Hellasz

Az európai szabadságharcok történetével foglalkozom, most olvastam az 1821-ben kitört görögről. Felrémlett egy elég bődületes vers, 15-16 éves korom tájékán olvastam, amikor éppen próbáltam eldönteni, ki volt nagyobb költő, József Attila vagy Radnóti. 16 évesen ez fontos kérdés. Természetesen akkor sem lehet rá válaszolni, csak az ember ezt akkor még nem tudja.

A Pharos kiadó 1943-ban, azaz a születésem évében jelentette meg Radnóti műfordításait Orpheus nyomában címmel (ez a kötet meg a Negyedik ecloga, amit ráadásul a születésem napján írt, sokáig Radnóti primátusát jelentette), benne a "Hellasz" zárókórusa, Shelley befejező sorai a görög szabadságharcra írt drámájában.
Jó, persze tudom, ennek a versnek a gyilkos iróniáját valószínűleg csak az képes teljesen átérezni, aki nemrég szabadult az 1956-os "szabadságharc" utáni börtönbüntetésből, de az utolsó versszak sötét tragédiája talán sosem volt jobban érthető, mint most.

A nagy kor újra ránk köszönt, 

aranykor jő megint, 

mint kígyó vedlik majd a föld, 

megújul lombja mind, 

s fény lebben égen, államon, 

mint ébredés az álmokon. 

Szebb Hellasz orma tündököl 

a hajnalkéken át, 

s egy új folyó villantja föl 

új Tempén bíborát, 

s ifjú Cikládok alszanak 

az árnyas mélyben hallgatag. 

Új Argo száll a hab felett, 

födélzetén a kincs, 

Új Orfeusz dalol, szeret, 

sír, meghal s újra nincs, 

s Kalipszó mellől visszatér 

Ulisszesz s honni partot ér. 

Ó, Trójáról ne írjatok, 

míg nem szabad e föld, 

de Laiosként se ríjjatok, 

szabad lesz, bár ma fönt 

a Szfinx szemén oly végzet ég, 

milyent nem ismert Théba még. 

Egy új Athén támad fel és 

a messzi korra száll 

a villogó reménykedés, 

mint égen láng, ha már 

a nap lehullt s megőrzi lenn 

fényét a föld és fönn a menny. 

Megint Szaturnusz lesz az úr 

az istenek felett, 

s a Szerelem nagy fénye gyúl, 

kő lesz arany helyett 

az oltár s nem csorg rajta vér, 

lépcsője szirmoktól fehér. 

Hagyjátok abba már! halál, 

halál és gyűlölet! 

egy szörnyű jóslat száll akár 

a felforrt őrület. 

Nehéz a múlt, halált lehell, 

fáradt a föld, pihenjen el!