Városliget 1960.
Ez itt fent a neten látható. Az van odaírva, hogy 1960. Nem
tudom, ki írta oda. De az bizonyos, hogy mostantól az esetleges történeti
munkákban ez az évszám jelenik meg, midőn azt kell bizonyítani: a földalatti
baromi pótkocsiját 1960-ban már használták.
Az írásbeliség sokezredik, a nyomtatás által való sokszorosítás sokszázadik, a képrögzítés kétszáz felé közelítő évében ennyi kell a hamisításhoz. Mely hamisításnak nem látszik semmilyen érdek által kiváltott oka, egyszerűen csak a felelőtlen felületesség következménye.
1961-ben érettségiztem az Apáczai Csere János gimnáziumban, a Felsőerdősor utcában laktam. Naponta legalább kétszer utaztam a földalattin, egyszer reggel, amikor bementem a Vörösmarty téri végállomásig, onnan a Váci utcán és a Kígyó utcán át a Felszabadulás térig a 15-ös busszal értem legközelebb a Cukor utcához, lehetőleg mindennap ugyanabban az időben, mert a buszról akkor láthattam kijönni a Kígyó utca 4-6. kapuján a világ legszebb lányát, egy feketehajú, kékszemű csodát (sosem tudtam meg, ki ő). Aztán haza mégegyszer földalatti, ha délután vagy este még elmentem hazulról, megint földalatti. Az 1961-62-es szezonban díszletező munkásként dolgoztam a Vígszínházban. Reggel földalatti a November 7. térig, onnan 6-os villamos, a délelőtti próbák után vissza ugyanez az út, majd előadás előtt 6-ra vissza a színházba, előadás (díszletbontás) után haza. Ez napi négy utazás.
1962-ig kulcsos alkalmazott nyitotta-zárta a földalatti szép, régi, szólóban járó kocsijának a középen lévő, széthúzható ajtaját. (Az alábbi, 1914-ben készült fényképet ma - 2025. 03. 14. - találtam a neten, ilyet bűn volna kihagyni: a középen álló kalauznő nyakában lóg az a kulcs, ami még az 50-es, 60-as években is használatban volt, egy hatszögletű csavarra kellett ráilleszteni, az működtette kívül-belül az ajtózárat.)
A fenti, cím alatti képen látható, förtelmes pótkocsi még nem létezett. Az emlékezőképességem sokak által igazolhatóan átlagon felüli. A jelzett időszakaszban többezerszer utaztam a földalattin. Valószínűtlen, hogy rosszul emlékszem - a fenti kép szinte bizonyosan nem készülhetett 1960-ban. De.
Tévedhetek? Persze. Mivel pedig egyedül én állítom, hogy nem volt pótkocsi 1960-ban, történelmi munkában nem tekinthető hitelesnek az állításom, nincs másik kortárs tanú, nincs írásos dokumentum. Azt ugye nem kell mondanom, a fénykép fölé írt dátum abszolút használhatatlan, bárki odatehette, bármilyen számot írhatott.
Első pillantásra mindez a zagson minősített esete, annál is inkább, mert én csak annak a megállapításában tartom magam kompetensnek, mikor nem lehetett ott az a pótkocsi. Dehát ezért nem írtam volna ennyit erről a szóra alig érdemes fals évszámról. Azért raktam ide ezt a képet, hogy felhívjam a figyelmüket a folyamatos történelemhamisításra, a világ legmegbízhatatlanabb történelemírására, arra az irdatlan hazugságáradatra, amivel szünet nélkül, folyamatosan öntik nyakon a magyar népet. Írtam erről egy 400 oldalas könyvet, ez nagyon röviden, szinte címszavakban tárgyalja azt a borzalmat, amit magyar történelemírásnak nevezünk. Úgyhogy ide most csak egyetlen példát teszek, az alaphazugságról, a "honfoglalás" elnevezéssel a köztudatba erőszakolt, soha semmi módon meg nem történt "eseményről".
Létezik egy nagyon szép munka, egy 18-19. században élt remek ember, bizonyos Fejér György 42 kötetes kódexe, ami 1829. és 1844. között jelent meg.
Ez az egyházi és világi okmánytár 1109-ből jegyzi az első dokumentumot úgy, hogy ez a rendkívüli ember több helyen is beismeri: nem minden adata eredeti és hiteles, vannak olyanok, amiket hivatkozásokból vett át. Fejér György, aki lehetne a történészek abszolút referenciaszemélye, akihez a többieknek mérniük kellene magukat, a jelzett 1109-et tartja az első megjeleníthető dátumnak, amit ő már legalább valamelyest hitelesnek tart.
Tetszik emlékezni, ugye? Honfoglalás 895 vagy 896 (még ebben sem tudnak megegyezni), hétvezér, vérszerződés, Árpád apánk, Géza, Vajk, István, államalapítás és egyéb mesék - csupa soha a mesékben ábrázolt módon nem létezett személy és történet, olyan meseírók fantáziájában született sztorik, mint a nagyjából 300 évvel később élt Anonymus (mellesleg róla sincs semmilyen megbízható adatunk), vagy a közel 500 évvel későbbi Kálti Márk (róla sem tudunk semmi pontosat), akiknek a történeteire az összes utánuk következő "történész" úgy hivatkozik, mint hiteles kútfőre...
Az Ezerév című könyvet abban a reményben írtam, hogy gátja lehet a további történelemhamisításnak. Hogy akad legalább egy történész, aki elkezdi írni a magyarok valódi történetét. Aki tisztában van azzal, mi a különbség a tudományos történelemírás és a mondák között, aki mintának tartja például az angol történelemírást, amiben Arthur királyt nem lehet megtalálni, mert nincs róla hitelesnek vehető dokumentum (egy van, de az az angoloknak kevés, nekünk a soha nem létezett "Árpád" az apánk, a históriánk fundamentuma)...
Lehet találgatni.
