Óriási

Óriási stukkó zuhant a járdára a belvárosban.

Ez egy hírnek a címe. Az is kérdés lehetne, mekkora az óriási, de én már azzal is elégedett vagyok, hogy a stukkó nem hullott, hanem zuhant. Mostanában ugyanis minden hullik. Bombákon, gránátokon és rakétákon kívül már az eső is hullik, sőt a jégeső is.

De most nem erről van szó. Hanem arról, hogy a Szent István körút és Falk Miksa utca kereszteződése nem a belváros. Annyira nem, hogy légvonalban is majdnem két kilométerre van a belváros északi szélétől.

Budapest belvárosa ugyanis egy topográfiailag pontosan meghatározható fogalom: a belváros a Duna, valamint az úgynevezett Kiskörút (Vámház-, Múzeum-, Károly körút) és a József Attila utca által határolt terület.

Az óriási stukkó és a belváros a bulvársajtó nagyotmondási kényszerének a része: egy járdára csattanó kő nagyobbat szól, ha óriási és a belvárosban esett le.

Az igazán szomorú az, hogy az effajta híreket nem a bulvársajtó közli. Bár a fene tudja. Már mindegyik az. Ami nem volt bulvár, már megszűnt. Kit érdekel?

P.S.: Már ismét javítanom kell magamat, mert az öcsém (a világ legszigorúbb, de igazságos lektora) elküldte nekem az eredeti belváros térképet. Azon bizony az északi határ nem a József Attila utca (a kijelöléskor még Gróf Tisza István utca), hanem a Deák Ferenc utca, kis "kiugróval" belefoglalva a Vörösmarty tér.
Vannak zavaros emlékeim egy egyetemi szemináriumról, Zádor Anna (mi csak Mamának neveztük), minden idők legkiválóbb egyetemi professzora beszélt a bécsi és a pesti belváros összevetésekor Révai elvtárs igyekezetéről a belváros határainak megváltoztatására, de ez nem mentség, csak gyenge magyarázat a pontatlanságomra.
A lényeg az, hogy már a József nádor tér és az Erzsébet tér sem tartozik a belvároshoz, és ha jól belegondolnak, ez így tiszta, így felel meg a mintának: a bécsi belváros az I. kerület, azaz ami a Ringen belül van. Mellesleg elgondolkodtató, hogy egy Budapestnél kisebb városnak mennyivel nagyobb a "belvárosa", más néven a városmagja, hogy ez miért lett így, és hogy ennek milyen következményei vannak, hogyan tükrözi ez a városépítészeti eltérő hasonlóság a két város, a két ország közötti fájdalmasan nagy és gyorsan, folyamatosan növekvő különbséget.
De ez már egy másik történet.

Az ország állapotáról

Csak egy kérdésem van. Milyen képet kapunk az ország állapotáról, ha egy összevissza hazudozó, rövid pórázon tartott, láposan cseppfolyós karakterű banda (a Nézőpont Intézet) készít egy felmérést, és azt egy láposan cseppfolyós karakter, a Nézőpont Intézet szakértője elemzi?

Producer

Körbefertőzik egymást. Vagy fertőzzük? Lehet, hogy az utóbbi. Végülis mindannyian hagyjuk, az a kevés megmaradt írástudó is. Lényegében ugyanúgy, mint a jelenlegi kormánypárt és vele a futballista megválasztását. Ki emlékszik már arra, hányan voltak Németországban, akik csöndben, magukban tiltakoztak Hitler megválasztása ellen. Nincs bűnös nemzet? Nincs a fenét. Hagyták, hogy Hitler kancellár legyen. Mi meg hagytuk, hogy egy iszonyatosan buta, neveletlen, tanulatlan, rossz ízlésű, gerinctelen és súlyosan beteg ember miniszterelnök legyen.

Mint ahogyan azt is hagyjuk, hogy a tömegtájékoztatást ellepjék az iszonyatosan buta, faragatlan, jellemtelen és riasztóan tehetségtelen alakok.

Ez a két banda fertőzi egymást oda-vissza, és a megállíthatatlan epidémia tesz tönkre nemzedékeket, elsősorban a gyerekeinket.

Csak röviden vázolni akartam a jelenség okát, aminek mai megjelenési formája a Dalolva szép az élet című film stáblistája. Amely stáblistán az olvasható, hogy producer Vitéz Miklósné, látványtervező Pán József.

A film 1950-ben készült Magyarországon. Gyártásvezetőnek hívták azt a funkciót, amiről egyesek azt hiszik, megfelel a producernek, dehát az illetőnek egyetlen fillérje sem volt a filmben, az ilyesmivel járó felelőssége is a nullával volt egyenlő, a pénzhez való viszonya legprecízebben azzal írható le, mennyit tudott hogy is mondjam, átcsoportosítani a saját kasszájába az állami költségvetésből. A látványtervezőt díszlettervezőnek hívták, ez van odaírva a film főcímlistájára. Tudom, persze, az IMDb angolul van, ott ezeket a munkaköröket így nevezik. Vannak kétségeim, feltétlenül szükséges-e hamisítani, pusztán a pluszmunkára való restség, a henyeség következtében, fals adatokat megadni pusztán azért, mert munkaigényes a pontosság. A production leading például sokkal közelebb van a gyártásvezető feladatának összefoglalásához, de akik nálam jobban tudnak angolul, bizonyára találnak jobbat. Egy bizonyos, az ötvenes évek magyar filmjeinek nem volt producere. Akkor pedig ne tessék leírni ezt a szót. Sehová. Legfőképpen úgy ne, hogy egy eleve rossz fordítást visszafordítanak magyarra.

Mint ahogy azt se, hogy például a Háború és béke vagy az Emberi sors orosz film, mert nem az. Amikor ezek a filmek készültek, Oroszország nem létezett, része volt a Szovjetunió nevű birodalomnak. Ez nem érzelmi kérdés, hogy ugyanis ki mennyire gyűlöli ennek a förtelemnek még az emlékét is, ez történelmi tény. A jelzett  alkotások szovjet filmek, már csak azért is, mert a rendezőjük és egyik főszereplőjük nem orosz, hanem ukrán, a nevéből is tudható, Bondarcsuknak hívták.

És Sean Connery nem írható le Sir előtaggal mint James Bond, ő ugyanis nem úgy született, amikor ezt a szerepet játszotta, még nem ütötték lovaggá.

És így tovább.

Ez az út vezet a teljes elbutuláshoz. Viszonylag gyorsan.

Egy rajongóról

A feleségemnek az enyéimnél sokkal jobbak az idegei, ő szokta nézni azt a "tartalmat", amit mostanában híradónak neveznek. Jó, azok közül a leginkább elviselhetőt. Tegnap kihívott a szobámból, hogy látnom kell valamit.

Egy első pillantásra rendkívülien buta arcú ember képe alá az volt írva, hogy közgazdász. Ez a bankelnökről beszélt. Arról az enyhén szólva szerencsétlen külsejű dugóról, aki igyekszik úgy viselkedni, mintha a termete emberi nagyságú volna, a szellemi teljesítménye meg olyan, ami már közelíti egy negyedik általánosba járó közepes tanuló színvonalát - nem tudom, tetszik-e érteni, olyan laza próbál lenni, fölényesen oldott, mint azok az emberformájúak, akik úgy tesznek, mintha palástolni akarnák mérhetetlen testi és szellemi fölényüket, éppen annyira, hogy azért még nyilvánvaló legyen, ők mennyivel többek a plebsznél. Egyszóval ez a rendkívülien buta alak olyanokat mondott, amilyeneket én még Mozartról is restellnék mondani, amilyeneket egy csodálatosan szép nőről sem mond senki, akinek az ízlése alulról kapaszkodik a pamutgombolyagos cicákba, mert érzi, hogy ez már meghaladja a sikamlósságnak azt a mértékét, amit tizenkét sikló képvisel egy vödör takonyban.

