A körültekintő óvatosságról

Úgy tudom, az általam most idézendő portál nem állampárti (azt nem mondom, hogy baloldali, mert a mi szép országunkban ez a fogalom nem értelmezhető.

A cím: "Választási csalás? Csak óvatosan"
Az aláírás: egy név és alatta a foglalkozása, politológus.

Bocsánatot kérek mindenkitől, aki úgy véli, előítéletes vagyok, mert ez esetben a gyanú nem alaptalan - nem bírtam végigolvasni a cikket. Két dolog miatt. Egyrészt ha néhány nappal a magyarországi "választás" után egy ilyen címet meglátok, felfordul a gyomrom. Másrészt ha ehhez hozzátevődik egy olyan foglalkozás, amitől legjobb esetben is - amikor virágos jókedvemben vagyok - elmosolyodni tudok, akkor tényleg még az is szép tőlem, ha az illető írásba csak bele-belenézek. Az kétségkívül menthetetlen, ha ilyen felületesség után még véleményt is mondok. Úgyhogy nem teszem. Csak azt szeretném kérni szépen, hogy ezeket a dolgokat ne tessék csinálni. Nem kell az egész család helyett tárgyilagosnak lenni úgy, hogy közben a tárgyat nem tetszik ismerni. Elmondjam még egyszer? Ezt a választási csalást nem úgy csinálták, hogy utána Mari néni legyinthessen, mennyire unja már ezeket a módszereket. A végeredmény adott, az odavezető körülményeket ismerjük. Nem szükséges óvatoskodni, mert vehemensebb olvasóból ezzel csak azt az indulatot tetszik kiváltani, ami egy kérdéssel kezdődik: mennyit fizet a fidesz egy ilyen cikkért? Amíg nincs megfejtés, nem kell összevissza dumálni, legkevésbé jót feltételezni egy bagázsról, ami soha a fennállása óta nem tett semmi mást, csak rosszat, csak olyat, amivel iszonyatos károkat lehet okozni. Úgyhogy ha szabad kérnem, ezeket ne, jó?

A másik, aminek most van a szezonja, és amivel a világból lehet engem kizavarni, az az "ellenzék" pátyolgatása. Hogy szegények, legalább most ne bántsuk őket. Miért is? Kártékonyságban mi különbözteti meg őket az állampárttól? A töketlenség? A tehetetlen, tehetségtelen, szájtáti semmittevés? Mármint a jobbfajtákat. Mert azért olyan is van, amelyik mindezek tetejébe még iszonyatosan ostoba, felfuvalkodott és megátalkodott sunyi is, amilyen az elempé, élén a világ legbutább emberével, aki sajnos nőnemű, azaz jobbat várna tőle az ember. Ezekkel most miért is kellene finoman bánni? Amiért hamarosan beülnek az ország házába, legitimálandó a csúti gazember rendszerét? Hatalmas fizetésért plusz mindenféle ingyenélésért? Hogy mi lesz, ha már ez az ellenzék se? Mi lenne? Ezekkel? Akikben annyi tisztesség nincs, hogy eltakarodjanak nyomtalanul olyan messzire, ahol már senki nem látja őket a szerencsétlen magyar országlakosok közül? Szokás olyan distinkcióval élni, hogy a lemondás gyávaság, egyenértékű a felelősség nem vállalásával. Itt ilyesmiről nincs szó. Nem kell vállalniuk semmit, nincs nekik semmi olyanjuk, ami mellett maradniuk kellene. El van játszva minden, az összes kisded játék, és ha azt tetszik mondani, nade a fiatalok, arra csak azt tudom mondani, ők is mindent eljátszottak, fiatalos lendülettel, sokkal gyorsabban, mint az idősebbek, de sikerült. Pitiánerek, hiteltelenek, egyetlen ötletük nem volt, ami más lett volna, mint amit a világban az elmúlt ezerévekben már rengetegszer kipróbáltak más, hozzájuk hasonlóan középszerű, figyelemre nem méltó politikusok. Még egyszer: politikusok. Csak én többször óvtam őket, hogy ezt ne tegyék, nyilván mások is megtették, aztán mire mentünk a féltő szeretetünkkel? Pontosan olyan bornírtak, mint az őket körülvevő felnőtt politikusok, csak még nagyképűsködnek is a meghirdetett, de véghez nem vitt különállásukkal.

