szabadsága ellenében.

A szalmafejű amerikainak is ez volt az egyszerű "megoldás": ráereszteni a világra a terrorista gazembereket. Csakhogy nem erről van szó. Hanem arról, hogy nincs alku. Nincs mérlegelés, hogy hány túsz tesz ki hány terroristát, mert nem összevethető súlyok. Mert nem emberi értékek összevetéséről van szó.

Ideteszek egy lehetséges mondatot az amerikai elnöktől az egyik fogságból előhozott tömeggyilkosnak:

- Maguk megöltek 1200 embert és a túszul ejtettek nagyrésze is meghalt, az élőket most szabadon engedik, a feltételeim a következők: holnap reggelig itt van az összes élő és holt, ha nincs, elkezdjük kivégezni a börtönben lévő társait, félóránként egyet, mindegyiknek a családját száműzzük, azt még eldöntjük, az Antarktiszra vagy valamely afrikai vagy ázsiai dzsungelba, természetesen életfogytig...

Vagy valami ilyesmi, nem hiszem, hogy van "humánus" variáció, mert nem lehet. Esetleg föltegyek én is egy kérdést, mint Ábrahám? Elengedünk egy terroristát. Az felül egy repülőre, megkeresi az ön családját, aki most kegyetlennek tartja a fentieket, és rájuk robbantja a lakást, mindenki meghal, az ön felesége, gyerekei, szülei. Mit tetszik választani? A terrorista halálát vagy az ön családjáét? Nincs más lehetőség, csak valamelyik a kettő közül. Aztán ezt az egészet szorozzuk meg kétezerrel.

Tessék szíves lenni megérteni, minden szabadon engedett briganti tovább fog gyilkolni, nagy eséllyel a most krokodilkönnyeket hullató, "civilizált" emberek családjait. Nem baj? Akkor sem szabad őket bántani, mert mi törvénytisztelő állampolgárok vagyunk. Elhiszem. De ők nem azok, ők gyilkosok, akiket nem érdekel az önök törvénytisztelete.

 

Miért undorodom a magyar futballtól

Elsősorban persze a Magyarország miniszterelnöki hivatalát bitorló alak miatt. Aztán mindazért, amit ennek a primitív, tanulatlan, rosszízlésű figurának a kedvencei, a hozzá hasonlóan primitív, arrogáns, tehetségtelen bábok tesznek, élükön a havi tízmilliós fizetéssel javadalmazott "szövetségi kapitánnyal", ezzel a játékosainál is tehetségtelenebb, nagyképű senkiházival.

Nem akarok arrogánsnak tűnni, de akkor lehet, itt az idő, hogy mindenki magába szálljon, és végiggondolja, hogy miért én vagyok az edző. Mert, ha pályára küldök valakit, akire önök nem is gondolnak, akkor jobb, ha mindenki marad a saját dolgánál...

A magyar csapat (megnéztem) a világranglista 41. helyén van. Az elmúlt egy évben játszott 15 meccséből 3-at (hármat) nyert meg, általában a világranglista 100. helye alatt tartózkodók ellen (az örmények például 103.-ok), a velük volt meccs után tépte a száját az "edző".

Hát ilyet!

Ezt most olvastam:

 Vitézy Dávid

A tegnap Lázár János tárcája által közzétett kiemelő rendelet tervezete szerint az Újpest új focistadionja bármiféle tömegközlekedési fejlesztés nélkül épülne meg.

Nahát. De ez még semmi. Azt hallották, hogy a Kovács-család a paticsból tapasztott kunyhójába Muranóból hozatott egy pasztellzöld, 24 karos üvegcsillárt, légipostán rendelték, pedig csak földút vezet a döngölt padlójú, 10 négyzetméteres putrihoz? Botrány. Senki nem szólt nekik, hogy aszfaltozni kell? És a villanyvezeték odavezetése?

