Keresés ebben a blogban

2016. április 26., kedd

A bivalycsordáról

Ha már belekezdtem ebbe a kitiltás ügybe, úgy illik, hogy fejezzem is be. Ide teszek egy idézetet, aminek a tartalmán sok fórum felháborodott.

"A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Etikai Bizottsága állásfoglalása szerint a TV2 a televízió által sugárzott hírműsorban, a Juhász Péterrel készített interjú közreadásával nem követett el etikai vétséget."

Sajnálattal közlöm a háborgó médiumokkal, a fenti megfogalmazás a valóságot tükrözi, a TV2 az interjú közreadásával tényleg nem követett el etikai vétséget. Minden hírközlő eszköznek joga van bármilyen interjú vagy riport közreadására, ha a szóban forgó interjút valamelyik televízió leközli mint elrettentő példát, azt a közlést sem fogja etikai vétségnek tekinteni a MÚOSZ Etikai Bizottsága, és igaza lesz.
A TV2 ugyanis nem a közreadással követte el az etikai vétséget, hanem az interjú megrendelésével. Valamint azzal, hogy leadott egy gyalázatos szakmai színvonalon elkészített anyagot, mintha az egy valódi, a követelményeknek megfelelő munka lett volna. Pedig az csak egy etikailag szinte kifogástalan, ám a hírközlés alapismereteit is nélkülöző förtelem, aminek a szűk családi körben való terjesztése is kimeríti a bűncselekmény fogalmát.
Egy embert sokféleképpen lehet lejáratni. Az úgynevezett karaktergyilkosság ismert eljárás a bulvárjellegű szórakoztatóiparban, egyesek ezt hajlamosak újságírásnak nevezni, miközben egy ember tönkretétele valamely hírközlő eszköz útján még akkor is nehezen menthető jellemhiba, ha a kivitelező profi módon csinálja (Watergate-ügy kevés van, az olyan vagy ahhoz hasonló történetek nem a karaktergyilkosság tárgykörébe tartoznak - ezt csak a rend kedvéért tartom fontosnak megjegyezni).
Ez az elektronikai úton előállított piszok, amit az Etikai Bizottság tárgyalt semmiképpen sem etikai ügy, az ostobaság és a tehetségtelenség nem rájuk tartozik. Más kérdés, hogy mit kezd például az orvosetikai bizottság azzal a kézsebésszel, aki a beteg kezét rendben találta, és a pácienst hazaküldte, ha az a beteg néhány óra múlva meghal egy perforálódott vakbél miatt. Nem a kézsebészre tartozik egy vakbél, igaz.
Egyetlen ember sem ült az Etikai Bizottságban, aki tudta volna, hogy egy etikailag hibátlan anyagot vizsgál, ami minden más szempontból olyan kártékony, hogy még a gaz is kipusztul tőle?
Juhász Péter annyi fogást kínált fel ennek a helyes, Kunfalvi nevű kislánynak, amikből ez a kislány egyet megragadva is a földbe döngölhette volna a nem túlságosan okos (bár nyilván rendkívül tisztességes) "ellenzéki politikust". Ez a helyes, Kunfalvi nevű kislány viszont csak arra volt képes, hogy ismételgesse azokat a szánalmasan butácska kérdéseket, amiket vagy ő vagy valaki más ki bírt találni, ezáltal éppen az ellenkezőjére fordítva a hatást, amit az ugyancsak szánalmasan butácska hírközlési nagyfőnök asszony el akart volna érni.
Gyenge szarvú bikára akkor lő a vadász, ha "selejtezni" megy ki az erdőbe, azaz állományjavító célzattal lövi ki a satnya, esetleg nyársas agancsú szarvast.
Politikust kilőni akkor szokás, amikor selejtre indul az újságíró - nem túl jó szórakozás, primitív munka, egy satnya agyvelejű embert kikészíteni nem nagy szellemi torna, egy gyerek is meg tudja csinálni.
Szakmai szempontból mindegy, a politikus úgynevezett házelnök vagy egy láthatatlan "párt" tagja, utálatos dolog még megszólítani is. Nade hagyni, hogy kitiltson vagy leiskolázzon. Miközben az érdekérvényesítő képességnek az elképzelt rangsor listáján az újságíró helye az első három között kell, hogy legyen.
Ha már az állatvilágnál tartunk, én mindig elhűlve nézem az afrikai kafferbivaly csordát, amelyik dübörögve menekül néhány oroszlán elől, hogy aztán messziről nézze, elejtett társukat miképp tépik szét a nagymacskák (itt kell bocsánatot kérnem az oroszlántársadalomtól, amiért a magyar politikus nevű alfajjal egy lapon említeni merészeltem őket, tényleg csak a példa kedvéért, tudom, hogy az oroszlánok a hasonlítottnál lényegesen okosabbak és értékesebbek). Egy bivaly simán el tudna bánni három-négy oroszlánnal is (itt most a bivalyokat kell megkövetnem a magyar újságíróval való összehasonlítás miatt), mégis elmenekül.
Egy lényeges különbséget azért meg kell említenem: a jelzett viselkedésforma a bivalyoknál nem jellemkérdés.