Netán türelmetlen vagyok? Amiért például még attól az egyetlen embertől sem átallottam megkérdezni, miért nem mond le, akiről hosszú évekig állítottam, hogy az egyetlen tisztességes, nyilvánvalóan jószándékú ember ebben a magyar politikának nevezett, rothadástól bűzölgő mocsárban? Mások (nagyon sokan) már régen az úgynevezett baloldalon is gyurcsányoznak, én nem tettem. Néhány nappal a választások előtt is írtam ide biztató sorokat róla-neki, most is csak megkértem, magyarázná meg, miért nem mond le. Lehet, tud olyat, amit én nem, amiért még mindig maradnia kell, pedig ő sem tett semmit, aminek értelme volna, a csúti beteg meg már nem retteg tőle jobban, mint bárki mástól, az a nyavalyás tömeggyilkos már ott tart, hogy egy átfutó egér látványától is sikoltozva ugrik fel a székre, ha nincs az állaton narancssárga mellény.

Egyszóval ne, kérem szépen ne! Csak azért ne, mert annyira gusztustalan. Akkor is, ha a fidesz pénzt ad érte, akkor is, ha valaki egyszerűen csak buta, mint a főd.

Egy elemzőről

Bocsánat, most már tényleg utoljára. Láttam egy hivatkozást egy "higgadt" elemzésre, ami arról szól, "nem valószínű, hogy elcsalták a választást". Idézek a "higgadt" elemzésből: 

1) a szavazatszámláló bizottságokban rendszerszinten és tömegesen a lehetetlenséggel határos csalni. ötvenezer embert kellene beavatni a csalásba, ami pedig garantálja azt, hogy a dolog kiderül.
2) a szavazatszámlálásról készített jegyzőkönyv informatikai feldolgozása során elvileg előfordulhat csalás, nem is kell hozzá széles körben beavatni embereket. ami ezt valószerűtlenné teszi, hogy könnyű lebukni: a papíralapú jegyzőkönyvekkel összevethetőek az informatikai rendszerben rögzített adatok, és ha eltérés van, az kibukik menthetetlenül.
3) az informatikai rendszerben rögzített szavazóköri adatok nyilvánosak, azok alapján bárki képes legenerálni az eredményt, így azzal sem igazán lehet csalni.

Jajistenem. Az ilyen higgadt elemzők jósolták meg, hogy a városok bele fognak fulladni a lószarba. Az elemzés megjelenésének másnapján feltalálták az autót. Csak ismételni tudom magamat: huhh!

Szünet

Egy nyavalyát fogok én itt nyavalyogni politikusokkal, politikával. Inkább kínálok kikapcsolódást.

My Fair Lady, koncertszerű előadás a Royal Albert Hallban, 1987-ben. Két angol színész, Jeremy Irons mint Higgins és a nálunk kevéssé ismert, de attól még kiváló Warren Mitchell Doolittle szerepében, valamint minden idők egyik legcsodálatosabb szopránja, az új-zélandi (maori származású) Kiri Te Kanawa.

Tudomásom szerint egyiküknek sem volt köze a My Fair Ladyhez és Kiri Te Kanawa kivételével más musicalhez sem.

Hadd ajánljam figyelmükbe Kiri Te Kanawa előadását: azt kevés operaénekes tudja, hogy ne operai énektechnikával énekeljen. Ő tudja és úgy játszik ezzel a tudással, hogy azt külön élvezet nézni és hallgatni. (Hátha valaki nem foglalkozott még behatóbban ezzel a kérdéssel - az operaénekes másképp és máshol képezi az énekhangját, és egészen más a levegővételi technikája is, nagyon leegyszerűsítve a "hasi" lélegzés és a mellkas, a nyak és az arc "hangszekrény" szerű funkciója adja azt a hangerőt, amivel még egy másodvonalbeli operaénekes is könnyedén lenyomja a legerősebb hangú popénekest, mondjuk akár Tom Jones-t is. Nézzék majd, hogyan lép még hátrább a mikrofontól az I Could Have Danced All Night (Ma éjjel táncolnék) végén, hogy ne akassza ki a hangfelvétel műszerét, azaz ne hozza nehéz helyzetbe a technikust - az olyan profik, amilyen ő, ilyesmire is tudnak figyelni, azt ugye nem kell mondanom, neki nincs szüksége semmiféle helyszíni hangerősítésre, az amfiteátrumszerűen felépített, kiváló akusztikájú Royal Albert Hall vakolatát anélkül is simán lebontja tégláig.) Először a The Rain In Spain (Lenn délen meseszép éjen) végén ereszti ki a hangját úgy, hogy az ember beleborzong, mert addigra elfelejteti a hallgatóval, hogy ő ilyet is tud (először Bernsteinnel volt alkalma gyakorolni a "táncdalénekesi" technika váltogatását az operaival, a zseniális mester őt kérte fel a West Side Story koncertszerű előadásának felvételén Maria szerepére).

