Fontosnak tartok rögzíteni valamit körünkben, ami nem egy hatalmas létszámú közösség, de azért jó, ha tudják: a bulvár nevű förtelem kapott ajándékba egy oda nem való, nagyon helyes kislányt. Azért szólok most, mert éppen ezért valószínűleg nem lesz hosszú életű a műsora.
Szabó Zsófinak hívják. Személyes találkozásunk egyetlen alkalomra korlátozódik, akkor másfél-kétéves lehetett, a papájával volt bent a Rádióban. A papája Szabó Gyula, remek színésznek tartottam, ha adódott neki való szerep valamely általam rendezett darabban, mindig hívtam, ő meg szívesen jött. Egy ilyen alkalommal hozta be a kislányát. Csak azért meséltem ezt el, mert el akarom kerülni, hogy elfogultsággal vádoljanak (azt is csak a feleségemtől tudtam meg, hogy aki a szobán átmentemben megállított a kedves hangjával és szépen artikulált beszédével, az a Gyuszi lánya).
Csak ennyit akartam mondani.
