Hát istenem, néha lehet

Egy friss kutatás szerint Zuglóban a Tisza Párt névtelen jelöltje nyerne. Nincs neve. Nem tudjuk, ki ő. Nincs róla fotó, nem láttuk megszólalni, nem ismerjük a múltját, a gondolatait.

Csak annyit mondanak: ő a Tisza embere.

Tehát jobb, mint bárki más. Ez olyan, mintha egy szépségversenyen győztest hirdetnénk úgy, hogy a hölgy nem jelent meg. Nincs ott. Nincs képe. Nincs mosolya. Csak azt állítjuk róla, hogy szebb, okosabb, jobb mint bárki aki ott van... Értem, hogy sokan változást akarnak. Értem, hogy van, akiből elegük van.

De attól még nem következik automatikusan, hogy egy ismeretlen jobb lesz.

A remény fontos. De a döntéshez ismeret kell.

Arc. Tartalom. Felelősség.

És a legfontosabb:

Ne azért álljunk valaki mellé, mert mások azt mondják, hogy ő győzni fog.

Álljunk mellé, ha tudjuk, hogy miért őt választjuk.

Mert ismerjük.

Mert bízunk benne.

Mert tett már valamit, ami alapján elhisszük: képes képviselni minket.

A demokrácia nem vetítés. Döntés. 

Kedvelem Tarjányi Pétert. Okos, ért a szakmájához (legalábbis én meggyőzőnek tartom), neki néha szabad akár vaskosat is tévednie. Talán ekkora szépen fejlett, nagy kövéret nem kellene, dehát kiszaladt... Tessék szíves lenni szólni neki, hogy a demokrácia nemcsak nem vetítés, döntés sem. Ha a "döntéshez ismeret kell" igaz volna, meg a felelősség meg tartalom meg bizalom, és mindez valóban működne is, és nem szavazhatna az, aki nem tud mindent arról, akire szavaz, akkor a demokrácia talán nem volna  az a förtelmes, tömegpusztító, kártékony ostobaság, amitől szenved az emberiség nagy része. Kedves jó Tarjányi Péter, méltóztassék boldogan tekinteni a jövőbe, mert legalább odáig sikerült eljutnunk, hogy van egy, egyetlen egy igazodási pont, egy referencia, egy konkrét, kézzelfogható ismeret, aminek az alapján a különben semmit sem tudó, mert különben semmi iránt nem érdeklődő, elfásult tömeg úgy véli, erre lehet szavazni...