Ez rémisztő. Dehát nincs mit tenni. Én mindenesetre megvárom, amíg ez a közgazdász pezsgőt fog inni a nemzeti bankelnök cipőcskéjéből. És közben rajongva nézi Őt.

Akkor már mindent

Nem bírom megállni, hogy szóljak, pedig tényleg, a szó szoros értelmében a hányinger kerülget - mondja már meg valaki ennek a pökhendi, neveletlen, faragatlan, ócskalelkű alaknak, hogy a pénzzel együtt adja vissza azt is, amit ezért a pénzért kapott. Mindent! A megszerzett ismereteket, a nyelvtudást, a presztízst, a lehetőséget, hogy oxfordi hallgatóként elérhette, olyanok is szóba álljanak vele, akik a saját, hozott habitusától alapjában véve undorodtak. Adja vissza a nimbuszt, amit a Soros-ösztöndíjjal külföldön tanulók a magukénak tudhattak, és amiért az égvilágon semmit nem tettek, adja vissza azt az életminőséget, amit Angliában szerzett, és ami azóta kíséri, adja vissza azt a minimális önbecsülést, amit ott kapart össze, hogy elfedje vele a megalázott, összerugdosott gyerekkorát. És nem utolsó sorban adja vissza a miniszterelnökséget meg azokat a milliárdokat, amiket ezzel a funkcióval lopott és rabolt, tönkretéve ezáltal emberek százezreit, millióit.

Na? Fog menni?

Az udvarról jelentik

"Lázár János elmondása szerint ezzel kapcsolatban beszélt Orbán Viktor miniszterelnökkel is, aki azt felelte, hogy a kormány összes érintett tagja szívesen visszafizeti Soros Györgynek az ösztöndíjat, ha szüksége van rá."

Sokmindent mondhatnék erre, de nincs hozzá kedvem, mert csak nagy szomorúságot érzek.. És nem akarok megsérteni egyetlen büdös bunkó neveletlen parasztot sem azzal, hogy velük együtt említem a megkérdezettet.

Tartalom

Végre rájöttem. Évek óta rosszullét környékez (komolyan, a szó szoros értelmében), amikor meglátom a "tartalom" szót. Nem értettem, miért, rendes magyar szó, értelme is van. Bár azzal diákkoromban már ki lehetett zavarni a világból, hogy mondd el fiam a Háború és béke rövid tartalmát.

Igen, ha jobban belegondolok, nem is olyan rendes magyar szó. Gyomortartalmat szokás említeni, az például sosem gusztusos meg béltartalmat, az még annyira sem. Tartalmas reggeli is van, attól nekem felfordul a gyomrom. Aztán van tartalmas műsoros est, az leginkább azt jelenti, dögunalom.

Megnéztem A Magyar Nyelv Értelmező Szótárában, a nagy hétkötetesben (még mindig nincs jobb), ideírom az első szótári jelentést: "Az az anyagi dolog, tárgy v. tárgyak összessége, ami vmiben benne van, amit vmi magában foglal." Ez azért elég baromian hangzik, nem? Körülbelül azt jelenti, hogy ennek a szónak úgy istenigazából nincs semmi értelme.

Úgyhogy már régebben rá kellett volna jönnöm, miért leszek rosszul ettől a szótól, ahányszor a magyar média kapcsán azt hallom, hogy ez vagy az milyen tartalmat szolgáltat. Mégis kellett a megértéshez egy lórúgásszerűen erős dózis, ami után már nem lehetett tovább halogatni, kénytelen voltam tisztázni, miért émelygek ettől a szótól. Ideteszem a lórúgást:

L. Simon szerint az információs pont egyrészt állandó tartalmakat kínál magyar és angol nyelven a Vár történetéről, a Várkert Bazárról, a Karmelita Kolostorról, a Főőrségi épületről és a Szent István-teremről, amelyet 2018-ban szeretnének átadni. Másrészt a monitorokon

különböző információkkal, például a www.hauszmannterv.hu tartalmával,

ismert művészek, közéleti emberek, az itt élők közreműködésével készült kisfilmekkel bemutatja, mit jelent a Vár, illetve annak megújulása.

Tetszik érteni? Nem leírásokat, nem ismereteket közöl, nem a különféle épületek történetét beszéli el, nem szolgál magyarázatokkal, amik segítenek megérteni a Vár rekonstrukciójának lényegét, nem. Tartalmakat kínál.

A televíziók már évek óta nem műsorokat készítenek, nincsenek filmek, dokumentumjátékok, riportok, magazinok, interjúk - tartalmak vannak. Megjegyzem egy szempontból indokolt volna ennek a szónak a használata, ezek valóban legtöbbször bizonyos gyomor- és béltartalmakra emlékeztetnek, de nem hiszem, hogy ezért hívják őket tartalmaknak. Még csak azért sem, mert a teljes tartalmatlanságot legalább a fosztóképző nélküli szóval akarják palástolni.

Egyszerűen a már jól ismert restség jelentkezik ebben a szóban, a mondanivaló teljes hiánya, az unatkozó és semmihez sem értő médiaguruk végtelen ostobasága.

Túlvilág

Ez a simamodorú, kényszeres tartású mameluk, aki bizonyos pszichológiai szakvélemények szerint bármilyen rendszert képes volna skrupulusok nélkül kiszolgálni (persze, az úgynevezett baloldali, igazinak tekintett demokráciát is, ő volna a legnagyobb, meggyőződéses demokrata), ez a volt alföldi polgármester azt mondta, vannak titkosszolgálati bizonyítékok (Sorosról), de azok értelemszerűen nem publikusak.

Szerintem megtalálta azt a hivatkozási pontot, amivel utolérte az övéhez hasonlóan undorító erőszakszervezetet, az egyházat.

A mennyek országa és a titkosszolgálat. Jó, nem? Ezt kimondják, nincs több kérdés.

Megválasztott

Európaiatlan, elfogadhatatlan, ha valaki Magyarországot és a magyarok által megválasztott miniszterelnököt bármilyen módon „kapcsolatba hozza az elmúlt évszázad legszörnyűbb és legsötétebb diktatúráira utaló kifejezésekkel”

Adolf Hitler a németek által megválasztott kancellár volt.

Műsorpolitika

Tegnap este hét órakor ugyanúgy elkezdődtek az úszó Európa-bajnokság döntői, mint a héten minden nap. A közszolgálati televízió sportcsatornája nem adott élő közvetítést. Öt órakor kezdődött ugyanis egy "felkészülési mérkőzés", Magyarország-Elefántcsontpart. Annak vége lett ugyan hét óra előtt, de még kellett adni egy részletes elemzést is. Néha odakapcsoltam, negyed kilenckor még mindig erről a meccsről volt szó.

