Ez itt alant elég terjedelmesre nőtt,
gondolkoztam, hogy két vagy három részletben teszem föl, de aztán rájöttem,
lehet olyan, aki egyszerre akarja elolvasni az egészet. Akinek meg ez így sok
egy szuszra, az holnap folytathatja, itt lesz ez akkor is.
Naszóval.
Elolvastam Bruck Gábor jegyzetét arról, mi
mindenféle teendőnk lesz nekünk, egyszerű állampolgároknak, midőn azzal
szembesülünk, hogy a jelenlegi társaság, élén a dagadt despotával nem hajlandó
majd békésen tudomásul venni a vereségét. Örülhetnék annak, hogy mind többen
kezdenek foglalkozni a gondolattal, amit én az elmúlt tizenhárom évben
számtalanszor leírtam, miszerint semmiféle választási győzelem ünneplésére nem
lesz mód, lévén a csúti briganti iszonyatosan buta ugyan, de azzal nyilván
tisztában van, egy választási vereség az ő számára mindennek a végét jelentené,
és ebben a rabolt milliárdok, valamint a személyes szabadságának az elvesztése
nem is a legrosszabb végeredmény. Ő ugyanis pontosan olyan ostoba, amilyen az
összes hozzá hasonló tömegnyomorító rablógyilkos volt a világtörténelemben: el
sem tudta képzelni (igazán most sem tudja), hogy az ő tombolásának egyszer vége
lesz. Minél fogva vér fog folyni, mert minden hadigépezetet be fog vetni az
uralma védelmében, ahogyan eddig sem számított neki semmit az ország, ahogyan
semmiféle értéket nem jelentett a nép élete, ugyanúgy semmi nem fogja
megakadályozni abban, hogy bármit leromboljon, ha kell városokat tegyen a
földdel egyenlővé abban a hitben, hogy ezen az áron folytathatja azt, amit 36
évvel ezelőtt elkezdett. Bruck Gábornak érdekes javaslatai vannak a szelíd
civil ellenállásra, őszintén remélem, hogy az ajánlásai elegendők lesznek.
Remélem, de nem tartom valószínűnek.
Cselekedeteink megítélésében sokszor
hivatkozom az emberi jogokra mint etalonra. Most végigolvastam mind a négyet,
az angolt, az amerikait, a franciát és az ENSZ 1948-as dokumentumát, az Emberi
jogok egyetemes nyilatkozatát, mert néhány éve van valami hiányérzetem, de
sosem akartam ezt a szinte zsigeri gyanút szavakká formálni. Ezúttal
megpróbálkozom vele.
Ezekből a deklarációkból hiányzik valami,
amit tekinthetnénk akár evidenciának is, pedig nem az, különösen azért, mert
amíg nincs kimondva-leírva, nem is lehet hivatkozni rá. Hogy ugyanis ezek a
jogok egyetlen alapra épülnek, az emberi élet mindenekfelett
való, fontosságban mindent megelőző értékére.
Ennek a rögzítése azért alapvető
követelmény, mert nem volt ez mindig így, és a jelen pillanatban sem tekinti
magára nézve érvényesnek minden földlakó ember. Sokféleképpen bizonyíthatóan
bizonyos ideje az atlanti térségben él az emberi faj fejlettségi szintjét
tekintve a legmagasabb minőségű sokaság. Ennek a nagyjából egymilliárd embernek
legjobb esetben az öt százaléka garantálja a maradék hatalmas tömegnek, hogy a
fenti tétel azokra is igaz, akiknek ez még soha nem jutott eszébe, meg azokra
is, akik ezt tagadják. A többi sokmilliárdról (Afrikában, Ázsiában meg a ki
tudja milyen, teljesen megalapozatlanul Európához sorolt Oroszországban) még a jelenben
sem állítható, hogy legmagasabb értéknek az emberi életet tekintenék – ezért különösen fontos ennek egyértelmű
szavakba foglalt manifesztációja. És ebből fakadóan még fontosabb annak a kinyilvánítása,
hogy ezt az értéket védeni kell…
Volt egy bolt a Majakovszkij utcában
(korábban és most is Király utca), amit az ötvenes évek végén majdnem mindennap
láttam a 70-es troliból. Rózsaszín és vörös, fodros selyempárnákat árultak, a
párnák közepén gobelinnel, mely szövött, színes kárpit az éjszakai erdőben bőgő
szarvast ábrázolt meg pamutgombolyaggal játszó macskákat, esetleg duci
angyalkákat.
