A rombolás-építés ellentétpárból melyik a pozitív? A jó, a hasznos, az előremutató, a teremtő.
Azt mondják erre, micsoda kérdés, persze, hogy az építés. A kevés egyértelműen pozitív fogalom egyike. Amit felépítettünk, az megvan, azt már nem lehet elvenni, azt csak lerombolni lehet, a rombolás meg csúnya dolog.
Nemcsak az a baj, hogy az építés meg a rombolás nem ellentétpár, hanem két egymást feltételező, egymás nélkül nem létező tevékenység, azaz inkább ölelkező, mint ellentétes fogalmak (rombolás nélkül nincs építés, az építőanyag a rombolás terméke, egyéb kártevéseket nem említve, mert az építés ettől azért még mindig pozitív tett). Hanem hogy mit kezdjünk a haszontalan, fölösleges, használhatatlan, kártékony, ízlésgyilkos építményekkel, amiket lopott pénzből hoztak össze, amik nemcsak lerombolták a természetet és a környezetüket, de még szennyezik is a puszta létükkel és a bennük lévő üzenetekkel.
Az eltűnt és visszaszerezhetetlen százmilliárdokon kívül mi történik majd a stadionokkal és egyéb, hasonlóan használhatatlan sportlétesítményekkel? Az összegányolt Várkerttel, a kőrengeteggé ridegített Kossuth-térrel. A förtelmes giccsekkel, amiket "szobor" címszóval piszkítottak az Országház köré, dicsőítve általuk nyavalyás tömeggyilkosokat, háborús bűnösöket. A még förtelmesebb giccsel például, amit a nemzet rosszkedvű, gyűlölettől szikrázó építésze rondított a jobb sorsra érdemes felcsúti tájba (ha valakinek tetszik, sajnálom, attól még borzalmas, ahogyan az egész életmű legnagyobb része az. Többször leírtam már, tessék belegondolni, milyen volna a környezetünk, ha a csodált Gaudi vagy Hundertwasser építené tele - belőlük néhány ház még érdekes meg jópofa, de csupa Sagrada Familia vagy Ronald McDonald Haus megőrjítené az embereket, mint ahogy megszokhatatlan a részeg pallér által épített gigantikus törökfürdő Piliscsabán).
Szóval mi lesz ezekkel? Hagyjuk úgy, ahogy vannak, majd az enyészet? Virítson évtizedekig a pofánkba köpő mementó gyanánt egy tömeggyilkos gazember kísértete? A határainkon kívül szétszórt százmilliárdokkal már nem tudunk mit tenni, a miattuk (és a többi miatt) kiszabandó életfogytiglan nem jelent vigaszt, ez elveszett, kész, ennyi volt, tűrtük, nem tettünk semmit, megérdemeljük, de mi legyen a Tisza-szoborral és a szombathelyi stadionnal például?
Csak kérdezem.
Bár már ott tartanánk?