Egyelőre csak töprengek, válaszom nincs a kérdésre, pedig nyilván van válasz.
Mi lett volna, ha Magyar Péter tegnap nem mondja azt, hogy százötven év török uralom után hazazavartuk a törököket, hogy negyven év kommunizmusnak is véget vetettünk, mert a magyar egy szabadságszerető nép, azaz mi lett volna, ha nem folytatja ezerév hazugságait? Ha ehelyett azt mondja, 1686-ban Budát nem a magyarok szabadították fel, hanem Ferdinánd katonái, osztrákok, olaszok, még franciák is voltak, magyarokról nem tudunk. Csak azt tudjuk, hogy százötven évig itt voltak a törökök, mi ebben nyilván jól éreztük magunkat, ha nem, akkor nyilván próbáltunk volna valamit, de nem tettünk semmit. A negyven év kommunizmust is nyilván szerettük, mert azt a két-két és félezer prolit, cigányt és iskolás gyereket leszámítva, akik 56-ban tényleg az életüket és vérüket adták, a többinek jó volt úgy, ahogy volt, ha nincs Gorbacsov, tőlünk ma is mehetne tovább, mint ahogy lényegében megy is, egy primitív suttyó proletárdiktatúrájában élünk a legmelegebb szovjetbarátságban és dominanciában. Ennyit a magyar nép szabadságszeretetéről. De most elég volt a hazugságból, az önámításból, először a magyar történelemben tegyünk mi magunk valamit magunkért, zavarjuk be végre a börtönbe ezt az urizáló csőcseléket, vegyük a saját kezünkbe a saját sorsunk alakítását, nézzünk szembe a múltunkkal és a jelenünkkel, hogy legyen jövőnk...
Valami ilyesmi. Mi lett volna? Kifütyülik? Hazamennek? Ha nem Magyar Péter hagyja abba a hazudozást, akkor ki? Vagy várjunk még? Most nem alkalmas?
Várjuk meg azt az időt, amikor már nem lesz kinek mondani? Amikorra kipusztul a magyarság, megszűnik az ország, ahogyan annak egy hazugságban tenyésző néppel és országgal törvényszerűen be kell következnie?
