Ritka élményben volt részem az imént. Elolvastam egy szöveget a 444-en, és nem értettem. Pedig úgy tudom, egész jó vagyok szövegértésből. Aztán elolvastam az utána következő szöveget, amit a 444 újságírója tett oda, azzal semmi bajom nem volt, azt értettem, de akkor ismét elolvastam a 444 újságírójának a reakcióját kiváltó szöveget, és végképp elkeseredtem. Amit a 444 újságírója ír, az jó, nekem az tetszik, minden szavával egyetértek, de a kiindulási alap (ne kerülgessük, ezt is a csúti hízott jobbszélső mondta a rádióban) még így sem volt érthető. Megmutatom, miről van szó.
"Mindenki menjen el egy nyugat-európai városba és sétáljon végig a főutcán, és ha vannak emlékei korábbról, akkor most rá fog jönni, hogy megváltozott a kép. A gyerekeink felé el kell számolni, ha nem teszünk semmit, akkor meg fog változni Budapest képe is […] meg kell őriznünk a kultúránk homogenitását.”
Szóval. Elmegyek egy nyugat-európai városba, ezt értem. De melyikbe? Mert ha egy olyanba megyek el, amelyiknek van főutcája, akkor ott a legnagyobb valószínűséggel azt fogom tapasztalni, hogy semmi nem változott, mert ezek a nyugat-európaiak olyan nevelést kaptak, hogy az értékeiket meg kell őrizni, lévén pedig főutca a városban, az sokszázéves kisvárost feltételez. Azaz nem fogok rájönni, hogy megváltozott a kép, mert ezek a nyugat-európaiak féltő gonddal őrzik a városmagok épületeit, útburkolatait, még a csatornatetőket is eredeti állapotukban igyekeznek megtartani, ha megrozsdásodnak esetleg, ugyanolyat készítenek, amilyen az eredeti volt.
Vegyünk egy nagyvárost, mondom és összetett ujjakkal gondolkodva húzom a szót, mint a tanár A jó tanuló felel című zseniális műben. A nagyvárosoknak általában nincs főutcája. Még akkor sincs, ha Főutcának hívják a nagyváros valamelyik utcáját. De ha a nagyváros valamit ad magára, a legismertebb (legyünk jóindulatúak, nevezzük így a falusi futballista hazulról hozott fogalomrendszerének ezen ékes darabját, a főutcát) utcáinak a képe ugyancsak nem változott az imént vázolt okból. Akármilyen régen jártam is ott. A külvárosok kétségtelenül változnak, a kisvárosok külső területei is, de ott végképp nincsenek főutcák.
Namármost. Ha nem teszünk semmit, Budapest képe nem fog megváltozni. Legföljebb nagyon sok szemét lesz az utcákon, és el fognak koszosodni a házfalak meg az ablakok. Ha annyira nem teszünk semmit, hogy például nem is takarítunk. Ha mégis fogunk takarítani, akkor a mi kultúránknak az a homogenitása, amit a csúti futballista annak vél, máris meg volna őrizve, ha egy kultúrának volna bármilyen homogenitása, ami persze kizárt, mert ha valami homogén, akkor az legföljebb egy bazaltkocka. De ha tényleg nem teszünk semmit, Budapest képe nem fog megváltozni. Mellesleg én a gyerekeim felé még soha nem tettem semmit, amikor labdával játszottunk, akkor is a gyerekeimnek dobtam vagy rúgtam a labdát, ha volna elszámolni valóm a gyerekeimmel, az nagyon szomorú volna, mint ahogyan az is, ha valamit ígértem volna a gyerekeimnek, és azt nem teljesítettem volna. Dehát persze ezek a ragok, határozószók és névutók olyan bonyolult és elsajátíthatatlan részei a magyar nyelvnek, amiknek a megértését és helyes használatát egy bizonyos szellemi szint alatt nem is várom el. Ahhoz azért el kell tudni végezni az általános iskola második osztályát.
Becsületszavamra ezt értettem abból a fenti szövegből, amikor elolvastam, mert erről szól ez a fenti szöveg. Nagyon ostobának is találtam, valamint teljesen értelmetlennek, dehát ehhez már szokva vagyok. Mint ahogy abban sincs semmi meglepő, amiképpen szétmaszatolja az amúgy gyáva és taknyos mondanivalóját
És akkor jön ez az újságíró a 444-nél, és megmagyarázza, hogy ez arról szól, hogy a nyugat-európai főutcákon mennyi néger van. És ha mi azt akarjuk, hogy Budapesten ne legyen néger, akkor nem tudom, mit kell.
Nagyon szépen kérem a 444 kiváló újságíróját, ne tessék nekem megmagyarázni, mit kell érteni azon a fent idézett baromi zagyvaságon. Nemcsak azért ne, mert önmagától soha el nem jutna hozzám, én ugyanis 1989. óta ezt a rendkívül képlékeny gerincű alakot nem hallgatom meg. Hanem azért se, mert hadd jusson csak el az eredeti szöveg mindenféle műfordítás nélkül a célközönséghez. Nem fogják érteni.