Az egyre súlyosbodó aszályhelyzet, valamint a
folyóvizeink és a talajvíz kritikusan alacsony szintje miatt felkértem a leendő
TISZA-kormány élő környezetért felelős miniszterét, Gajdos Lászlót egy azonnali
rövid- és középtávú vízügyi cselekvési és kommunikációs terv összeállítására.
Ezt írta a miniszterelnök sajátkezűleg. A baromian
ostoba, tehetségtelen, botfülű, érzéketlen magyar sajtóban ez úgy jelent meg,
hogy "utasította" meg "felszólította" Gajdos Lászlót. Nem,
a fene egye meg ezt a süket bandát. Ez a neveletlen büdös furkó volt
miniszterelnök szóhasználata. Meg ezek szerint azoké az "újságíróké",
akiknek egy baromfiszaros udvar volt a gyerekszobájuk. Vagy valami hasonló.
A szavaknak jelentésük van - miket nem mondok, ugye? A
szavak által megjelenített stílus viselkedést, erkölcsi minőséget, egyéniséget,
alkalmazkodási képességet fejez ki. Nem vagyok kíváncsi a magyar
"újságíró" népség stílusérzékére. A jövendő miniszterelnökére annál
inkább. Leírtam többször, ő nyilván nem hibátlan, de egyelőre - legalábbis szerintem
- a pozitív tulajdonságai, tettei, mondatai a meghatározók. Az
"újságírók" torzításai sokkal többet ártanak, mint amekkora az
illetők valós súlya.
Legalább idézni tanulnának meg.
Ceterum censeo a csúti rémet börtönbe kell zárni,
életfogytiglan.
