Restellem magam a késésért, mentségem az, hogy ahányszor megpróbáltam folytatni, mindig elragadott az indulat, és nem tudtam eldönteni, az undor tart inkább távol vagy a tehetetlen düh. Mint ahogy azt sem sikerült eldöntenem, ez a két morális torzulat egyszerűen csak nagyon beteg (moral insanity), vagy a miniszterelnökhöz hasonló ócska gazember, utóbbi esetben érdekes történések várhatók még.
A helyzet ugyanis az, gyermekeim ott az áporodott
erkölcsi pocsolyában, hogy maguk meg lettek verve. Méghozzá jó alaposan. Lehet
itt százalékok rossz illatú takaróit magukra húzogatni, attól még tudjuk mi
kedves mindnyájan, hogy valaki bizonyította, ő az egész országban kívánatosabb
személy, mint a korábbi társak, mely ismeretnek egyetlen logikus következménye
lehet: ott a homokozó sarkaiban a kis sapkájuk megemelése, törzshajlítás előre,
karok széttárva, majd távozás udvarias mosollyal.
Ehelyett maguk, aszott kis testek az etika
oltárához vezető lépcsősor alján, most összefognak. És megmutatják ennek az országnak,
hogy a jellemtelenség, az emberi tartás totális hiánya nem kormánypárti
privilégium. Egy magát úrnak álcázó, valójában csak konfliktuskerülő, riadt
alak, valamint egy renegát fidesznyik, aki büszke a középkori keresztény
nyársatnyeltségére és mint ilyen, nyilván a jelen förtelmes, anakronisztikus
keresztény kurzus folytatójaként szeretné újabb templomokkal még nevetségesebbé
tenni ezt a szerencsétlen országot, most vállvetve nekimegy annak az embernek,
aki méltóságot kínál ennek a népnek, aki az ezer éves történelemben először
képes lehet európaivá formálni az ázsiai jövevényeket…
Nahát valami ilyesmit írtam volna, ha másnap
folytatom a négy nappal ezelőtti jegyzetet, és ezt nem akartam. Nem mintha
ebben a fenti, mérges szövegben volna bármi hiba, netán igazságtalanság, szó
sincs róla, ez itt fent tökéletesen adekvát, azaz a helyzethez illő és a
helyzetet előidézők pontos leírása. Csak nem jó mérgesen írni, ezért késtem négy
napot az ígért folytatással.
Nem múlt el a dühöm, csak kevésbé fortyog,
elmorfondíroztam, érdemes-e egyáltalán azzal foglalkozni, miért fordult ki
magából ez a két alak (vagy miért fordult be magába, azaz vált olyanná, amilyen
a valódi természete). Nem szükséges különösebb elmeél, csak a mai
finkelsteineket és cummingsokat kell megkeresni, azaz az úgynevezett
kampánystratégákat. Ezek általában az Egyesült Államokból jönnek, esetleg
Izraelből, Hollandiából, Dániából, azaz a legfejlettebb, a legfejlettebb
jogrendszerű országokból. Ezek általában, legalább a szó átvitt értelmében
feltétlenül, szabályszerű tömeggyilkosok – a többi paragrafusról most nem
szólok, amiket ugyancsak megszegnek és amik ugyancsak 15-20 éves büntetési
tételeket vonnak maguk után.
Tetszett hallani egyről is, akit legalább
figyelmeztettek volna, hogy hagyja abba? Tetszik gondolni, hogy ezek az alakok
nem tudják, mit cselekszenek? A Brexit című film arra épül, hogy a főszereplője
(Dominic Cummings) a lelkiismereti összeomlás szélén tekint vissza a
tevékenységére. Ő ezzel valószínűleg egyedül van a kollégái között.
Dehát erre kérdezték valamikor a nyolcadik
kerületben, hogy akkor hova sompolyogjak. Ez az egy rohadék többszáz millió
ember életét befolyásolta negatív irányban, köztük 65 millió brit polgárét és
körülbelül 250-300 000 magyarét a többiekénél is rosszabbá változtatva.
Jó, nem volt egyedül. Kellett hozzá a többi aljadék, a politikusok és persze a
buta brit polgár is. Dehát ezek be voltak kalkulálva. Most itt van ez a két
kisformátumú exhibicionista, ez a két szánalmas megjelenítője az elmúlt harminc
év grundháborús acsarkodásának, akik mindezek tetejébe „rendszerváltásról”
hablatyolnak. Mi a fenét tudnának ők váltani? Beállnak gyurcsányozni, mert azt
hiszik, az a biztos, az a fidesznek és főképp a szotyolahéjköpködőnek bevált?
Ezek a „kampánystratégák” azt mondták, ilyen a politika, legyenek csak
nyugodtan ócskalelkű bugrisok, mint minden politikus. A két pitibugyor meg
ettől fogva nemcsak a megszokott vizesnyolcas formát hozta, hanem elhatározta, hogy
gazember lesz. Nem az átlagos, szomorú kis stráfkocsis köpködést folytatja, ami
a természetéből fakad, hanem mint harmadik Richárd, igazi gazemberré válik. A
baj csak az, hogy ahhoz olyannak kell születni, az nem elhatározás kérdése –
viszont ha már el tetszett határozni, ajánlanék egy folyton figyelmen kívül
hagyott sort a Shakespeare-darabból: „csúfságomat
magam magyarázom”. Mondja Richárd. Ezt tessék majd mostantól otthon
gyakorolni, tükör előtt, meleg téglával a hónuk alatt, csúfságukat maguk magyarázzák.