Bocsánat, ha valaki nem tudja, mennyi lett az eredmény, tőlem most nem fogja megtudni, olyan mértékig undorodom mindentől, amit magyar futball címen művelnek (és ami egy számomra különben is ismeretlen sport, régebben megpróbáltam belenézni, azt hittem, futballoznak, azt valamikor kedveltem, de ez valami más), hogy irtózva menekülök előle, jórészt függetlenül a csúti hízott játékos személyétől. Bár be kell ismernem, azért az növeli az émelygést, amit érzek.

Csak hogy világos legyen: a magyar sport kiemelkedően sikeres teljesítménye egy Európa-bajnokságon másodrendű esemény a Magyarország-Elefántcsontparthoz képest.

A kinyalt seggek fényességének is vannak fokozatai. Ez felülmúlhatatlan.

A kultúránk homogenitásáról

Ritka élményben volt részem az imént. Elolvastam egy szöveget a 444-en, és nem értettem. Pedig úgy tudom, egész jó vagyok szövegértésből. Aztán elolvastam az utána következő szöveget, amit a 444 újságírója tett oda, azzal semmi bajom nem volt, azt értettem, de akkor ismét elolvastam a 444 újságírójának a reakcióját kiváltó szöveget, és végképp elkeseredtem. Amit a 444 újságírója ír, az jó, nekem az tetszik, minden szavával egyetértek, de a kiindulási alap (ne kerülgessük, ezt is a csúti hízott jobbszélső mondta a rádióban) még így sem volt érthető. Megmutatom, miről van szó.

"Mindenki menjen el egy nyugat-európai városba és sétáljon végig a főutcán, és ha vannak emlékei korábbról, akkor most rá fog jönni, hogy megváltozott a kép. A gyerekeink felé el kell számolni, ha nem teszünk semmit, akkor meg fog változni Budapest képe is […] meg kell őriznünk a kultúránk homogenitását.”

Szóval. Elmegyek egy nyugat-európai városba, ezt értem. De melyikbe? Mert ha egy olyanba megyek el, amelyiknek van főutcája, akkor ott a legnagyobb valószínűséggel azt fogom tapasztalni, hogy semmi nem változott, mert ezek a nyugat-európaiak olyan nevelést kaptak, hogy az értékeiket meg kell őrizni, lévén pedig főutca a városban, az sokszázéves kisvárost feltételez. Azaz nem fogok rájönni, hogy megváltozott a kép, mert ezek a nyugat-európaiak féltő gonddal őrzik a városmagok épületeit, útburkolatait, még a csatornatetőket is eredeti állapotukban igyekeznek megtartani, ha megrozsdásodnak esetleg, ugyanolyat készítenek, amilyen az eredeti volt.

Vegyünk egy nagyvárost, mondom és összetett ujjakkal gondolkodva húzom a szót, mint a tanár A jó tanuló felel című zseniális műben. A nagyvárosoknak általában nincs főutcája. Még akkor sincs, ha Főutcának hívják a nagyváros valamelyik utcáját. De ha a nagyváros valamit ad magára, a legismertebb (legyünk jóindulatúak, nevezzük így a falusi futballista hazulról hozott fogalomrendszerének ezen ékes darabját, a főutcát) utcáinak a képe ugyancsak nem változott az imént vázolt okból. Akármilyen régen jártam is ott. A külvárosok kétségtelenül változnak, a kisvárosok külső területei is, de ott végképp nincsenek főutcák.

Namármost. Ha nem teszünk semmit, Budapest képe nem fog megváltozni. Legföljebb nagyon sok szemét lesz az utcákon, és el fognak koszosodni a házfalak meg az ablakok. Ha annyira nem teszünk semmit, hogy például nem is takarítunk. Ha mégis fogunk takarítani, akkor a mi kultúránknak az a homogenitása, amit a csúti futballista annak vél, máris meg volna őrizve, ha egy kultúrának volna bármilyen homogenitása, ami persze kizárt, mert ha valami homogén, akkor az legföljebb egy bazaltkocka. De ha tényleg nem teszünk semmit, Budapest képe nem fog megváltozni. Mellesleg én a gyerekeim felé még soha nem tettem semmit, amikor labdával játszottunk, akkor is a gyerekeimnek dobtam vagy rúgtam a labdát, ha volna elszámolni valóm a gyerekeimmel, az nagyon szomorú volna, mint ahogyan az is, ha valamit ígértem volna a gyerekeimnek, és azt nem teljesítettem volna. Dehát persze ezek a ragok, határozószók és névutók olyan bonyolult és elsajátíthatatlan részei a magyar nyelvnek, amiknek a megértését és helyes használatát egy bizonyos szellemi szint alatt nem is várom el. Ahhoz azért el kell tudni végezni az általános iskola második osztályát.

Becsületszavamra ezt értettem abból a fenti szövegből, amikor elolvastam, mert erről szól ez a fenti szöveg. Nagyon ostobának is találtam, valamint teljesen értelmetlennek, dehát ehhez már szokva vagyok. Mint ahogy abban sincs semmi meglepő, amiképpen szétmaszatolja az amúgy gyáva és taknyos mondanivalóját

És akkor jön ez az újságíró a 444-nél, és megmagyarázza, hogy ez arról szól, hogy a nyugat-európai főutcákon mennyi néger van. És ha mi azt akarjuk, hogy Budapesten ne legyen néger, akkor nem tudom, mit kell.

Nagyon szépen kérem a 444 kiváló újságíróját, ne tessék nekem megmagyarázni, mit kell érteni azon a fent idézett baromi zagyvaságon. Nemcsak azért ne, mert önmagától soha el nem jutna hozzám, én ugyanis 1989. óta ezt a rendkívül képlékeny gerincű alakot nem hallgatom meg. Hanem azért se, mert hadd jusson csak el az eredeti szöveg mindenféle műfordítás nélkül a célközönséghez. Nem fogják érteni.

Zsidók és demokraták

"Közép-Európában létezik egy háttérhatalom, amely Soros Györgyhöz köthető. Ő a demokraták legnagyobb finanszírozója, ez nem csak Magyarországon van így, más európai országokban is fellelhető a jelenség, csak nem szoktunk róla beszélni."

Csúszómászó, gyáva, gerinctelen nyelvről lefordítom érthetőre, jó? A zsidókat nevezi háttérhatalomnak a gönci hordó. Ezenkívül Soros (nem elég, hogy zsidóbérenc zsidó) még a demokratákat is támogatja.

Nekem ez tetszik legjobban. Ez a futballista annál is ostobább, mint amilyennek gondoltam. Soros a demokratákat finanszírozza - a magyar kormányt nem finanszírozza - a magyar kormány tehát nem demokrata. Úgy vélem, ennél szimplább szillogizmus nehezen állítható fel. Ennek a bandának tele van a szája azzal az állítással, hogy Magyarország a legtökéletesebben működő demokrácia. Most akkor?

Eddig azt hittem, a világtörténelem egyik leggusztustalanabb figurája kiadja a feladatot a seggnyalóinak, hogy Sorost sározzák, neki talán mondták, nem praktikus pocskondiázni azt, akinek lényegében az életét köszönheti, aki nélkül még annyit sem tudna a világról, amennyit most tud. Soros pénze nélkül nem tudna ugyanis angolul, és nem volna meg az a "felsőfokú" végzettsége, ami állítólag alapkövetelmény a miniszterelnöki funkció betöltéséhez. Azaz csóró harmadosztályú futballistából lett csúti szertárosként tengethetné az életét.

