Sokat beszélnek mostanában Magyar Péter kórházi akciójáról. Kik méltatják, hogy na végre valaki a fontos dolgokról beszél, kik összevissza hazudoznak, de már megint nem látom sehol az "elemzésekben" az egyetlen értelmes kérdést. Miért szólította fel Magyar Péter a Magyarország miniszterelnöki tisztségét bitorló alakot a nyaralásból való hazatérésre annak céljából, hogy intézkedjen az egészségügy válságos helyzetében?
Lehetne akár örvendetes is, hogy hallható egy "ellenzéki" hang, hogy ez megnevezi az ország legnagyobb gondjait, de nem az. Mert ez a hang a "kormányhoz", azaz egy társadalomtudományilag definiált intézményhez szól, azaz "politikai" tényezőnek tekint egy bűnszövetkezetet. Még mindig nem hallom ettől a hangtól az egyetlen értelmes intézkedésre való felszólítást, ami a világtörténelem leggyalázatosabb válságának megoldását jelentené: a bűnszövetkezet törvényes, a büntetőtörvénykönyvben lefektetett paragrafusok alapján való eltakarítására. Tessék szíves lenni valahogyan eljutni annak a felfogásához, hogy Magyarországnak tizennégy éve nincs semmiféle kormánya, semmiféle olyan társadalmi berendezkedése, amit államként vagy legalább országként lehetne kezelni. 2010-ben végleg megszállta az országot egy olyan bűnbanda, amit azért nem lehet a "maffia", esetleg "cosa nostra" kifejezéssel illetni, mert az említett szervezetek olyan bűnözőkből állnak, akik soha nem akartak másnak látszani, akiket nem az ember iránt érzett zsigeri gyűlölet vezérel, és nem utolsó sorban akik képesek egy bűnszervezet felépítésére és szakszerű működtetésére. Ezenkívül egyikük sem akar miniszterelnök lenni, nem működik bennük az egész világra kiterjedő hatalmi téboly, tisztában vannak a saját képességeikkel. Egy szicíliai suttyó is elvárja, hogy féljenek tőle, de nem akarja, hogy a suttyósága miatt tiszteljék, ahogyan a csúti suttyó folyamatosan követeli, hogy a világ csodálja a faragatlanságát, a jellemtelenségét, az ízléstelenségét, ami abban is megnyilvánul, hogy képtelen gátat szabni a féktelen zabálásának, hogy kizárólag zsebretett kézzel gurul végig a világpolitika legfontosabb épületein, és folyamatosan a maga gusztustalan nézeteivel köpi tele a közéletet.
Amíg Magyar Péter be nem jelenti, hogy felkért öt büntetőjogászt, tíz olyan gazdasági nyomozót, akik a közgazdaságtudományon kívül azzal is tisztában vannak, hogyan lehet felderíteni a Kajmán szigeteken és a többi, nem ismert helyen eldugott hatalmas összegeket, amikről a csúti primitív naponta növekvő fölfuvalkodottságában azt hiszi, soha senki meg nem találja őket, valamint hogy perek százait indítja egyszerre az öt jogásznak alárendelt ügyvédek, ügyészek közreműködésével; amíg be nem jelenti, hogy az első letartóztatást követő igazgatási vákuumban azonnal intézkedik a teljes körű államosításról, ami után csak azok kapják majd vissza hiánytalanul a vagyonukat, akik igazolni tudják annak tisztaságát, addig Magyar Péter most következő bármilyen akciója számomra (és minden gondolkodásra képes ember számára) egy hangoskodó vizesnyolcas semmilyen következménnyel nem járó hőbörgése marad.
Tényleg elég volt. Tényleg nem akarom elhinni, hogy egy ember képtelen az értelmes cselekedetre, ha valóban a tett a célja, hogy egy újabb szájtépő akarja megvárni a 2026-os választásokat. Nekem ugyanis tökéletesen mindegy, mekkora a tömegvonzása valakinek, hány embert képes az utcára vinni, mert ennyi idő után azt azért már észre kellene venni, hogy ugyanúgy nem történik semmi, ahogyan eddig, az elmúlt tizennégy évben különösen. Hogy valakinek már törlesztenie kellene azt az adósságot, amit az ostoba és impotens politikusok halmoznak harmincöt éve: ennek a nyavalyás kis tolvajnak a közéletből való teljes kiiktatását.
Azt pedig sehogy másként nem lehet megtenni, csak a fent vázolt módon.