Engedelmükkel itt most nem kezdek bele egy
ezeroldalas könyv megírásába a giccsről, annak szinte kifejezhetetlen
kártékonyságáról, elégedjenek meg egy rövid magyarázattal. Az ember az élővilág
egyetlen faja, ami képes a fejlődésre, önmaga és a környezete állandó
változtatására, annak igényére, hogy egy bizonyos szint elérése rögtön azt
jelentse, onnan tovább kell fejlődni. Tudjuk, hogy messze vagyunk még a
lehetőségeink magasságától, mert ismerünk három példát, három olyan embert,
akik a jelen emberéhez képest szinte egy új fajt jelentenek: Jézus, Mozart és
Einstein. Elég nehéz elképzelni, hogy a Bivalykeresztesen élő Mari néni DNS
kettős hélixe nagyjából ugyanazokat a lehetőségeket tartalmazza, amiket a fent
nevezett három ember elért, pedig így van. Az a körülmény viszont, hogy ha Mari
néni meglátja a rózsaszín párnát az angyalkákkal, azonnal bemegy a boltba, és
megveszi, mert az tetszik neki, aztán hazaviszi, kiteszi az ágyra, azt jelenti,
hogy ezzel a mozdulattal halálos biztonsággal kizárja a fejlődése lehetőségét.
A giccs – és annak kiterjedt vidéke – ugyanis a leragadást jelenti, a mozdíthatatlanságot,
a képtelenséget a gondolkodásra, a vágyra, ami a világ megismerésére hajtana.
Mari néni tehát segítségre szorul. Méghozzá azonnali segítségre, ha van ilyen, akkor
marad valami halvány esélye egy jobb életre.
Ennek érdekében egyet lehet tenni, be kell
zárni a Majakovszkij utcai boltot. Nincs más megoldás, de az biztos eredményt
hoz, méghozzá azonnal. Ez nem fáj senkinek, a társadalom számára veszélytelen,
sőt hasznos intézkedés, olyan védelmi tiltás, mint amilyennel a kisgyereket
óvjuk attól, hogy belenyúljon a konnektorba (azt a kisgyereket, akinek a szülei
ahhoz nem elég okosak, hogy a kicsiben fel se merüljön a konnektorba nyúlás
lehetősége). Mire Erzsi néni odatrolizik, hogy neki is legyen egy olyan
párnája, amilyen Mari néninek van, addigra abban a boltban már csak kalotaszegi
varrottast talál meg palóc mellényt az embernek. Képeslapot Egry József
Naplementéjével, tölgyből faragott nyakláncot, kalocsai függönyt az ablakra,
karcsú ívű üveg padlóvázát egy szál barkával meg ilyesmit…
Egy vajdasági illetőségű fideszepképviselő
azt mondta az Európai Parlament ülésén Magyar Péternek, hogy már megint „becsmérli
Magyarországot”. Az illető ezzel még csak a rózsaszín párna a Majakovszkij
utcai boltban. Őt ezért még nem bezárni kell, csak kizárni, hogy soha többé
semmi módon meg ne nyilvánulhasson semmilyen közrendezvényen. Nem EP képviselő
nem lehet, viceházmester sem, mert egy bérházban nyilván megvádolná a lakót,
aki a folyosón eldob egy papírfecnit, hogy fel akarta robbantani a házat.