Ha hajlamos volnék a sajnálatra, szánnám ezt a szerencsétlen rablóvezért. Nem elég az alapbetegsége, még ott van neki a gyűlöletből fakadó rettegés zsidóktól, cigányoktól, demokratáktól, muszlimoktól.

Az Egyesült Államok elnöke nem lehet beteg ember (legalábbis a törvény szerint, jórészt persze mindegyik beteg, hiszen politikusnak áll).

Nem lehetne ezt itt is bevezetni?

A spekuláns, aki a jelen miniszterelnök tanulmányait finanszírozta

„A Magyarországot érő amerikai kritikáknak Bill Clinton az arca, de Soros György a hangja. Minden amerikai megszólalás mögött egyetlen dolog húzódik: Soros György egész egyszerűen egy neki tetsző kormányt akar látni Magyarországon, ezért mindent bevet. Az amerikai spekuláns számos alkalommal és eszközzel akart eddig is nyomást gyakorolni Magyarországra, a bevándorláspolitikában épp úgy, mint pénzügyi és gazdasági kérdésekben” – írta közleményében a Fidesz.

Igen. És?

Dolgok

Kovács szerint Brüsszelben sok magyar tisztségviselő arról számol be, hogy kollégáik zárt ajtók mögött folyamatosan dicsérik Magyarországot, majd ezek után nyilvánosan elítélik. 

Brüsszelben sokan titokban csodálják, ahogy a magyarok és kormányuk végzik a dolgukat” 

Ezt azért nem gondoltam, ebben azért van valami perverzió. Sokan ráadásul. Ez azért megoszlik, gondolom, nyilván nem mindenki nézi irigykedve például azt, ahogy a magyarok meg a kormányuk a nagydolgukat végzik, ezért inkább csak azok irigykednek, akiknek székrekedésük van. Mások azt nézik, ahogy a magyarok és a kormányuk a kisdolgukat végzik, ha nagyon jóindulatú vagyok, akkor ezek talán a prosztatabántalmakban szenvedők, dehát persze ezekről a brüsszeliekről bármit föl lehet tételezni. Hogy egyszerűen csak irigykednek. Amiért a magyarok képesek végezni a dolgukat. Mert ez annak a következménye, hogy a magyaroknak van mit enni-inni, nem úgy, mint azoknak a szegény brüsszelieknek...

Valaki végzi a dolgát, szükségét - ez egyértelmű a magyar nyelvben. Tudom persze, mindannyian tanúi vagyunk a nyelv fakulásának, ami egyebek között abban nyilvánul meg, hogy amire eddig több kifejezésünk volt, arra marad egy. Vagy egy sem. De én még úgy gondolom, hogy végezni lehet munkát is, feladatot is, teendőt is, ha valaki mást akar mondani, mint a mellékhelyiségben elvégzendő dolgot, mint ahogy dolgot lehet tenni, ellátni és így tovább, és az már mást jelent.

Egy rosszarcú, rosszízlésű, jellemtelen és ostoba alaktól nem elvárható, hogy a magyar szavak értelmével tisztában legyen, végülis neki csak vinni kell a szót, nem érteni.

Ha ugyanis értené, akkor kicsit alaposabban is kifejtette volna a nyugati tisztségviselőkről szerzett értesüléseit, mert azért az új, hogy ezek ott Brüsszelben csak zárt ajtók mögött merik vállalni a véleményüket, de amilyen gyávák, ahogy a nyavalyás liberális eszmék által megfélemlítettek, nyilvánosan már nem merik.

Vagy ekkora volna a hatása a magyar kormánynak? Hogy ezek ott Brüsszelben belátták, ez így jó, és egyszerűen magánszorgalomból kezdtek félni?

Putyinnal sértegetik a magyar embereket

A külgazdasági és külügyminiszter az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta, hogy Magyarország szabadságát a magyar emberek harcolták ki, magyarok tízezrei adták életüket szabadságáért. 

A magyar nép szabadságküzdelmének ilyen módon való lebecsülése elfogadhatatlan.

Szijjártó Péter azt mondta, hogy nyilvánvalóan Bill Clinton is tudja, hogy a magyar emberek demokratikus parlamenti választásokon döntöttek Magyarország jövőjéről. "Lehet, hogy a magyar emberek döntése nem tetszik Bill Clintonnak, de ez nem elég ok arra, hogy az egykori amerikai elnök így sértegesse őket" - közölte a miniszter.

Olyan jó volna, ha ettől a külügyminiszter nevűtől valaki megkérdezné, mikor harcolták ki a magyar emberek melyik szabadságukat, és hogyan zajlott az adásvétel a magyarok tízezrei és azok között, akik ezekért az életekért szabadságot adtak. És amikor jól becsapták a magyarok tízezreit, akik odaadták az életüket, akkor a szabadság végül hová került? Nem kapták meg a magyarok tízezreinek a hozzátartozói, mi? Gondoltam. Különben néhányszáz halotton kívül nem tudok (egyesek szerint lehettek talán kétezren is 56-ban), de szabadság azokért a halálokért sem járt. És azóta mely tízezrek adták az életüket, mikor és hol? A szabadságért. Amit mostanság élvezünk.

Dehát nem is ez az érdekes. Hanem hogy mit fog szólni Putyin? Szerintem nem tudja, hogy az ő örök barátsága Magyarország miniszterelnökével ennyire sértő. Hogy a külügyminisztériumba bejáró teremfocista így kikéri magának a magyar emberek nevében. Hogy a magyar embereket azzal sértegetik, hogy az ő vérrel kiküzdött szabadságukat Putyin rendszeréhez meri hasonlítani egy ilyen vizesnyolcas, egy volt amerikai elnök. Ez felháborító.

Ha ismerném, én szólnék Putyinnak.

Sikoly 2.

Másfél milliárdot ad a kormány a székely hokinak

Nem írom ide, mennyibe kerül egy ebéd az iskolában és mennyibe a kórházban. Semmit nem írok ide, csak megint kérdezem, egy súlyosan beteg tömeggyilkos rablóvezér és kilógó, nyalásra mindig kész nyelvvel utána lihegő bandája ezt még meddig csinálhatja?

(A hír megjelenésének helyén találtam egy tisztességes írást április 6-áról A nap legundorítóbb magyarjai címmel. Az úszószövetség vezetősége írta alá a kiállást Kiss László mellett. Három száraz megállapítást teszek hozzá:

1.) a 35 tagból 4 /4 azaz NÉGY/ nő /ez az összlétszám 10 %-a, mégegyszer 10 %-a/. 

2.) Az "állásfoglalást" mind a négyen aláírták. 

3.) Azaz ők négyen rendben lévőnek tartják az emberi faj egyik legborzasztóbb, legfelháborítóbb aljasságát /mondom még mindig szárazon és szenvtelenül/ elkövető alak tettét.)

A másfél milliárd a székely hokinak és az úszószövetség levele egy gyógyíthatatlannak látszó kórisme két szorosan összefüggő tünete.

