Miért nem szólalok meg magyarul Ausztriában? (Megtehetem, 4 éves koromig nem beszéltem magyarul, csak "osztrákul" meg hollandul, a Tanti osztrák volt, az úgynevezett gyereklány meg egy 19 éves holland menekült, ha nem kell sokat szövegelni, a kiejtésem alapján nehéz lefülelni.)
Miért tartottam "magyar órát" 1977-ben Bretagne-ban, mikor a szatócs üzletben lebuktam, hogy én mégsem Párizsból jöhettem, hanem akkor honnan? (Alig szóltam, azt hitték, fővárosi vagyok vagy valamelyik külső kerületből érkeztem, meghökkentek, amikor beismertem, Magyarországról.)
Most szégyellem a hovatartozásomat, '77-ben meg ki is mondtam magyarul, hogy Magyarország, miután kiderült, ott Port Manech-ben az Hongrie sem mond semmit, hallani akarták, miképpen hangzik ez az egzotikus országnév az anyanyelvemen. Miért?
Mert Rákosi és Kádár együtt nem gyalázta meg ezt az országot annyira, amennyire beszennyezte a csúti briganti. Ne tessék azt mondani, hogy nem volt internet, attól még az akkori hírközlés alaposabb és részletesebb volt, mint a mai. Sajnálni valók voltunk akkor is, de nem voltunk szánalmasak és főképp nem taszítók. Egy ország, aminek a lakói nemcsak eltűrik, még imádják is a primitív, ostoba, fasisztoid despotájukat. Egy ország, amelyik visszasüllyedt a középkorba, aminek a feudális függésrendszere egy nyugat-európai polgárban undort kelt és megvetést.
Polgár. Azt hiszem, ez a kulcsszó. Kicsit még most is émelygek tőle, mint minden szótól, amit ez a szotyolaköpködő a szájára vesz, miután leeresztette a pöcegödörbe, megmártogatta és kihúzta. De lassan csitul a rosszullétem, amit a '98. és 2002. közötti "polgári kormány" kavart a szervezetemben.
Észre tetszett venni, hogy a "polgár" átalakult "nemzetté"? A polgár nem jó, ezzel a szóval nincs kit megszólítani Magyarországon. A polgárnak elvileg tartása van, a polgár nem alattvaló.
A középkori feudális felépítmény uralkodóból áll és alattvalókból. A Szent Korona-tan a középkori magyar nemzetfogalom fundamentuma, szimbóluma egyebek között annak, hogy egyházi javakat nem birtokolhat más, csak a korona alattvalója.
A "nemzet" a lehető legtágabb és legmegfoghatatlanabb hivatkozás a csoportazonosság akolmelegébe menekülő primitív természeti lénynek, más néven a fidesz rajongótáborának.
Nemzetállamról beszél a tanulatlan furkó, mert nem tudja, hogy abból engem például elvileg nem lehet kirekeszteni, akármennyire csípem is a szemét legalább két évtizede, és a zsidót meg a cigányt sem lehet kirekeszteni meg az itt élő nigériai orvost sem, mert az említettek mind a magyar állam területén élő magyar állampolgárok - tetszik, nem tetszik, ez van. Kultúrnemzetről akarna beszélni, ha tudná, mi különbözteti meg azt az előbbitől, dehát ha megtudná, mi az, arról sem akarna. Mert az kirekeszti ugyan a magyarságból a különféle etnikumokat (a csúti tuskó a zsidókat is annak tartja, többször kiderült a szóhasználatából), akkor viszont felmerül a kérdés, ki számít magyarnak. A hordóhasú persze magában meg van győződve róla, hogy magyar az, akit ő annak tart, dehát ő meg milyen alapon tarthat bármit, mikor a saját családneve (az egyik jelentős etimológiai iskola szófejtése szerint) egy szláv jövevényszó, amiről lehagyták a kicsinyítő képzőt.
Nemzeti dohánybolt. A sportolóink melegítőjére meg az van írva, hogy MAGYARORSZÁG. Amit az élelmiszerbolt tulajdonosa talán még el tud olvasni ott Port Manech-ben, ha emlékszik a szóra. Negyven évvel ezelőtt mondtam ki.
Ma már nem mondanám.
Polgár. Azt hiszem, ez a kulcsszó. Kicsit még most is émelygek tőle, mint minden szótól, amit ez a szotyolaköpködő a szájára vesz, miután leeresztette a pöcegödörbe, megmártogatta és kihúzta. De lassan csitul a rosszullétem, amit a '98. és 2002. közötti "polgári kormány" kavart a szervezetemben.
Észre tetszett venni, hogy a "polgár" átalakult "nemzetté"? A polgár nem jó, ezzel a szóval nincs kit megszólítani Magyarországon. A polgárnak elvileg tartása van, a polgár nem alattvaló.
A középkori feudális felépítmény uralkodóból áll és alattvalókból. A Szent Korona-tan a középkori magyar nemzetfogalom fundamentuma, szimbóluma egyebek között annak, hogy egyházi javakat nem birtokolhat más, csak a korona alattvalója.
A "nemzet" a lehető legtágabb és legmegfoghatatlanabb hivatkozás a csoportazonosság akolmelegébe menekülő primitív természeti lénynek, más néven a fidesz rajongótáborának.
Nemzetállamról beszél a tanulatlan furkó, mert nem tudja, hogy abból engem például elvileg nem lehet kirekeszteni, akármennyire csípem is a szemét legalább két évtizede, és a zsidót meg a cigányt sem lehet kirekeszteni meg az itt élő nigériai orvost sem, mert az említettek mind a magyar állam területén élő magyar állampolgárok - tetszik, nem tetszik, ez van. Kultúrnemzetről akarna beszélni, ha tudná, mi különbözteti meg azt az előbbitől, dehát ha megtudná, mi az, arról sem akarna. Mert az kirekeszti ugyan a magyarságból a különféle etnikumokat (a csúti tuskó a zsidókat is annak tartja, többször kiderült a szóhasználatából), akkor viszont felmerül a kérdés, ki számít magyarnak. A hordóhasú persze magában meg van győződve róla, hogy magyar az, akit ő annak tart, dehát ő meg milyen alapon tarthat bármit, mikor a saját családneve (az egyik jelentős etimológiai iskola szófejtése szerint) egy szláv jövevényszó, amiről lehagyták a kicsinyítő képzőt.
Nemzeti dohánybolt. A sportolóink melegítőjére meg az van írva, hogy MAGYARORSZÁG. Amit az élelmiszerbolt tulajdonosa talán még el tud olvasni ott Port Manech-ben, ha emlékszik a szóra. Negyven évvel ezelőtt mondtam ki.
Ma már nem mondanám.