Viszont azért, mert tagja egy patrióta nevű gyülekezetnek, már bezárni kell –
ha működne az emberiség önvédelmi reflexe. Csak hát az egyre kevésbé működik,
pedig soha nem működött megfelelően. A csúti patriótát például ’89 júniusában
eleve nem lett volna szabad mikrofonhoz engedni, és attól kezdve, hogy oda
bejelentkezett, gondoskodni kellett
volna arról, hogy bárhol feldugja a fejét, azonnal ráhúzzanak egy
palacsintasütővel (nem hiszem, hogy csak ketten vélekedtünk így – megírtam már,
Göncz Árpád azon a délutánon felhívott és csak azt kérdezte, láttad? Az isten
őrizze meg Magyarországot ettől az alaktól… nem őrizte meg.)…
Nagy-Britanniában a közönség mind
gyakrabban véres verekedésekbe tokolló balhéi az 1960-as évektől kezdve voltak
rendszeresek a futballmeccseken. A Heysel-stadionban 1985-ben történt tragédia
után az angol klubokat kitiltották a világ összes pályájáról. A Liverpool-Juventus
meccs megkezdése előtt a liverpooli drukkerek rátörték a drótkerítést az
olaszokra. A verekedés-menekülés áldozatai: 32 olasz, 4 belga, 2 francia és 1
ír. Az ő haláluk miatti megtorlás kisöpörte az összes angol futballegyesületet
az Anglián kívüli pályákról. Az angol (köztük értelemszerűen a liverpooli) futballdrukkerek
büntetlenek maradtak. 1989-ben a Hillsborough Stadionban a liverpooli
drukkerek 97 ember halálát okozták, a sebesültek száma 700…
A világ egyik legkiválóbb országában ma sem
tudják, hogy a boltot kell idejében bezárni. Mert ha ezt nem teszik, akkor már
csak az elrettentő megtorlás következhet. Azaz a helyes sorrend:
előbb a potenciális elkövetők jelleméből, iskolázottságából, társadalmi
helyzetéből természetesen fakadó bűn megelőzése, aztán annak széles
körben való ismertetése, milyen következményekkel jár, ha mégis kitör a
gyalázat, azaz a látszólag aránytalanul, de bizonyosan nem igazságtalanul kemény
büntetés, végül annak kíméletlen, kivételeket nem ismerő végrehajtása.
Tetszik figyelni? Eddig semmi újat nem mondtam, minden fogalom ismert,
évszázadok óta le van írva.
A kérdés az, miért nem alkalmazzák ezeket
az eljárásokat, ha az emberiség ismeri, mindig is ismerte.
Mutatok néhány idézetet:
19. cikk
Minden személynek joga van a vélemény és a
kifejezés szabadságához, ami magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt
ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson,
tájékozódhasson és terjeszthessen információkat és eszméket bármilyen
kifejezési módon.
Emberi jogok egyetemes nyilatkozata
Elfogadva és kihirdetve
az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III)
határozata alapján,
1948. december 10‐én
IV. A szabadság annyit jelent, hogy
mindent szabad, ami másnak nem árt. Az
egyes ember természetes jogainak
gyakorlása tehát más korlátokba nem
ütközhetik, mint azokba, amelyek a
társadalom többi tagjai számára ugyane
jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat
a törvény határozhatja meg.
V. A törvénynek csak a társadalomra
nézve ártalmas cselekedetek megtiltására
van joga. Amit a törvény nem tilt, azt
senki nem akadályozhatja meg, s amit a
törvény el nem rendel, arra senkit
kényszeríteni nem lehet.
Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata
(Déclaration des droits de l'homme
et du citoyen)
Kiadta a francia Nemzetgyűlés 1789.
augusztus 26-án
Az 1948-as 19. cikk egy borzalmas,
kártékony, dermesztő tévedés. Úgy tudom, a jelen pillanatig érvényes,
hivatkozási alap. A „minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés
szabadságához” kezdetű mondat egy értelmes világban úgy hangozna, hogy egyetlen
személynek sincs joga a vélemény és a kifejezés szabadságához, amíg nincs
tisztában azzal, hogy a szavaknak súlyuk van, és a kimondott vagy leírt szavak
következményekkel járnak. Hogy’ a fenébe’ terjeszthetne bárki „információkat és
eszméket bármilyen kifejezési módon”, mikor ezek a bárki által terjesztett
információk és eszmék az elmúlt évezredek alatt emberek százmillióinak a
halálát okozták? Az 1948-ban deklarált „szólásszabadság” voltaképpen nem egyéb,
mint felszólítás a gyalázkodásra, a gyűlölet és a butaság legitimációja a
totálisan félreértelmezett „liberalizmus” által. Galileit nem fogja feltámasztani
a 300 évvel későbbi mondat, a többiek pedig Kung Fu-ce óta többé-kevésbé
szabadon „terjeszthették információikat és eszméiket”, mert az ókori görögöktől
és kínaiaktól kezdve valahogyan az természetes volt, hogy információkat és
eszméket azok terjesztettek, akiknek volt ilyenjük. A baj akkor kezdődött,
amikor megjelent az első világméretű rettenetes és pusztító eszme, a kereszténység.
