Megnéztem az Oppenheimer című filmet. Becsülöm Christopher Nolant, valószínűleg jól ismeri a szakmáját, nem nagyon tudom megítélni, az általa létrehozott filmek ugyanis nem érdekelnek, kivétel nélkül olyanok, amikre gimnazista koromban azt mondtuk az értelmesebb osztálytársaimmal, hogy zagson. Azaz olyanfajta "művészi" alkotás, ami nem fontos, nem szól semmiről, ahhoz meg túlságosan komolyan veszi önmagát, hogy limonádé lehessen, azaz egyszerű, léha szórakoztatás. De elismerem, sok munka van a Nolan-filmekben, és sokan nézik, bár a tömegfogyasztásra bazírozott kereskedelmi szemlélet engem inkább taszít.
Az illető most választott magának egy olyan témát, ami lehetett volna akár fontos is. Nem lett az. Valahogy nem sikerült kihámoznom, mit is akar nekem elmondani ez az agilis angol az atombombáról. Azt sem, hogy miért akarja ezt éppen most. Az ugyanis baromi kevés, hogy Oppenheimernek erkölcsi aggályai támadtak, az meg még annyira sem érdekel, hogy mindenféle rosszminőségű ember nekiment, miután ledobták a bombát. E két megállapításon kívül mást nem sikerült kiszűrnöm az istentelenül hosszú, rémületesen unalmas filmből. Amit ráadásul végig zajong a rendező. Rendesen az általa okozott förtelmes ricsajt zenének, filmzenének szokták hívni, ebben a filmben csak lárma van - egyetlen dialógust nem lehet meghallgatni alá tett zaj nélkül. Nem akarom az olvasót most azzal untatni, kik és milyen esetekben raknak zenét a párbeszédek alá, de egy alaphelyzetet azért ideírok: jó szakember akkor keres valamilyen zenét, amikor gyenge a dialógus. Ha húsz évvel fiatalabb volnék, még fel is háborodnék, de a dühöm felajzásához azért több kell.
Ez a film eddig is megnyert mindent, ezután is meg fog, elviszi Oppenheimer neve meg az atombomba (elég ócska ürügy a díjesőre). Nyilván sokat számítanak a Batmanek és a hozzájuk hasonló színes, szagos durrogtatások meg szegény, jobb sorsra érdemes Cillian Murphy. Ettől még nagyon rossz film. Csak azért szólok, mert esetleg van az olvasók között, aki bízik bennem, akit meg tudok óvni három óra bosszankodástól.
