„Az iszlám vallás elleni támadás egyben
támadás az összes hit ellen - jelentette ki Barack Obama amerikai elnök
szerdán, amikor hivatalba lépése óta először ellátogatott egy amerikai
mecsetbe.”
Nem találom az
eredeti szöveget, így nem tudom, az amerikai elnöknek nincs fogalma a vallás és
a hit közötti különbségről, vagy csak a magyarra fordító véli úgy, hogy az
mindegy, így legalább nincs szóismétlés.
Dehát nem is ez a
baj, hanem hogy a világ első számú embere (mellesleg én sokkal inkább például Daniel Barenboimot tartom annak), egy ilyen nagy befolyású közszereplő,
mint az amerikai elnök (különben ő még a legkevésbé szörnyűek közül való, ha már
politikust vagyunk kénytelenek emlegetni) szükségesnek tartja védelmébe venni a
vallást mint olyat (akár összekeveri a hittel, akár nem). Nekiáll elborzadni a
vallás elleni támadás ügyében ahelyett, hogy próbálna finom elterelő
mozdulatokat tenni, hogy elgondolkodna azon, a világtörténelem legkártékonyabb
intézményei, a tömeggyilkos egyházak visszaszorítására mit lehetne tenni 2400
évvel Hérakleidész, 500 évvel Kopernikusz és 100 évvel Einstein után.
De a legnagyobb baj
az, hogy fogalma sincs róla, mit beszél.
Sok évtizede nem
frissítem vallástörténeti ismereteimet, de arra még emlékszem, hogy az öt nagy
világvallás közül egyedül az iszlám fenyegeti a más vallásúkat. Sok zagyva
förtelem van majd’ mindegyikben, legtöbb az úgynevezett kereszténységben, de az
is csak a saját „hívőit” riogatja büntetésekkel, nem a más vallásúkat. Idéztem már nemrég a
Koránból („Ó próféta!
Szállj harcba a hitetlenek és a képmutatók ellen és legyél kemény velük
szemben! A gyehenna lesz a lakhelyük. Szörnyű sors!”), van
ilyen még jónéhány. Úgyhogy ne tessék az iszlám elleni támadást az összes vallás
elleni támadással azonosítani, mert az képletesen is fals analógia. Aki letép
egy falevelet, az élővilágot támadja, aki letép egy falevelet, az emberiség
ellensége – körülbelül ilyesmi Obama mondata. Ettől függetlenül persze ahogyan senkit nem bíztatok arra,
hogy tépkedjen faleveleket, azonképpen azt sem állítom, hogy az iszlámot
támadni kell.
Csak
jó volna a folytonos égre mutogatás helyett nekilátni a földi dolgok
intézésének. Totemeket és tilalmakat állítani persze egyszerűbb, mint például iskolákat
és klinikákat, de lassan el kellene kezdeni legalább a maga végtelen
liberalizmusára oly büszke atlanti térség százmillióinak felvilágosítását. Hogy
ugyanis hit nélkül élni az emberiség jelen fejlettségi szintjén nehéz, talán
nem is érdemes, de az egyházi hatalom visszaszorítása, majd megszüntetése
úgyszólván alapfeltétele az emberré válás útján való elindulásnak.