A modern terrorizmus atyja

A modern terror atyját ölték meg

Kedden a damaszkuszi reptér mellett egy támadásban meghalt Musztafa Badreddín, a Hezbollah katonai parancsnoka. Az első hírek arról szóltak, hogy a merénylet mögött Izrael állt

Szerepének jelentőségéről azonban sokat elárul, hogy

az Egyesült Államok és Irán külügyminisztériuma is megszólalt a halála után.

a New Yorkernek nyilatkozó szakértő pedig azt mondta róla:Nem becsülhetjük túl napjaink terrorizmusára gyakorolt hatását.Bombagyárosi tehetségével gyorsan a szervezet fontos tagjává vált:rájött, hogyan lehet gáz használatával még halálosabbá tenni a plasztikbombákat.A szakértők szerint a kuvaiti fontos mérföldkő volt a terrortámadások történetében:ekkor fordult elő először, hogy terroristák azonos időpontban több helyszínen hajtottak végre összehangolt merényleteket.A következő másfél évtizedet – sógorával, Ímád Mugníjével közösen – arra fordította, hogy a Hezbollahot a Közel-Kelet legkifinomultabb terroristacsoportjává tegye.Ezt a szép, hosszú, részletes, az utókor megbecsüléséről és elismeréséről szóló nekrológot az Origón olvastam. Ezt az orgánumot most nyitottam meg utoljára. Nem azért, mert úgy vélem, a világterrorizmus egyik fészke a magyarországi Origo (a cikk hangvételéből, kifejezéseiből, "stílusából" gondolhatnám), hanem mert gyalázatnak tartom a magyar nyelv ilyen mértékű megalázását. Gyalázatnak tartom, hogy az egész bandában nincs egyetlen ember sem, aki szólna, hogy így egy gazdag, az emberiség üdvét szolgáló, nagyszerű ember halálakor írnak. Hogy például a "merénylet" jelentéstartalmának első ismérve: gazemberek követik el jóemberek ellen. Nekrológot (halotti beszédet, ami az eltávozott munkásságát méltatja) emberekről írnak, nem tömeggyilkos bestiákról. És még azok közül is csak a legkiválóbbakról ilyen terjedelemben.

Makrancos hölgy

Ma délután a Duna tévén megy a Makrancos hölgy Karády Katalin és Jávor Pál számára "modernizált" (átírt) változata.

Szeretjük Shakespeare-t. Az újbarbárság korában már nem nagyon játsszuk, ha mégis, akkor eltorzítva, de tudjuk, hogy majd visszajön, hogy a világirodalom egyik legjelentősebb alakja. A Makrancos hölgy is remek darab. Én sosem szerettem. Ifjúkoromban, hogy' is mondjam, zsigerből nem bírtam, a nő mint idomítható (sőt idomítandó) lény még a Rómeó és Júlia írójától is taszító, mert bármennyire játék is, a mélyén ott lapul a "gyengébbik nem" lenézése.

Operatőrségem idejében sokat jártam vidékre. A legkisebb film leforgatásához is nagy stáb járt, általában kivétel nélkül hímneműek. A napi munka végén a kikapcsolódást az ivás és a csajokra menés jelentette. Az előbbiből azért maradtam ki, mert a sofőröket is a stábhoz tartozóknak tekintettük, a "piázás" nekik is járt, valakinek vezetni is kellett, akkor még (hatvanas évek eleje) nem volt mindenkinek jogosítványa, nekem jutott a tisztesség. A csajokra menésből meg azért... Nem tudom, nem emlékszem, az bizonyos, sosem tekintettem őket prédának, sosem gondoltam úgy, hogy a nő lehet vadásztrófea. Nem hiszem, hogy húszéves koromban tudatos lett volna, de már akkor is többre tartottam a női nemet a hímnél. Nem sorolom most, miért, sokszáz oldalas könyv megírásához meg nem vagyok elég okos. Ahhoz meg elég ostoba nem vagyok, hogy elkezdjek példákat sorolni a saját tapasztalataimból.

A tévés vidékre járás egy volt a sok közül, a programszerű "csajozás" végig kísérte az újságíró és rádiós életemet is. Viszonyom a lányokhoz nem változott. A többiekét próbáltam megérteni. A gyávaság változatait.

Nemrég jöttem rá, hogy sosem fogom megérteni (nem elfogadni, az természetes, hogy lehetetlen). A kisebbrendűség érzése evidencia, minden hímneműben munkál, és munkálni is fog, amíg anya szüli a férfit is, ezt értem, és szinte természetesnek tekintem, egy primitív ember ösztöncselekvése nem bonyolult folyamat.

Az üzekedési inger is adott, az állatvilágból éppen csak kiemelkedett faj, az embernek alig indokoltan nevezhető biológiai konstrukció önfenntartásból származó reflexe majdnem olyan természetes, mint az éhség.

Na jó, mondom, nem értem.

A Kiss László féléket érdekes módon sokkal egyszerűbb képletnek vélem, mint a csajozókat. Az úgynevezett nemi erőszak a gyilkos agresszió leggyávább kitörési formája, ugyanaz, mint a fasizmus és a nácizmus, csak ez nőneműekre korlátozódik. A Lantos-szerű gennyfakadék ezt még megtetézi azzal, hogy a férfiasságnak képzelt nemi irányultságát becsületbeli ügynek tartja, és perel, mert feltételezték róla, miszerint ő homoszexuális. Tetszik érteni? A nemi erőszak rendben van, de hogy buzi volna...

Most megjelent az áldozat. A Petrucchiók elhallgattak. Az értelmiség. Akik úgy gondolták, nem történt semmi különös, és tele szájjal mondták a magukét a lányok prédaságának magától értetődőségéről. Köztük az újságírók egyik legjelesebbike, akit eddig becsültem. És aki egy élet munkáját tiporta sárba, tett minden korábbit örökre hiteltelenné - a saját életművét.

Az embert a legrosszabb cselekedetei minősítik. Azok soha nem évülnek el. Tetszik tudni, miért is nem?

Mert a Kiss és Lantos-félék nem változnak. Mert a neves újságíró csak befogta a száját, de a mentalitása nem változott.

Ki az a szörnyeteg?

Kedvelem Ceglédi Zoltánt, szívesen hallgatom, úgyszólván mindig egyetértek vele. Írt egy cikket a sportban alkalmazott erőszakról, ebben is egyetértek vele.

Ideteszem az utolsó bekezdést:

"Ehhez pedig, ha szükséges, mondjunk le legalább négy évre az olimpiafétisről. Igen, vállalom, én kifejezetten veszélyeztetni szeretném az olimpiai sikereket! Azt szeretném, ha tudná minden sportoló fiatal, hogy 2020-ig azzal mehet le az uszodába, edzőterembe, bárhova, hogy nem fogják bántani. Azt is szeretném, hogy mindenki szólaljon meg, aki korábban volt áldozata az ocsmány gyakorlatnak. Aztán nézzük meg, mit hoz Rio és Tokió. Lehet, hogy kevesebb érmet hoznak haza a sportolóink, kevesebbszer hangzik fel a magyar himnusz – de utóbbi nem a verés, megalázás és nemi erőszak „filmzenéje” lesz a dobogón állónak. Kevesebb érem, de kevesebb sérült gyerek? Ki az a szörnyeteg, aki ne ezt választaná?"

Ceglédi nem egy kékszemű kisgyerek, az utolsó kérdésre ő is tudja a választ. Az egyik ilyen szörnyeteg az, akit a kedves papa nemcsak vert, hanem rúgott is, oszt tetszik látni, milyen karriert csinált. Azokban a körökben ez a "kulturális" szint, ez az élet rendje. Pénz számolva, asszony verve jó. A gyerek meg aztán még inkább, tanulja csak meg.