Amikor a Saulus-ból lett Paulus elkezdte terjeszteni a maga lidérces förtelmeit,
a nyomorító hazugságait egy emberről, aki már nem tudott védekezni. A négy
evangélista és a főbűnös Saul által kitalált Jézusra, a „Krisztusra”, az ő
vásári csodáira magától értetődően a legalsó népréteg volt vevő elsősorban. A
legalsó és egyben legnagyobb létszámú népréteg, a göröghöz képest
agyonhierarchizált római társadalom természetéből adódó szenvedők, a rabszolgák
és a szegény „szabadok”. Utóbbiak elsősorban az emberi élethez szükséges
javaktól voltak megszabadítva. A jóságos „Jézus Krisztus” és a hajdan a
judaizmus nagyszakállú öreg zsidójának képzelt és a kereszténységben hamarosan
annak ábrázolt isten, azaz az „Úr” kínálta azt a vigaszt, ami korábban csak a
zsidóknak jutott (a görög és római mitológiában ilyen nem volt). A vigaszt,
hogy majd odaát jó lesz és egyben a
reménytelen bizonyosságot, hogy itt a földön viszont soha. A
kereszténység „tanítása” szerint. Ez a kétezer éve pusztító hiedelemvilág, a
primitív pogány mítoszokra épített Biblia brutalizált változata igazán
demokratikus módon indult és úgy is építkezett: az anyagi és szellemi javakat
abszolút mértékben nélkülöző plebsznek is a legszánalmasabb, legtudatlanabb
tömegei kezdték hinni és terjeszteni. A prüdériával ekvivalens keresztény
erkölcsöt sehol nem lehetett volna jobban eladni, mint a görög test- és
szépségkultuszt szabadossággá torzító római patríciusokon naponta megbotránkozó
proletároknak, az időszámítás előtti 6. században élt Tullius által a
VI. classis-ba sorozott capite censi tagjainak (innen származik a minden
kultúrnyelvben meglévő „proletár” szavunk). Akik már Tullius idejében is a
legszámosabb rétegnek számítottak, azóta a helyzetük sokat romlott, számuk meg
sokat gyarapodott, ahogyan a római császárság kialakulása hozta magával a mind
élesebben elválasztó rang- és vagyonkülönbségeket. Tessék csak a 20. században
megismert proletárgőgre gondolni, a belőle fakadó, minden értelmet és emberi
értéket elsöprő proletárdiktatúrára – ha valaki nem értené a kereszténység
szökőárszerűen terjedő kegyetlenségét, csak ezt a tökéletes analógiát gondolja
végig…
A kereszténységnek megvolt viszont az a
tagadhatatlan jótulajdonsága, hogy nem tette kötelezővé a szólásszabadságot. A
papok és az ideológián élősködő uralkodók elég hamar rájöttek, hogy a tudomány
és kultúra fejlődése az ő javukat szolgálja, ennélfogva már a Galileinek
majdnem kortársát, Newtont is békén hagyták. Az anekdota szerint Laplace Égi mechanikája azt a reflexiót váltotta ki
Napóleonból, hogy az ég sokat szerepel a műben, de isten nincs benne sehol. Laplace
válasza: „Nem volt szükségem erre a hipotézisre, sire." Pedig Laplace
nemcsak istenhívő volt, vallásos is – semmi baja nem lett ettől a profán
mondattól…
De mondom, még a kereszténység sem akarta
rávenni a plebszet, hogy terjesszen bátran bármiféle információt és eszmét.
