Ezt a képet csak azért teszem ide, mert nem valószínű, hogy másképp nyilvánosságra kerül. Pedig úgy igazságos, hogy a sok öregkori fotó után ez is itt legyen, bár nem a legjobb minőségű, azért látszik: a két tenyér alatt az a kihajtott fehér gallérú a Mari, ő volt a legszebb lány az iskolában, közel 180 centis, akkor úgy mondták, "királynői termetű", szőke, barna szemű - egyszóval nagyon szép, na. Ahol és amikor a kép készült, az az Apáczai gimnázium történetének egy ritka pillanata, ebben az időben még nem volt ugyanis koedukáció, a lányok másik emeletre jártak, másik kapun mentek is be az épületbe, itt mégis együtt vagyunk, a IV. E és a IV. A. Utóbbi az az osztály, ahová én jártam, az az alak ott egy szál virággal a kezében én vagyok. Hosszú ideig ment a találgatás, mi közünk van egymáshoz Marival, elég - hogyan is mondjam - különös státuszunk volt az iskolában, ami a másik nemhez való viszonyunkat illeti, piszok dolog talán, de mindketten ajzottuk is a kíváncsiságot (a fényképen megörökített jelenet is egy ilyen "polgárpukkasztás"), hol Mari várt engem a Cukor utcai kapunál, hol én őt a Prohászka Ottokár utcainál (ez ma Papnövelde vagy mi a fene), együtt is mentünk el, de így 65 év után már beismerhetem, nem volt közünk egymáshoz, ő valami vőlegényszerűséggel járt, én meg nehezen tudtam elképzelni magam hosszú ideig tartó kapcsolatban... Kis idővel később Mari vágó lett a Magyar Televízióban, én meg operatőr ugyanott, ő a hajdani Tőzsdepalota negyedik emeletén dolgozott, olykor fölmentem hozzá, amikor általam operált filmet vágott, ez elég volt ahhoz, hogy ott is összeadjanak minket. Ott is alaptalanul.
Most olvastam, hogy meghalt. Nyolcvanhárom éves volt. Az itt látható kép a két osztály közös kirándulásán készült...