Rákosi Mátyás sem tudott egyebet a világ elé tárni az ő rendszerének nagyszerűségéről, mint a "világraszóló sportsikereket", aztán Kádár János sem. De mehetünk vissza az időben, Magyarország 1936-ban is harmadik volt az éremtáblázaton, és előtte is mindig a legjobbak között, "sportolóink elvitték jóhírünket a világba". Ezt tudjuk nyújtani.
Ausztria, Svájc, Dánia, Svédország, Norvégia, Szlovénia (Jugoszlávia-korában sem), Csehország soha nem volt sehol az éremtáblázaton.
Ki az a szörnyeteg?
Mióta újkori olimpiát rendeznek, mindig volt nekünk szörnyetegünk. Most van valamennyi között a legundorítóbb.

A Kalef

Olvastam egy "elemzést" a Széll Kálmánról elnevezett Moszkva tér "átépítéséről". Van abban minden, hogy miért szép és miért nem szép, csak arról nincs szó, mi szükség volt elkölteni többmilliárd forintot arra, hogy lényegében minden változatlanul maradjon.

A megoldandó feladat a forgalmi rend megváltoztatása lett volna. Mindenekelőtt szólok, nem értek a városépítészethez. Közlekedés mérnöki képesítésem sincs, csak jártam a városban évtizedekig, lakhelyeim elhelyezkedésének okán leggyakrabban a Kalefon (ősbudaiak elnevezése a Széll Kálmán térről, akkor is Kalef volt, amikor Moszkva lett).

A Kalef egy ipszilon alakú főútvonal forgalmát akadályozza, méghozzá éppen az ipszilon nyakánál. Az északról délre tartó budai áradatba becsatlakoznak a Margit-hídról Pest felől érkező járművek, ezek egy része a Margit körút nevű, nehezen változtatható agyrémen menne tovább a Krisztina körúton át Dél-Budára, a másik rész meg fordulna észak-északnyugatra a Szilágyi Erzsébet fasoron (ugyanez persze délről északra).

Na ezt a képletet kellett volna megoldani. Hogy ez az irdatlan mennyiségű autó és autóbusz ne akadjon fenn a Kalefról három helyen is kivezető villamos síneken. És egymáson. Akár hiszik, akár nem, meg lehet csinálni. A lényegét még én is meg tudnám tervezni, pedig mondom, nem értek hozzá.

Tervpályáztatással, kivitelezői versenyhirdetéssel együtt az egész kijött volna a Népstadionra költendő pénz töredékéből.

Nem részletezem a két építkezés jelentőségének a különbségét.

Szabad sajtó

Elképesztő célt tűzött ki minden magyar elé Orbán Viktor - ha bejön, önt is érinteni fogja!

Ez itt a Blikk című nyomdatermék főcíme. Jó, azt tudjuk, bulvár "újság" nem alkalmazhat értelmes embert, két nap alatt összeomlana az egész. De ez a szint azért váratlan, ezt egyszerűen nem értem. Az úgynevezett kormánypártiság bármilyen kormány esetében a bornírtság egyik legmegbízhatóbb mutatója. A talpnyalás annak egy lebutított és síkosított változata. De ez itt mi? Lelkesedéses seggnyalás idomított háziállatokkal?

Íme a főcím alatti teljes cikk:

Orbán Viktor keddi veszprémi sajtótájékoztatóján kérdésre válaszolva közölte: az ötszázalékos növekedés lenne szükséges ahhoz, hogy kihasználjuk a gazdaságban rejlő potenciált és csökkentsük a távolságot az életminőség tekintetében a hozzánk képest szerencsésebb országokhoz viszonyítva.

Még nincs meg az a gazdaságpolitika, amely a növekedést 3-ról 5 százalékra növelné, és ennek kialakításához jelenleg a minket körülvevő környezet sem kedvező - magyarázta, hozzátéve: ennek ellenére az 5 százalékos növekedést kell célként kitűzni.

Ugye nem szükséges ezt elemezni? Sem a rejlő gazdasági potenciált, sem azt a meglepő értesülést, hogy vannak nálunk szerencsésebb országok. Amiknek olyan mázlijuk van, hogy nem rejlik a gazdasági potenciáljuk.

Irány a sztahanovista mozgalom.

Jelentem, a beteg állapota rohamosan romlik. És vele tartja a lépést a magyar sajtó.

Storno

Azért valószínűtlen ez az alak, mert olyan, mint a paraszt zsiráfja az állatkerti ketrecben - nézem innen is, onnan is, és mindig arra jutok, hogy ilyen állat nincs. Április 17-én a Kósa-Kontrát-Tállai belsőhármasból győztesnek nyilvánítottam a Tállai nevű játékost, ezt most ünnepélyesen visszavonom. Az illető kétségkívül iszonyatosan primitív, de viszonylag egyszerű képlet: homogén sötétség volna található a fejében, ha valakinek volna gusztusa belenézni, és ennyi. 
Nincsen benne semmi, ámde

Az legalább érthető.
De ez a Kósa nevű, ez tényleg szédületes. Ez olyan baromian buta, hogy a megjelenésével lökéshullámokat kelt a levegőben. Komolyan mondom, itthon nálunk, a nappaliban, amikor ez a kertitörpe feltűnik a képernyőn, olyan légnyomást érzek, mint amikor keresztbe nyitom az ajtót-ablakot.
Azt mondja, az uszodai nemi erőszak más, mint a másfajta nemi erőszak, az olyan, mint amikor egy gyenge földönfekvő emberbe belerúgnak, de ha ezt a focipályán teszik, akkor az más elbírálás alá esik. Ha ott rúgnak bele a gyenge földönfekvőbe. Tetszik érteni? Valamelyik tanácsadó, amelyik egy osztállyal följebb jár a kislétszámúban, az mondhatta neki, hogy ez a Kiss nevezetű váladék (© én) mégiscsak egy sportember, és a főnök szereti a sportot, akkor ezt valahogy meg kell védeni, azt kell mondani, hogy ez más, ez olyan, mint a focipályán mikor belerúgnak valakibe, érted.
Persze, hogy érti. Mindent azonnal ért. Megjelenik előtte egy piktogram, arról van szó. Ismer négy-öt ilyen egyszerű ábrát, bárki bármit mond, az valamelyik ilyen muris kis rajzhoz azonnal illeszkedik. Akkor odaáll az emberek elé - ezt nagyon élvezi -, és elkezdi mondani a nagyjából kétszázas szókészletével. Mindig nagyon tetszik neki, amit mond, mert természetes diadalt érez, hogy már megint sikerült szavakat kimondani egymás után. Az sosem érdekli, van-e értelme az egymás után kimondott szavaknak, mert nem tudja, mit jelent az, hogy értelem.
Így élünk.

Berlin és Conte

Hadd mutassak valamit. Amiért érdemes reggel fölkelni, amit az ember maga elé tarthat, amikor árad a gazság (copyright Jacques Audiberti) - zenéket, amiket önmagukban is jó hallgatni, így együtt, pontosabban egymás után a kettőt kiváltképpen. Egy Irving Berlin nevű zseni írta az elsőt, egyszer már vagy két éve ezt felraktam ide a Menon Club című könyvem kapcsán (a regényben szó van a Follow the Fleetről, Fred Astaire egyik legjobb filmjéről). Az utána következő Paolo Conte (a másik zseni) már akkor is előkelő helyen állt a kedvenceim listáján, de még nem vettem észre a két zene közötti hasonlóságot.