Ehhez persze kellene némi önismeret és annyi erkölcsi erő, amennyi még egy
gazemberbe is belefér.
Miért kell folyton azt hangsúlyozniuk a
politikusoknak, hogy olyan a politika, amilyenek ők? Mari néni elhiszi. Egy
szóra. Bizonygatni sem kell neki. Azt mondják a politikusok, hogy a
jellemtelenség, az aljasság, a hazudozás, a rablás, a gyűlölet, az embernek
ember által való megsemmisítése, a következetlenség, hálátlanság, kisszerű
piszkoskodás maga a politika.
Pedig nem. A politika nemcsak ezekkel nem azonos,
a hatalommal sem. A politikusok beteges hatalomvágyával végképp nem. A politika
lehetővé teszi, hogy a tisztességnek hatalma, más szóval ereje legyen a tisztességtelenség
fölött, de a politikusnak nincs semmiféle hatalma, ő az ügyeket intézi, mely
ügyek intézéséhez olykor igénybe veheti a politikának azt a lehetőségét, hogy a
jog hatalmát (ez szerencsés esetben rokonértelmű fogalom a tisztesség
hatalmával) alkalmazza azok ellen, akik bűnt követnek el. Nemcsak nálunk,
hovatovább az egész atlanti térségben a tisztesség hatalmát a politikusok ellen
kellene használni, ha volna olyan szervezet, ami erre képes.
Dehát van. Pontosabban lehetne. Mondok egy példát.
A lóversenypályákon van egy rendszeresített
testület, versenyintézőségnek hívják. Az a feladata, hogy ügyeljen a verseny
tisztaságára. Ami nem abban nyilvánul meg elsősorban, hogy itt lehet
feljelentést tenni, hanem abban, hogy az üzem minden egyes alkalmazottja, a
pályamunkástól a starteren és a lovasokon át az idomárig mindenki tudja:
bármilyen szabálytalanságot követ el, a versenyintézőség hivatalból azonnal intézkedik. Felelősségre von, kivizsgál és
büntet.
Elmesélek egy esetet, hiteles, a sajátom, jó lesz
illusztrációnak meg talán a mind komorabb hangulat oldásának. A pálya egyik
zsokéját behívattam (olykor helyettesítettem, ha a testület valamelyik tagja
valamiért akadályoztatva volt, és hiányos lett volna a versenyintézőség
létszáma), és megkérdeztem, annak tudatában lovagolt-e, hogy a mezőny legjobb
lován ül. Igen, dehát a ló nem akart menni. Zsiga, Zsiga, ment volna az
szegény, ha hagyod. Hagyom? Kérdezte felháborodva, elnyílt szemmel, dehát úgy
megvertem, hogy porzott. A csizmád, Zsiga, az porzott, merthogy azt püfölted,
méghozzá a barrier oldalában, hogy ne lássuk. Meghoztuk az ítéletet, a zsoké
kint várt. Honnan tudta a mester, hogy a csizmámat ütöttem? Tudod Zsiga, én a
Rádióban dolgozom. Aha, mondta és bambán nézett maga elé. Aszt akkor mi van? Jó
a hallásom. A csizma másképp szól, mint a ló oldala.
A versenytárgyalásnak, amit például Mészáros
Lőrinc szokott megnyerni, más hangja van, mint amilyen egy tisztességes
közbeszerzési eljárásnak szokott lenni. És ezt nemcsak én hallom, hanem
sokmillió más is. Viszont ebben az országban nincs versenyintézőség. Azaz van,
de olyan, amilyen a galopp pályáé lett volna, ha annak a testületnek mondjuk
Bodnár Lajos lett volna az első embere, és Benedik Dezső meg Varga Ferenc a két
tagja – ezek voltak a pálya legnagyobb „húzóművészei” (ha egy lovat a zsoké nem
enged nyerni, arra szaknyelven azt mondják, hogy meghúzta), más kérdés, hogy egyben
a legjobb lovasok is. Ez utóbbiban kontrasztosan különböznek a jelen állami
zsokéitól, akik mint tudjuk, csak egyszerű, jellemtelen ócska bűnözők.
Ez a két szerencsétlen hólyag most annak az
embernek ment neki, aki képes lehet összehozni egy „versenyintézőséget”. Azaz
egy olyan civil szervezetet a sok egyéb (lehetőleg működő) civil szervezet
között és fölött, ami hivatalból felügyeli a verseny tisztaságát. Valami
olyasmi, amilyen most Magyar György és az ő szervezete, aki(k) most végülis
eltiltotta(ák) a két duplanullát a tervezett viselkedéstől. (Ne tessék
főügyészezni, az a funkció nem alkalmas a mondottakra, akármilyen rendes ember
is a tisztségviselő.)
Nem tudom, mi lesz most, hogy ezt a két kártékony,
gerinctelen senkit helyre tették. Nem tudom, helyesen ítélem-e meg Dobrev
Klárát, vagy csak belevetítem egy okos nőbe, egy átlagon felüli intellektusba
mindazokat a jótulajdonságokat, amik szükségesek ahhoz, hogy valaki országot
faragjon ebből az Augiász istállójából, és emberi társadalommá szelídítse az ezer
évvel ezelőtt ideérkezett, azóta lényegében mit sem változott ázsiai törzseket.
Meglátjuk.