Olvasgatok mindenfélét. Majdnem mindenütt azt, hogy ez a Márki-Zay nevű hogyan fel tudott jönni. Miként az üstökös. Egyik napról a másikra.
Eltűnődtem azon, ez vajon miképpen volt
lehetséges. Közvetlenül azután, hogy azon is eltűnődtem, miért gondolja ezt
mindenki természetesnek. Hogy ez csak úgy lett. Mit tesz isten? De még ez a
kérdés sem merült fel senkiben. Hogy esetleg az isten. Nem, még az sem. Ez van
és kész. Egyszercsak. Ahogyan azt a magyar történelemírásban megszoktuk. Egy
törzsi szövetségben élő, tanulatlan, a kor és a hely (a később Európának
elnevezett földrész) szellemi és kulturális színvonalától évezredekre elmaradt,
primitív despota egyszercsak „felveszi” a kereszténységet. És nyomban ezzel
együtt államot alapít, egyedül az egész földkerekségen, hétszáz évvel mindenki
más előtt (az első, államnak nevezhető társadalmi formáció valamikor a 17.
század végén jött létre Hollandiában). Egyszercsak.
Mi ezt szeretjük, ehhez vagyunk szokva,
magyarázat, ok-okozati viszonyok feltárása szükségtelen, nálunk minden csak úgy
lesz. Egyszercsak.
Márki-Zay Péter egyszercsak felugrott a második
helyre, miután korábban ugyancsak egyszercsak harmadik lett. Akkor sem érdekelt
senkit, hogyan lehet az, hogy egy alföldi polgármester, aki finoman szólva nem
éppen világhírű, így tör előre. Egy korábbi fidesznyik. Egy keresztény
népnemzeti. Aki a határon túliak minden eszement privilégiumát megtartaná. Aki
templomba jár. Sok gyereke van. Tetszik is neki a fidesz családtámogatási
rendszere.
Az a helyzet, hogy nem ismerem azt a számítógépes
technikát, amivel a világ egyik legfejlettebb országának az elnökválasztásába
úgy bele lehetett nyúlni, hogy az illető társadalmi rendszerbe alig illeszkedő
paprikajancsi legyen az elnök. Azt sem tudom, hogy egy olyan csodálatra méltó
nemzet, amilyen az angol, hogy tehette meg azt, amit brexitnek nevezünk, és
amiről korábban is, azóta is lehet tudni (ha valaki képes az egyszerű
gondolkodásra), hogy ez a húzás az öngyilkosság határára taszította Angliát és
vele együtt a Brit birodalmat.
Ezenkívül azt sem tudom, a 2018-as magyarországi
választások alkalmával a néhány órás számítógépes leállás végeredményeként hogyan
lett a kétharmad, amikor abszolút hiteles, magasan képzett informatikusoktól
már akkor lehetett tudni, hogy a fidesz szavazói nem érték el az egymilliót.
Csak azt tudom, hogy ezek megtörténtek. Valamint
azt, hogy az emberiség történelmében a társadalomfejlődés soha nem mutatott
csodákat, magyarázhatatlan varázslatokat. Úgy értem, mindig mindennek oka volt,
és ez az ok mindig ismerhető volt azok számára, akik képesek voltak föltenni a
megfelelő kérdéseket.
Márki-Zay nem egyszercsak lett ott, ahol most van.
Ez egészen bizonyos. Azt nem tudom, hogy akinek érdekében áll létrehozni ezt a
pozíciót, mit tett, még kevésbé, hogyan tette azt.
Csak abban vagyok bizonyos, hogy én nem a
közvélemény kutatók eléggé szánalmas (bár kétségkívül nagyon jövedelmező)
tevékenységével foglalkoznék, hanem felkutatnám a legjobb informatikusokat.
Akik tudják, mindazt hogyan lehet megcsinálni, amit fentebb leírtam.
Ehhez persze az kellene, hogy legyen legalább
egyetlen ember, aki képes felfogni, Márki-Zay nem „egyszercsak” alakja ennek a
játszmának. A viselkedése, a szövegei (a nők lenézése, négerezés, cigányozás
satöbbi) nem véletlen kisiklások, ez az ember olyan, amilyennek egy
fidesz-rendszerben egy korifeusnak lennie kell.
Innen már tényleg csak egy lépés megkísérelni
legalább, hogy az „ellenzékre” váró bukást ezen a ponton még el lehessen
kerülni.
Nincsenek illúzióim.
P.S.: Majd' elfelejtettem, nagyon nem szeretném, ha valakiben kétségek maradnának a fenti mondat után, amivel a közvéleménykutatókat érintettem. Egy lényegében használhatatlan, a kártyavetéshez hasonló megbízhatósággal működő, primitív és nagyképű "szakterület" kártékony képviselőit tetszik mostanában favorizálni. Abba kellene hagyni. Körülbelül olyan fertőzők és ártalmasak, mint a bulvár és a reklámbiznisz együttvéve.