Berlin szerzeménye sok helyen hallható, azoknak mondom, akik figyelemmel kísérik a nem feltétlenül kasszarobbantó filmeket is: a Ha eljön Joe Blackben hallható ennek a dalnak a nagyzenekari változata, a vége felé, amikor a születésnapi partin a milliomost játszó Anthony Hopkins bemutatja Joe Blacket, azaz Brad Pittet. 

A minap nem tudtam aludni, a fülemben még szólt a Jimmy ballando, Paolo Conte muzsikája, este hallgattam. Eszembe nem jut azt állítani, hogy ez az olasz jazz zongorista lemásolta Berlin zenéjét. Valószínűleg eszébe sem jutott. Bár a hangnem ugyanaz, a séma is az egyik legnépszerűbb szekvenciára épül, sőt még a hangulata is hasonló, Jimmy is táncol, csak itt Sanghaj a helyszín és két kínai lány, de Conte nótája kifejezetten lírai, hamarosan el is távolodik az alapdallamtól, a szopránszaxofon "melléktémája" tényleg fantasztikus, amint az a gyönyörű lány is a csellójával - a két zene különbözik is egymástól meg nagyon hasonlít is. Figyeljék Conte beszúrásait a zongorán, ezeket a hangokat csak a legnagyobbak tudják előcsalni.

Az örökségről

A minap már föltettem magamnak a kérdést, mi a fenének elemzem én egy köztörvényes bűnöző mondatait és cselekedeteit. Van még egy szempont a kórisme leírásán kívül, ami fontos. Nem hiszem, hogy a vidéki futballista hívei közül bárki olvasná ezt a blogot, de talán vannak olyanok, akik a fejüket csóválják, mikor azt mondom, hogy ez az alak buta és tehetségtelen. Nincs értelme, hogy folyton ismételgessem: egy gazember nem lehet tehetséges. Aki csak rombolni tud, gyűlölni és megalázni, az nem lehet tehetséges. És így tovább. A butaság tág fogalom, egyelőre maradjunk abban, hogy a fenti jellemzők nemcsak a tehetséget zárják ki, hanem az értékelhető szellemi teljesítményt is. Harminckét stadiont például csak nagyon buta ember akar építeni bárhol a világon, egy olyan országban, mint a miénk, végképp egy szellemileg visszamaradott, aljas indokból cselekvő lény képes ilyesmire.

De mondom, nem akarom én ezt naponta elismételni, inkább egy-egy újabb tünetre hívom fel a figyelmüket, ha netán azt hinnék, nem romlik a beteg állapota. Íme a legújabb:

"...itt nem járulunk hozzá, hogy a kulturális örökségünk egyik pillanatról a másikra eltűnjön, itt nem fognak létrejönni párhuzamos társadalmak" .

Mi volna a mi kulturális örökségünk, ami egyik pillanatról a másikra eltűnhet? Egy szotyolaköpködő mit tart kulturális örökségnek? Hogy megjöttek a fehérvári huszárok? Vagy a hálószobadísznek épített rémületes csúti stadiont? A kolbásztöltést és pálinkafőzést? Egyéb kulturális megnyilvánulásáról nem tudok. Ezek tűnnének el egyik pillanatról a másikra? Nincs az a népvándorlás, ami ezt a förtelmet ki tudná pusztítani az árvalányhajas nagy magyar hétköznapokból.

A többi? Mi van még? A lágersmasszer éppen most próbálja földbe döngölni az egyetlen megmaradt zenekart, amiről tudhatja a világ, hogy Magyarország még létezik. Az irodalmunk (tényleg a miénk, hiába a világirodalom csúcsa például Vörösmarty, hiába a bokájáig föl nem érőket tanítják szerte a földkerekségen, ki tud rajtunk kívül róla?) senkit nem érdekel, nem hallottam, hogy szír menekült hordák szövetkeznének Karinthy és Ottlik életművének elpusztítására.

Ugyan, hagyjuk ezt.

A mondat második felével csak az a bajom, hogy nem tudom, mi az. Nene! Ne tessék próbálni megmagyarázni, mit is akart mondani! Az is felháborító, de nem erről van szó. Hanem arról, hogy ha azt akarja mondani, én (nem mi, ő, akkor is beszéljen a maga nevében, ha sokan értenek vele egyet) gyűlölöm az idegeneket, ide nem fognak betelepülni. Ne párhuzamos társadalmazzon, nem azért, mert ez a kifejezés értelmezhetetlen, hanem mert undorító a gyávaság, ami az ilyen szófordulatokat szüli.

Ugyanilyen kacifántos szószörnyetegekkel zsidózik, ugyanígy fejezi ki titkos vágyát a cigányok eltüntetésére.

Ceterum censeo, soha ehhez foghatóan tehetségtelen, buta és kártékony alak nem viselt még olyan magas méltóságot, mint ez a hízott jobbszélső.

Sikoly

Szíjjártó Péter külügyminiszter bekérette a svéd nagykövetet, és közölte vele, a magyar kormány elvárja, hogy az idei közgazdasági Nobel-díjat Matolcsy György kapja.

(Nota bene, nincs közgazdasági Nobel-díj. Nobel-emlékdíj van. Nem ugyanaz.) 

Ez kibírhatatlan

Tényleg hát hallottak már ilyet?! Ez a senkiházi itt lármázik. Nagy a pofája. Hogy ennek a szar zenekarnak jár a pénz meg ilyenek! Hát nem elmegy a jó anyjába?! Ki ez és mit gondol magáról, majd jól elveszem a maradék pénzt is, aztán megnézheti magát, majd odaadom egy másik zenekarnak, van itt annyi, mint a nyű. Egyik lármásabb, mint a másik! Fischer Iván, ki a franc az? Belerúg itt a feléje nyújtott kézbe. 260 millió helyett kap 60 milliót. És? Örüljön annak is, amíg meg nem vonom tőle!

És így tovább. Azt üzente Tarlós István, hogy Fischer Iván ne hisztériázzon, mert odaadja "más nemzetközi hírű zenekarnak a pénzt". Tetszik érteni? Ő adja oda. Nem tudtam, hogy ilyen jól keres ez a Tarlós István, hogy a saját pénzéből finanszíroz zenekarokat.

Na jó, elég volt! Ez a büdös bunkó Sturmführer az adófizetők pénzéről beszél, akkor is arról beszélne, ha a fizetéséből adna zenekaroknak, mert a fizetése is az adófizetők pénzéből van.

Úristen, én itt higgadtan beszélek valamiről, amihez foghatóan felháborítót még ebben a nyomorult országban sem hallottam, ettől a nyavalyás rablóbandától. Mondják meg nekem, mit lehet tenni? Ez a modortalan, ostoba, totálisan értéktelen és kártékony nulla megszólíthatja bárhogy Fischer Ivánt? Ez azt hiszi, hogy ő egy ember, akinek joga van bármilyen módon megnyilvánulni a Budapesti Fesztiválzenekarról?

Másik nemzetközi hírű zenekar? Hol van? Az elmúlt 26 évben sikerült teljesen tönkretenni azt a két zenekart, amelyeknek még volt némi nemzetközi respektje, még egyszer: némi, nagyon messze voltak akkor is a BFZ-től, de lehetett tudni, hogy a Rádiózenekar és az ÁHZ létezik. Már régen nem lehet. A Tarlóshoz hasonlatos kultúremberek törölték el mindkettőt, most majd a BFZ-t is?

