2017. augusztus 28., hétfő

Egy elnökről

És én itt az emberi élet értékéről beszélek. Ami nézetem szerint kortól és helytől függetlenül állandó. És akkor most, ma megnyilvánul egy embernek látszó kitüremkedés, az egyik legfelháborítóbb magyarországi intézménynek, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának az elnöke, és azt mondja az orosz-ukrán ellentét kapcsán: "...az, hogy háború van Kelet-Ukrajnában, a szakadárokat pedig az oroszok támogatják, csak annyit jelent, hogy háborúval is el lehet venni egy területet." Mondta, majd visszabujt Putyin seggébe.
Háborúval is el lehet venni egy területet. Ennyi az egész. Nagy ügy. Mit kell ebből ilyen szcénát csinálni? Ha esetleg valakinek nem tetszik, a mozgósítás után gondom lesz rá, hogy elsőnek kapja meg a behívót.
Úristen! Ez állítólag járt egyetemre! Állítólag legalábbis tud írni-olvasni.
Vagy egyszerűen arról van szó, hogy a pocsolyagerincű gazemberség nem képzettségfüggő? Hogy hiába próbálunk az oktatással elérni valamit az emberré válás folyamatában, a jellemtelenségen kifog minden tanítás?
Persze miért éppen a fiatalok között ne volna ilyen selejtdarabnak is elfuserált termék, itt ül a nyakunkon egy rakásra való belőle, miniszterelnökünk is nemrég ifjú volt és mint olyan, semmivel sem volt kevésbé undorító, mint amilyen most. Akkor mit akarunk?
Ez a kétlábú nyelvcsattogány csak azért nem lesz az elsők között, akik majd elindulnak engem meglincselni a Kossuth könyvem miatt, mert ahhoz azért gyáva, hogy nekem jöjjön. Talán 150-160 centis, vékony testalkatú lányokra rá mer támadni. Sötétben.