A francia IV. paragrafus valamivel jobb
volt, „a szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt” nagyon
szép, ha akarom, még értem is, de én hiába akarom, ha a jelentés
kézzelfoghatóságát több, mint 200 év alatt sem sikerült létrehozni. Az
„általános választójog” szétrajzásával iszonyatos sebességgel terjedt el a
civilizáltnak tartott világrészben a kereszténységhez hasonlóan pusztító
ideológia, a szinte elképzelhetetlenül alacsony szellemi szint mennyiségi
uralma, a demokrácia. A minőség kétségbeesetten próbál
kapaszkodni, de mára már teljesen elfehéredtek az ujjai, gyengül, hamarosan
lecsúszik a tető széléről és a mélybe zuhan. Az alant tolongó tömegbe süllyed…
na jó, ezt hagyjuk, leírni is szörnyű. Okos emberek is fennen hangoztatják,
hogy ők mekkora nagy demokraták és a demokrácia a legjobb társadalmi formáció,
és ezt megátalkodottan ismételgetik, mert félnek valami ismeretlentől, mint a Mindent
Látó Istennő templomában a szobor sötét belsejében Abu, a bagdadi tolvaj, aki
hangosan fütyörészik és énekel. Az a félelmetes ismeretlen a demokrácia
rombolása, amit csak az nem lát, aki nagyon nem akarja beismerni a saját
szűklátókörűségét. Aki nem látja azt a megátalkodott erőlködést, amivel mind
nehezebben képesek látszatintézkedésekkel elfedni a demokrácia egyre sűrűbben
bekövetkező, minden értéket letaroló pusztítását, lásd például az amerikai
elnökválasztást vagy az Európán végig söprő szélsőjobboldali terjeszkedést.
(Felmerülhet a kérdés, be kell-e tiltani a
kereszténységet meg a demokráciát. Hülye kérdés, természetesen nem kell és nem
is lehet. Előbbi már elkezdett sorvadni, a civilizáltabb európai országokban
kimutathatatlan a vallásosok aránya. A demokrácia is ki fog múlni, amint az
emberiség magasabb minőségű része rájön, hogy fajunk életben maradásának első
számú feltétele a mennyiség iszonyatos uralmának a megszüntetése – annak tudatosítása,
hogy a nép a négyévenkénti, egyszeri cirkusz helyett szívesebben veszi a
hétköznap szelíd ünnepeit. Amit egy értelmesen szolgáló, az egyetemek vezetésének
mintája szerint működő adminisztrációs rendszer tesz magától értetődő modus
vivendivé.)
A túlnépesedett emberiség (aha, Európában
és Amerikában is sokkal többen vagyunk, mint amennyi embert a Föld el tud tartani)
a kereskedők vágyának kiteljesedése, annak minden borzalmas következményével
együtt, ahogy azt Isaac Asimov a negyvenes években leírta – értelemszerűen a
rosszminőségű mennyiség uralmát hozta magával. Az ösztönéletet élő,
indulatoktól vezérelt tömeg természetes megnyilvánulása, hogy az értelmet
gyilkolni kell, ahol éri, a tömeg által maga fölé lökdösött tanulatlan,
rosszízlésű gyűlöletkupac csúti lény például nem is tehet mást, mint hogy leszállítja
az iskolakötelezettség korhatárát, kiirtja az írni-olvasni tudókat, és
meghirdeti a munkaalapú társadalmat…
Hitler mindent megtett 1920-ban, hogy egy
közepesen értelmes rendszer adminisztrációja kikapcsolja a közéletből. A
vajdasági fideszepés képviselőt egy egészségesen működő immunrendszer abban a
pillanatban takarította volna el, amikor először kinyitotta a száját otthon
Újvidéken. A patriótaszerű képződmények el sem kezdhetik a szervezkedésüket egy
rendeltetésszerűen működő társadalomban, ahogy már a fidesz nevű alakzat összes
bűnözőjét be kellett volna vágni a kóterba legkésőbb a Tisztiház eladásakor. És
az első szabadonválasztottat, amikor azt mondta, „Csurka írói munkásságának
része”.
A „minden személynek joga van… hogy
terjeszthessen információkat és eszméket bármilyen kifejezési módon”-szerű
istentelen marhaság helyett elég két szót leírni, és minden emberi viselkedés
kötelező alapjaként manifesztálni: ne árts (nil nocere – Hippokratész).