A kép minősége sajnos elég vacak, a felvétel még TR-re készült (Telerecording, az elektronikus kamerák képének rögzítésére alkalmas képmagnó), de az élmény szerintem így is kikapcsol, akár látta valaki a My Fair Ladyt filmen vagy színházban, akár nem.

Bűnözés, bűnüldözés

SOS! Nagyon szépen kérem, ne! Ne tessék megint megnyerni az előző háborút!

Nix újraszámlálás meg a többi ostoba patron, röhögnek a markukba. Nem tudom világosabban mondani, mint ahogy legutóbb tettem: a megfelelő kérdést kell föltenni. A csalás nem hagyományos módszerekkel történt, ami Mari néninek is eszébe jut. Nem pitiáner számlálási kérdés, leírtam világosan, a tét az életfogytiglani börtön megúszása, ez akkora csalás, ami ekvivalens az életfogytiglannal. Az isten szerelmére, hívjanak össze néhány számítógépes szakembert, de olyat, aki tényleg ért hozzá meg néhány értelmes nyomozót, aki látott már szoftvert, esetleg az internetről is hallott, és kezdjenek el értelmes kérdésekkel foglalkozni. A csúti betegnek nyilván van néhány igazán erkölcstelen, bármire kapható bűnöző a környezetében, aki ki tud találni olyat, amit a bűnüldözés még nem ismer. Ne tessék kullogni és szájat tátani, úgy nem fog menni! Tényleg el kell magyaráznom, hogyan kell elkezdeni egy effajta bűntény felfejtését? Tényleg nem tetszik tudni kérdezni? Akkor mondom a kiindulási helyzetet: nincs ismert folyamat, ami evidenciának látszik, nem az. Egyenletekkel dolgozunk, amikor a két oldal több ellenpróbával bizonyítottan stimmel, akkor lehet továbblépni. Nem létezik, hogy nincs ebben a nyomorult országban olyan ember, aki ezt nálam sokkal jobban tudja!

Mint patkányok a süllyedő hajóról?

Még valami, aztán tényleg nem foglalkozom ezzel a Mohácsot meghaladó nemzeti tragédiával. Az elempé nevű trágyahalom volt führere (akiről már évekkel ezelőtt megírtam, nem egyedül én, hogy kártékonyabb és undorítóbb, mint maga a fidesz) most fenyegetődzött a milliós kártérítéssel. Aztán magyarázkodott, hogy ő csak azt mondta, egy ember visszalépésével százötven milliót veszítenek. Százötven milliót. Nem mintha meglepett volna, nyilvánvaló, hogy a nagy hazafiak, a vitéz ellenzék minden tevékenységét a pénz határozta meg, az a pénz, aminek a folyósítása az adófizetők forintjaiból akkor is felháborító, ha egy párt hasznos munkát végez, mert ugyebár azt elvileg nem pénzért teszi (lásd Jóreggelt Európa - A párduc foltjairól, 2018. április 3.). Ez a banda az összes többivel együtt pontosan olyan hányinger, mint az állampárt, sajnos beleértve a fiatalokat is. Dehát jó, annyit a javukra lehet írni, hogy legalább majdnem mind eltakarodott. Azon kicsit sem csodálkozom, hogy a leggusztustalanabb kártevő, a százötvenmilliós párt vezérasszonya marad, meg is lepne, ha képes volna bármilyen emberi cselekedetre.

