Néhány napja leírtam, hogyan jutunk el a nemzeti
szocializmusok győzelméhez. Azt akkor nem gondoltam, hogy ilyen gyors lesz a
süllyedés, hogy egy iszonyatosan buta ember nyilvánosan szétordíthatja a maga
förtelmes világképét, és utána nem történik semmi. Először fordul elő velem, hogy
csak hebegni tudok, ha akkor élek, ugyanezt éreztem volna Hitler üvöltözései idején.
Ez borzalmas.
„…a Fideszben a mindennapi patriotizmus élettörvény.”
Bágyadtan közlöm, hogy a patriotizmus a gazemberek
utolsó menedéke, a korlátolt, primitív és gyáva alakok így gyűjtenek maguk köré magukhoz hasonló tömegeket.
„Az európai szellem és az ő emberei ma felszínes és
másodlagos dolgokban hisznek: emberi jogokban, haladásban, nyitottságban,
újfajta családokban, toleranciában. Ezek szép és kedves dolgok, de valójában
másodlagosak, mert csak származékok. Igen, Európa ma hisz a másodlagos
dolgokban, de nem hisz abban, ahonnan és amiből ezek a dolgok származnak. Nem
hisz a kereszténységben, nem hisz a józan észben, nem hisz a katonai
erényekben, és nem hisz a nemzeti büszkeségben.”
Szoktam ideírni, hogy mindig
van lejjebb. Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy ennél, ami itt áll,
már nincs lejjebb. A kereszténység és a nemzeti büszkeség ebben az országban
még disszonánsabb, mint bárhol másutt, de a katonai erények felemlegetése egy
bomlott agyvelő olyan mély sötétségét jelzi, amit nemhogy gyógyítani, kezelni
is reménytelen.
Az emberiség
történelmében nem az első eset, hogy közveszélyesen beteg emberek kerülnek
hatalmi helyzetbe. Azt hittem, az atlanti térségben Hitler után ez soha többé
nem fordulhat elő.
Tévedtem.
