A magyar történész klán szép lassan kezdi beismerni sok évszázados hazugságait, cseppenként adagolva, gondolom azért, mert így kisebbnek vélik a bűneiket - pedig ettől nem kisebbek lesznek, csak sunyibbak, alattomosabbak. Belegondolni is kínos, mi lesz, ha egyszer a sok nyavalyás kiadó között akad egy, amelyik meg meri jelentetni az Ezerév című könyvemet, ami egész szökőárt zúdít a felelőtlenül összevissza hazudozó történészekre.
Íme a legújabb:
Büszke, erejének tudatában lévő hódítóhoz ugyanis egyáltalán nem méltó módon 535 éve, 1489. június 6-án felajánlotta III. Frigyes császárnak, hogy 700 ezer aranyért és törvénytelen gyermeke, Corvin János örökösödési jogának fejében lemond osztrák hódításairól. Néhány hónappal később pedig még tovább ment: fia horvát és bosnyák trónigényének elismerése fejében azt kínálta fel a Habsburgoknak, hogy
Frigyes – és annak fia, Miksa – azonban átlátták Mátyás helyzetét, ezért nem kaptak az alkalmon, és addig-addig halogatták az érdemi választ, míg a magyar király 1490 tavaszán meg nem halt. A történelem végül is őket igazolta, hiszen Corvin János öröklését nem sikerült Mátyásnak megoldania, a magyar korona pedig további kitérőkkel végül így is a Habsburgokhoz került.
Ahogy mondtam, a beismerés csak cseppenként adagolva jön. Ennek a történetnek az előzménye évtizedekkel korábbi. Mátyás ugyanis lényegesen kevésbé gerinctelen lévén, mint a magyar történészek, legalább saját magának nem hazudott, nem volt ő büszke, csak ügyes szélhámos, erejének meg semmiféle telje nem lévén, megkötötte a maga szerződését: 1463-ban Mátyás király küldötte, Vitéz János és III. Frigyes örökösödési szerződést kötött Wiener Neustadtban: ha Mátyás törvényes örökös nélkül hal meg, a magyar trónt III. Frigyes vagy fia, az akkor 4 éves Miksa örökli. 1491. november 7-én II. Ulászló és I. Miksa megújította az 1463-iki szerződést. Ulászló kötelezte magát, ha törvényes fiúutóda nem születik, a magyar és a cseh trónt a Habsburgok öröklik. 1506-ban megszületett Lajos, aki II. Lajos néven halt meg 1526-ban, a mohácsi csatában, vele kihalt a Jagelló-ház, az örökösödési szerződés érvénybe lépett.
Ennek a szerződésnek a legnyilvánvalóbb következményét 1848-ban kellett volna észlelni és ennek tudatában cselekedni, ha egy exhibicionista, hatalmi tébolyban szenvedő szlovák ügyvéd, bizonyos Kossuth Lajos nem kezd hőbörögve magyarkodni, és minden, 1463-ban keletkezett törvényt ostobán áthágva, értelmetlen, tömeggyilkos "szabadságharcba" nem taszítja a népet, megakadályozva ezzel egy ésszerű, mindenkinek jó és gyümölcsöző rendezést. Ami azért még így is megvalósult 1867-ben, negyven évre Európába illesztve ezt az országot, ami sem azelőtt, sem azóta nem tartozott oda soha.