A szólásszabadságra épített intézmények helyére elég olyan adminisztrációt
konstruálni, amelyik képes megállapítani, ki készül fertőzni az emberiséget. A
csúti figurát, a Geert Wilders-jellegű kitüremkedéseket, a német afd
gyülekezetet a megjelenés pillanatában kell eltüntetni a nyilvánosságból,
ezekre ugyanis semmi szükség nincs, kártékonyak, fertőzők. Ki tud értelmes választ
adni arra, hogy valami másképpen ostoba, másképpen kártékony izét említsek, minek
kell például a kétfarkú kutyapárt? Viszi a százmilliókat, szennyezi a
környezetet, a szavazóinak akkor van rá szükségük, ha hagyjuk napvilágra
furakodni az ilyesfajta egyesülést – ha meg sem nyílik ez a fajta díszpárnabolt,
a kutyának sem hiányzik. Még bezárni sem kell. Csak egy működőképes rendszerrel
lehetetlenné tenni annak a felmerülését is, hogy valaki alapítana egy ilyet.
Tenyésszen kutyákat vagy gyűjtsön bélyeget…
Tetszik érteni? A Chamberlain nevű,
közepesen barázdált agyvelejű miniszterelnök ügyében nem az volt a baj, hogy
elment Hitlerhez, hanem hogy volt hová mennie.
A vajdasági nőről minden „demokrata” azt
hiszi, hagyni kell, hogy ő is elmondja a véleményét. Miért kellene hagyni?
Kinek milyen haszna származik a szavaknak abból a mérgező fröccsenéséből, amit
ez az alak kiereszt magából? Hogy a hozzá hasonlók euforikus üvöltözésbe
kezdenek, és hamarosan eljutnak abba az állapotba, amely kirántja őket az
utcára, és ott agyonvernek, elgázolnak, felgyújtanak mindenféle idegeneket? Ezért
vesz föl havonta milliókat abból a pénzből, amit mi fizetünk be az
államkasszába? Azt a gyűlöletet, amit a csúti despota kiválaszt mindennap a
zsigereiből, ami ugyanúgy árad a többi „patriótából”, azt miért kell súlyos
százmilliókkal jutalmazva beengedni egy európai intézmény épületébe? Hogy még
gyorsabban apadjon el az az öt százalék, amit fentebb említettem, amelyik még
tudja, hogy az emberi élet védendő érték? Legyen minden személynek joga
a vélemény és a kifejezés szabadságához, aki megértette, és a maga számára
kötelezővé tette a „ne árts” parancsát, de legyen ez természetes jog, ahogyan
arról sem kell paragrafust írni, hogy minden embernek joga van levegőt venni.
Paragrafus arról kell, hogy egyetlen személynek sincs joga nyilvánosan
megszólalni, aki a megszólalásával bármi módon árt. Paragrafus arról kell, hogy
egyetlen személynek sincs joga információkat és eszméket terjeszteni bármilyen
kifejezési módon. Hogy nincs szabadsága bármilyen szólásnak. Mert a
szólásnál nincs élesebb, kegyetlenebb fegyver.
