Olvastam egy "elemzést" a Széll Kálmánról elnevezett Moszkva tér "átépítéséről". Van abban minden, hogy miért szép és miért nem szép, csak arról nincs szó, mi szükség volt elkölteni többmilliárd forintot arra, hogy lényegében minden változatlanul maradjon.
A megoldandó feladat a forgalmi rend megváltoztatása lett volna. Mindenekelőtt szólok, nem értek a városépítészethez. Közlekedés mérnöki képesítésem sincs, csak jártam a városban évtizedekig, lakhelyeim elhelyezkedésének okán leggyakrabban a Kalefon (ősbudaiak elnevezése a Széll Kálmán térről, akkor is Kalef volt, amikor Moszkva lett).
A Kalef egy ipszilon alakú főútvonal forgalmát akadályozza, méghozzá éppen az ipszilon nyakánál. Az északról délre tartó budai áradatba becsatlakoznak a Margit-hídról Pest felől érkező járművek, ezek egy része a Margit körút nevű, nehezen változtatható agyrémen menne tovább a Krisztina körúton át Dél-Budára, a másik rész meg fordulna észak-északnyugatra a Szilágyi Erzsébet fasoron (ugyanez persze délről északra).
Na ezt a képletet kellett volna megoldani. Hogy ez az irdatlan mennyiségű autó és autóbusz ne akadjon fenn a Kalefról három helyen is kivezető villamos síneken. És egymáson. Akár hiszik, akár nem, meg lehet csinálni. A lényegét még én is meg tudnám tervezni, pedig mondom, nem értek hozzá.
Tervpályáztatással, kivitelezői versenyhirdetéssel együtt az egész kijött volna a Népstadionra költendő pénz töredékéből.
Nem részletezem a két építkezés jelentőségének a különbségét.