Beszéltem néhányszor egy emberről, aki az én nézetem szerint egyedül volt alkalmas miniszterelnöknek. És még sok más pozitívumot elmondtam róla. Ezeket nem vonom vissza. A róla szóló írásokban próbáltam biztatni is, másképp akkor sem tettem volna, ha ismerem személyesen. Most súlyos kétségeim támadtak. A maradásával kapcsolatban. Hogy nem mondott le.

Meg kellene próbálnia megmagyarázni. Hogy miért nem. Azt ugye nem kell komolyan venni, miszerint sikernek könyveljük el a frakcióalakításig ívelő fejlődést? Ez kevés. Mint ahogyan az is, amit az elmúlt nyolc évben tett. A csúti futballista ugyanis nem politikus, hanem egy különösen elvetemült köztörvényes bűnöző, valamire való politikus egy ilyennel elvileg könnyebben elbánik, mint egy másik politikussal, aki csak annyira bűnöző, amennyire az a "foglalkozásával" jár együtt.

Jó, nem azt mondtam, hogy ez egyszerű. Néhány hónapja én is megpróbálkoztam az egyik lehetséges módszerrel, jogászokat mozgósítottam, eddig csak azért nem szóltam, hogy kapitulálok, teljes kudarc, mert ketten még nem adták föl. A többi vagy el sem kezdte, vagy menet közben elmenekült. Dehát én csak egy egyszerű állampolgár vagyok, "politikusi" lehetőségek és felhatalmazások nélkül.

A tegnapi összeesküvés elméletemnek a valóságtartalma lehet minimális, de az is kiderülhet, hogy annál sokkal több, és nem is csak elmélet. Az mindenesetre tény, hogy a hangulat hasonlított a 94-esre. Nem azért nem hiszem el a választási eredményt, mert hajlamos vagyok az öncsalásra, hanem mert ennyien nem lehetünk kóros álmodozók. Naszóval, kellene tenni valamit, és ha a csúti beteg megkapná azt, amit érdemel, akkor is kell majd valaki, aki itt tenni tud valamit.

Egyre kevésbé hiszem, hogy az a volt miniszterelnök lehetne.

Meg kellene magyaráznia, miért nem mond le.

Van még valaki?

"Először eljöttek a zsidókért, nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Aztán eljöttek a kommunistákért, nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Aztán eljöttek a szocialistákért, nem szóltam, mert nem voltam szocialista. Aztán eljöttek a szakszervezetisekért, nem szóltam, mert nem voltam szakszervezetis. Aztán amikor értem jöttek, már senki sem maradt, hogy szóljon értem." 

                                                                  Martin Niemöller

Kósza kérdések

Még néhány mondat. Csak mert eszembe jutott és hátha nem csak nekem.

Nincs tökéletes bűntény, csak olyan nyomozó, aki nem tud kérdezni.

Ha egy számítógépes program elromlik (mindegy, hogy milliárdokért vették vagy egy forintért), azt meg lehet javítani. Egy számítógéphez értő ember utólag is meg tudja mondani, mitől romlott el. Hogy egyáltalán elromlott-e és ha igen, természetes hiba volt-e, amitől elromlott.

Hét órakor százezres nagyságrenddel kisebb szám volt olvasható, mint hat harminckor.

Valamivel több, mint négy órán át nem történt semmi, a szokásos részeredmények nem jöttek.

A végeredmény hirdetése előtt némely jelöltek már tudták, hogy vesztettek. Ha nem voltak részeredmények, honnan tudták? Ha hivatalosan semmit nem lehetett tudni, a különféle riporterek miért mondták, hogy a pártok többet tudnak, mint amennyit mondanak?

A csúti beteg március 15-én fenyegetődzött, hogy elégtételt "vesznek". Honnan tudta, hogy majd megteheti?

Az általa és seggnyalói által elkövetett köztörvényes bűnöknek igen magas a büntetési tételük. Az egyetlen esély arra, hogy közülük senkit ne lehessen felelősségre vonni, a kétharmados választási győzelem volt. Az előzetes becslések szerint bármi lehetséges volt, csak a kétharmados győzelem nem.

Nincs tökéletes bűntény.