A sokszínűséget nem a jóemberek és a
gazemberek keveredése jelenti. Mi szükség van a Magyarország miniszterelnöki
tisztségét bitorló emberi selejt és a hozzá hasonlók mentális szennyezésére
például az Európai Parlamentben? Tudnak valami olyat az afd kriptonácijai,
amitől gazdagabb, fejlettebb lesz az a parlament, aminek a létét ez a bagázs
különben helyteleníti? Azért veszik föl ott a fizetésüket, hogy szegényítsék az
Európai Parlamentet? A patrióta nevű szélsőjobb brigantikból messziről bűzlik a
gyűlölet minden olyan ember iránt, akik mások, mint ők. Ezeknek nem jogot kell
adni a véleményük szabad terjesztésére, hanem lehetőséget, hogy válasszanak,
önként eltűnnek örökre mindenféle nyilvánosság elől, vagy minimum 15-20 évre
szigorított fegyházba zárják őket. Most még! Most még választhatnak. A
következő parlamenti ciklus első hónapjának a felénél már nem…
A mikrobiológusok, orvosok és más
egészségvédelemmel foglalkozók nem mérlegelnek, hogy egy baktérium vagy vírus
meddig mehet el az emberi élet fertőzésében (hiszen az élethez való jog őket is
megilleti, mint az állatvilág többi tagját), nem mérlegelnek, hogy hány ember
halhat meg, amíg még nem kell beavatkozni, hanem lehetőleg az első fertőzés, az
első emberhalál előtt közbelépnek. Tessék mondani, a Magyarország
miniszterelnöki hivatalát bitorló banditának, az ő patriótáinak, harcosok
klubjának miért van több joga a kártevéshez, mint bármelyik baktériumnak vagy
vírusnak? Tessék mondani, az emberi élet értékének szempontjából mi
különbözteti meg a baktériumoktól vagy vírusoktól a patriótákat vagy a harcosok
klubját? Tessék mondani, a Magyarország miniszterelnöki hivatalát bitorló
banditának miért van több lehetősége emberek százezreinek a kiirtásához, mint
bármelyik baktériumnak vagy vírusnak? A mikrobiológusok, orvosok és más
egészségvédelemmel foglalkozók a felismerés első pillanatában teszik a dolgukat,
meg is találják a szert, amivel meg tudják állítani a pusztítást. Az emberek
által a saját életük védelmére alapított intézmények miért nem működnek
rendeltetésszerűen, amikor feltűnik a nyilvánosság előtt egy gyűlölettel,
bosszúvággyal átitatott alak, aki (vissza lehet keresni) már korábbi életében
is csak rosszat tenni volt képes, akiről pontosan lehet tudni, hogy a sajátján
kívül egyetlen ember élete sem számít neki értéknek, hogy minden
megnyilvánulása nyomán rombolás és pusztítás marad, halottak hekatombái?
Az atlanti térségnek vannak szervezetei,
amik arra szolgálnának, hogy terroristákat és más, a társadalomra veszélyes
bűnözőket emeljenek ki a tömegből, és juttassák a megfelelő
igazságszolgáltatási intézmények megfelelő büntetésvégrehajtási épületeibe.
Tessék mondani, a löpenek, wilderszek, ferédzsek, trámpok, a patrióták,
aefdések képviselői miért vannak még mindig szabadlábon? Mert csak
körülményesen bizonyítható, hogy gyilkosok? Mit gondol az atlanti térség
polgára, az a mérgezés, amivel ezeknek a kitüremkedéseknek az „eszméi”
nyomorítják, teszik tönkre százmilliók életét, nem elég? Az a szólásszabadság
része, hogy hülyíthetik, hergelhetik, formálják még butábbá az emberiség amúgy
is iszonyú többségben tenyésző selejtjét? Mert az emberiség értelmesebb része
képtelen vagy nem hajlandó belegondolni, mekkora kárt tesz azzal a dermesztően balga
szöveggel, hogy ezek a torzulatok határokra való tekintet nélkül kutathatnak, és
terjeszthetnek információkat és eszméket bármilyen kifejezési
módon. A csúti briganti meddig fertőzhet és gyilkolhat, mire valakinek eszébe
jut, hogy az igazságszolgáltatás számára, a törvény előtt minden ember egyenlő?
Ezt a tételt még a demokrácia nevű baromi ostobaság sem akarta megváltoztatni.
(Nagyon csöndesen kérdezem, mert valamelyest ide tartozik, bár csak részben
szól az atlanti térségről, a fegyvergyárak- és kereskedők, valamint a háborús
ipart kiszolgáló egyéb létesítmények érdekei, amik szerint ideális dolog egy
minél hosszabb ideig húzható háború, mint annak egyetlen csapással elintézhető befejezése,
miért fontosabbak, mint ukrán és orosz katonák százezreinek az élete, nem is
beszélve az úgynevezett civil áldozatokról, akiknek az élete persze semmivel
sem értékesebb, mint a katonáké, de a végtelenül primitív és csököttagyú
közvélekedés különbséget tesz.)…
A tető szélébe kapaszkodó értelemnek
utolsó erejével végre be kellene zárnia a Majakovszkij utcai boltot…