112

 Magyarország hivatalban lévő, világi miniszterelnöke:

„Magyarország akkor kapja meg, nyeri el, tarthatja meg a létezéshez való jogot a Jóistentől, hogyha segít neki isten országát építeni, ez a dolog lényege. És szerintem Magyarország nagyon sokat segített e tekintetben az elmúlt 1000 évben. Nem mondom, hogy hibátlan a mi teljesítménylistánk, de szerintem mi nagyon sokat segítettünk a Jóistennek abban, hogy Isten országa itt ezen a földön ha nem is jön el, de megközelítődjék.”

Hívja valaki a 112-t. Kényszerzubbonyt és két erős ápolót feltétlenül vigyenek.

Ilyen buta embert rajzolni sem lehet

Kocsis Máté megnevezte Juhász Péter „Zsolt bácsizós” forrását

„Délelőtti ígéretemnek megfelelően alább teszek most egy tényállítást. Pontosabban egy nevet hozok nyilvánosságra” – kezdi csütörtök délutáni Facebook-bejegyzését Kocsis Máté...

Kocsis Máté most Juhász Péter forrását nevezte meg:

Juhász Péter a nem létező ózdi gyermekotthon «p.d.fil rémtetteiről» szóló lejárató videójában szándékosan eltitkolta, hogy kitől szerezte erről az információt, ahogy azt is, hogy a rágalmazás alapját képező hangfelvételen ki beszél. Juhász akkor csak «Lajosnak» nevezte, de ki is valójában az ember, aki Juhász Péterrel közösen megalkotta a «Zsolti bácsi» karaktert?

Múlt hét szombaton hitelesnek tűnő információkat kaptam (ahogy szerintem mások is) egy magánszemélytől az eltitkolt «Lajosra» vonatkozóan, ezt azonban a közösségi médiában és az interneten fellelhető adatok, videók alapján ellenőrizni kellett, de tegnapra teljesen egyértelművé vált számomra, miután beszéltem olyanokkal, akik személyesen is ismerik.

Ezt az embert Látó Jánosnak hívják

– írja a fideszes politikus, aki hozzátette: „Látó és Juhász kölcsönösen felkeresték egymást, majd megindították az addigra már jól felépített rágalomhadjárat legikonikusabb részét, amelyben szinte egyértelművé tették a lejáratni kívánt politikus személyét. Azt állítom tehát, hogy Látó és Juhász alkotta meg a «Zsolt bácsi» képzelt karakterét.”...

• nagy rajongója a Tisza Pártnak, „biztos innen jött neki az is, amikor egy beszédében büdösnek hívott egy embert, akiért imádkozott.”

Azért ezt nem gondoltam. Az ostobaságnak is kellene, hogy legyen egy mélysötét szintje, ami alatt már semmi sincs. És mégis van. Kocsis Máténak hívják.

Értem én, hogy ennek a fenti hablatynak az összeállításához sok idő kell. De ennyi? Szeptember 23-án föltettem egy jegyzetet, azt kellett volna megcsinálni, az egyszerű és kikezdhetetlen. Ideteszem, hogy ne kelljen keresni:

2025. szeptember 23., kedd

Zsolti bácsi

Fiúk, azért az ócska, primitív hazudozásban, az ittapirosholapiros jellegű piaci szélhámosságban eddig nem volt fennakadás. Most már ez sem megy? Segítsek? Én a Mátyás téren meg a Teleki téren nőttem fel az ötvenes években - meg kell jegyeznem, az ottani prolik és cigányok azért ebben is jobbak voltak...

Szóval. Szét kell küldeni a megfelelő számú pitiáner gazembert, hogy kerítsenek egy Zsolt keresztnevű szerencsétlen (lehetőleg hajléktalan) alakot. Az illetőt gyorsan megmosdatni, hajat-körmöt vágni, felöltöztetni a maguk megszokott, attól semmiben sem különböző kültelki eleganciájával, és betanítani neki a szöveget: ő volt az a Zsolti bácsi. Titkos ígéret: kap tízmilliót, lakást, miegymást, teljesen mindegy, úgy sem kap semmit, esetleg egy autó a biztonság kedvéért elütheti...

Fog sikerülni? Azért ez nem olyan bonyolult...

Hát nem sikerült.