"A világ legrosszabb filmje is megérdemel egy tisztességes feldolgozást" - ezt olvastam egy hírportálon. Meg még azt is, hogy "féltve őrzi születési helyét" - amit valószínűleg úgy kell érteni, hogy nem mondja meg, hol született, mert ha a helyet őrizné féltve, nem mozdulhatna el onnan. Aztán: "Azonnal felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mit számít ez, és kit érdekel, hogy hol élt egy olyan filmes, akit csak tehetségtelensége és különcsége miatt szeret a közönség."
No. Andy Warhol után itt van korunk újabb hőse, akit tehetségtelensége miatt szeret a közönség.
Egy "grafikus", aki az előhívóban felejtett fényképpel lett világhírű, akiről mindenütt azt olvasom, hogy fiatal korában milyen remekül rajzolt, de rajzot nem találok, az úgynevezett "grafikái" csiricsáréra színezett és egyéb módon elrontott fényképek (egy rajzszerűt sikerült fölfedeznem, arra második osztályban elégtelent ad a tanítónéni), egy harsány, meglehetősen primitív, tanulatlan, erőszakos alak után megint van egy világhírűnk, akiről azt állítja a magyar "újságíró", hogy megérdemel egy tisztességes feldolgozást. Ebbe egy pillanatig belegondoltam. Milyen lehet egy "tisztességes" feldolgozása a világ legrosszabb filmjének? Még rosszabb lesz?
Aztán még az is le van írva, hogy "...ha elolvassuk a könyvet, rájöhetünk, egy kicsit mindannyian Tommy Wiseau-k akarunk lenni..."
Van egy rossz hírem a magyar "újságírónak". Sokan vagyunk, akik egy kicsit sem akarunk. Sőt, szerintem most még többségben vagyunk olyanok, akik nem akarunk.
Még akkor sem, ha egy magyarországi hírportál - egy hajdani újságformátumot alapul véve - egy egész kolumnát ír tele, bőségesen illusztrálva valamely tehetségtelen és ordítóan dilettáns, faragatlan alak történetével.