Lábbeli

Jól tudom, hogy 1956 októberét mint forradalom és szabadságharcot "ünnepeljük"? (Persze, hogy jól tudom, a biztonság kedvéért most néztem utána.) Akkor pedig nekem például miért nem volt egyenruhám? Meg a barátaimnak sem nem volt. Miféle szabadságharc az, ahol az embernek nincs egyenruhája?

Csak azért kérdezem, mert 1848-49-ben (az is forradalom és szabadságharc volt, ennek utána sem kell néznem, ezt mindenki tudja) elég súlyos probléma volt ez az egyenruha kérdés. Na jó, hát akkor hadsereg vívta a szabadságharcot, hördül föl erre mindenki, aki járt Magyarországon iskolába, én is tanultam, azt kiáltotta az országgyűlés egy emberként, hogy megadjuk, és akkor ez a Kossuth Lajos azt mondotta, hogy leborul a nemzet nagysága előtt (úgy tudom, csak mondta, de végülis nem borult le). Igen, azt mondták ott az országgyűlésben, hogy megadják, ahogy most is mindent megadnak, mert ez a csúszómászókból álló bagázs úgy nagyjából éppen olyan, amilyenek azok voltak - ugyanúgy senki nem kérdezte meg a szerencsétlen parasztot, hogy ő is megadja-e.

"A felszerelés készítéséhez szükséges munkaerőt radikális intézkedésekkel igyekeztek biztosítani. Az OHB (Országos Honvédelmi Bizottmány) 1848. november 5-én kötelezte a két főváros és Óbuda, valamint hat nagyobb vidéki város vezetőit, hogy a kézművesek „azonnal s kizárólag csak az álladalom, illetőleg a hadsereg számára dolgozzanak, s aki ezen rendelet ellenére mégis, még mielőtt a reá kiszabott ruhát elkészítette volna, bármi munkával, kivéve a katonatisztek ruházatával, melly szinte a hadsereghez tartozik, foglalatoskodnék, az minden kímélet nélkül, rögtön börtönbe zárandó, s ott legalább fél évig fogva lészen tartandó, hol szinte köteles dolgozni”. Ugyanezen a napon utasítás ment Perczel Mór tábornoknak, a Délnyugat-Dunántúlon álló hadtest parancsnokának, hogy a katonáinak szükséges lábbelit a vargáktól szükség esetén katonai erővel szerezze meg, természetesen „illendő ár mellett”.

Természetesen. Úgy elképzelem, ahogy katonai erővel elveszik a susztertől a csizmát, aztán mikor már magához tért, és éppen törölgeti a fejsebéből folyó vért, megkérdezik tőle, mennyit kér. És akkor a suszter majd természetesen illendő árat fog kérni.

Na szóval ez a szabadságharc érdekelne engem. A forradalom után, midőn hazamentek ebédelni, este meg kultúrprogram volt, és azzal a forradalom elintézést nyert, az egy olyan szabadságharc volt, amiben a katonatisztek szabóhoz jártak csinos egyenruhát varratni? Valamint a hadsereg lábbelit kapott (ha sikerült a vargát otthon találni és jól fejbe kólintani)? Szóval az nem úgy volt, hogy az ország népe ki akarta vívni az ő szabadságát, minek érdekében kiegyenesített kaszával nekiment annak az ellenségnek, amelyik őt korlátozta a szabadságában? Hanem kötelező sorozás meg egyenruha?

Ezt most csak azért kérdezem, mert éppen adatokat keresek, hogy mennyibe került például egy lőkupakos puska, és abból hány kellett meg ilyesmi. Érdekes ám. Kezd kibontakozni előttem a kép, hogy volt már ennek az országnak egy stadionépítője, aki fegyverre, egyenruhára, hadtápra költötte azt a pénzt, aminek a töredékéből az áprilisi törvényekből elszabotált jobbágyfelszabadítást és a nemzetiségekkel való kiegyezést le lehetett volna vezényelni. És akkor nincs miért harcolni.

"A budai fegyvertárban műhelyt állított fel, innen mindjárt napi 30-35 puska került ki. A két üzem november végén már napi 120, december végén pedig már 230 új puskát szállított. A gyártás voltaképpen összeszerelést jelentett, mivel sem Pesten, sem Budán nem tudtak puskacsövet előállítani. A csöveket hegesztéssel készítették, 1848 őszén pl. Miskolcon, Kisgaramon, Besztercebányán és Korompán (Hronec, Banská Bystrica, Krompachy, mindhárom Szlovákia).
A fegyveralkatrészek készítésébe pedig bevonták a budai és a pesti kézműveseket, akiket emiatt mentesítettek a nemzetőri szolgálattól. Szuronyok és puskavesszők előállítására vidéki vállalkozókkal kötöttek szerződéseket. Meglepő módon nehézségek támadtak a puskák tusához szükséges faanyag előteremtésénél is.
Mennyi volt valójában a napi mintegy 230 puska? Havonta ez mintegy 6 000 db-ot jelenthetett, ugyanakkor az ellenség előtt álló hadtestek decemberben 13500-at igényeltek; a termelés tehát a szükségletnek jóformán a felét sem tudta fedezni.
Nem mutatott vigasztalóbb képet a lőszergyártás sem. Kossuth egyik, december 24-i leveléből tudjuk, hogy 900 munkás dolgozott a lőszerüzemekben, és szeptember végétől november végéig a csapatok 5,5 millió töltényt kaptak. Európa-szerte 50 csempész próbálkozott gyutacsszerzéssel, sikerült megtanulni a gyutacskészítést, és gépeket, meg „ügyes, de drága munkásokat” szerezni. Így azt remélhették, hogy január elejére napi 100 000 töltényt tudnak majd előállítani."

Hááát. Valahogy így mentek a dolgok.