Csináljon már valaki valamit! Ez tényleg egy képtelenség! Ez az übermensch, ez a teuton, a tiszta árja megtestesülése, ez a beszédhibás, rosszarcú, felfuvalkodott pöfeteggomba valakinek képzeli magát.

Hallottak valakit megnyilvánulni az úgynevezett ellenzékből? 

Ez iszonyú. 

Az x-tengelyről

Visszagondoltam az eddigi jegyzeteimre, és szomorúan állapítottam meg, hogy sok, aránytalanul sok foglalkozik közülük egy vidéki futballistával.

A daganatos betegségekkel is sokat (nem eleget) foglalkoznak. Kell velük foglalkozni. A kutató orvos, a mikrobiológus sem szereti a betegséget.

Minden ország történelmében vannak rosszminőségű emberek, ezeket a szerencsésebb sorsú népek viszonylag gyorsan kivetik magukból (Francóról és a spanyolokról lehet vitatkozni, a lényegen nem változtat), a magyar történelemben talán túl sok a daganat, és a népről szólva sem a szerencsés sors, ami elsőként eszünkbe jut.

A vidéki futballista első pillantásra egyszerű eset, könnyen operálható daganat, az áttétek veszélye minimális, ha a műtétet rendesen elvégzik.

A kilencvenes évek elején szóltam először, hogy vigyázat, egy ritkán látható jellemtelenséggel van dolgunk, a virulens arrogancia, a megalázottságból és rettegésből fakadó féktelen gyűlölet súlyosbítja a tünetegyüttest.

A Hősök terei gusztustalan "beszéd" óta folyamatosan mondom a magamét, tizennégy éven át 6-800 000 ember hallgatta a műsoraimat, három éve ez jócskán csökkent "példányszámban" folytatódik - és nem történik semmi.

Valamit talán félreismertem. Az ország testén terjedő daganatot nem látom elég bonyolultnak, vagy a népet...

Ezt hagyjuk. Itt élek. Sok évtizedes fennállásom alatt sem sikerült javítanom azon, amit előttem évszázadok óta próbáltak javítani fényesnél fényesebb elmék, nem sikerült Batsányinak, Berzsenyinek, Vörösmartynak, Vajdának, Adynak, József Attilának, Bajzának, Eötvösnek, Karinthynak, Ottliknak, Örkénynek... Azzal mentegetem magam, hogy ezzel a dagadtra hízott, primitív hazudozóval ők sem tudnának mit kezdeni...

Dehát nem erről van szó. Hanem a közegről, amiben egy ilyen elgennyedt góc így virulhat. Az atlanti térségben évtizedek óta terjedő újbarbárságról, ami egy olyan iskolázatlan, tudatlan országban, mint a miénk, még pusztítóbban terjed, és mindazokról a jelenségekről, amik ebből a barbárságból fakadnak: a kereskedők és politikusok uralmáról, a bulvárújságírók által keltett celebjárványról.

Az emberiség nem öngyilkos képződmény. A barbárságnak ezt az előzőnél is gyilkosabb támadását is túl fogja élni. 

A magyar nép is túl fogja élni ezt a 26 éve itt tenyésző daganatot.

A vidéki futballista primitívsége és butasága mindig azon a szinten lebegett, ahol nagyjából a nép átlagos szellemi színvonala húzható meg, azaz minimálisan az abszcissza nullája fölött.

Akkor lesz vége, amikor a betegsége lerántja az x-tengely alá. Amikor már Mari néni is azt mondja, elég volt.

Egy ideje képtelen csillapítani a hatalmi gőgjét. Elérkezett az elmebeteg diktátorok végső stádiumába: azt hiszi, bármit tesz, az mindenkinek tetszeni fog. Ha meg nem, annál rosszabb mindenkinek.

Innen már csak egy rövid lépés az abszcissza alatti tartomány.

Az ősi alkotmányról

Idézek néhány mondatot, jó? Nem nagyon kellett keresgélnem, mostanában az alig létező szabadidőmben ezzel a korral foglalkozom, tudtam, hol keressem a citálandókat.

"Így töretik át egy kapitalisztikus alakulat kedvéért a nemesi adómentesség, bár mellette sokan harcolnak, az 1832-36-i országgyűlésen az öreg gróf Cziráky Antal országbíró a nemesi hídvámmentesség megszüntetésében az ősi alkotmány eltemetését siratja, de az országgyűlés eleget tesz Széchenyi kívánságának." (Szekfű Gyula: Magyar Történet V.)

Valamint:

"A hídépítés ellenzői a törvényjavaslat tárgyalása során még utoljára megpróbálkoztak a terv meghiúsításával: érvük az volt, hogy felesleges ezt a munkát angol szakemberekkel végeztetni. Főleg a Hoffmann testvérek és Maderspach Károly vashámor-tulajdonosok ajánlatára, valamint a vállalatuknak a hídépítés terén elért újításaira hivatkoztak. Maderspachék valóban építettek vashidakat, úttörő jellegű szerkezetük a vonórudas ívhíd technológia volt, melynek segítségével 56 méteres nyílást is sikeresen áthidaltak. A Pestet és Budát összekötő hídra vonatkozó ajánlatukban a legnagyobb nyílás 114 méter lett volna a Clark által tervezett 202 méteres helyett."

Ez a rémületesen buta zsebdiktátor, a gönci hordó formáját lassan kinövő vidéki futballista azt mondta, minden új építést elleneznek, a Lánchíd is ezek közé tartozik.

Azzal most nem akarok foglalkozni, mi a különbség a Lánchíd és a csúti keskenyvágányú között.

Alázatos szolgája

Csak töprengek. Hogy az újságírók bizony nem hagyják annyiban. Mert ők olyannyira tűzrőlpattantak, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Az ám! A magyarországi független (az égvilágon mindenkitől független - kivéve a magyar miniszterelnököt, mert attól aztán, mint gyümölcs a fán) alkotmánybírósághoz. Hát! Csak figyeljék meg! Úgy odafordulnak, hogy az erek is kidagadnak a halántékukon. És ha kell, strasbourgig is elmennek, bocsánat Strasbourg, ez valami tulajdonnév talán, ott aztán majd végképp. Egyet pislogsz, és már vége is a parlamenti intézkedésnek. Ezek ott Strasbourgban nem viccelnek. Öt-hat év és olyan ítéletet hoznak, hogy mindenki belefeketedik...

Az isten szerelmére, szóljon nekik valaki, hogy most legitimálták az országházi viceházmestert! Attól a pillanattól fogva, hogy egy "intézkedést" bíróságon akarnak megtámadni (miután egy seggnyaló nyuszi levelét megírta - ez volt az első lépés), elismerték annak törvényességét.

Hányszor mondjam még: a világtörténelem során minden gazember despota azzal kezdte a népre való rátelepedést, hogy törvényeket hozott, attól kezdve törvényesen lopott, csalt, gyilkolt, mindaddig, amíg a nép törvénynek tekintette a despota mondatokba foglalt aljasságait.

Bármiféle törvényes út békeidőben járható. Ebben az országban soha nem volt béke, az elmúlt 26 évben egyáltalán nem, 6 éve meg végképp nincs.

A levélírás, az ilyen-olyan kerekasztal, a különféle tárgyalások és alkudozások azt az illúziót keltik a magát kormánynak nevező rablóbandában, hogy ők törvényesen követik el gyalázatos bűneiket.

Hát csak rajta.