Be kell ismernem, nem tudom, Kertész Imre melyik írásából való az idézet, én is idézetként olvastam, úgy értem, valaki más idézi forrásmegjelölés nélkül. A mondat iszonyatos, és félek, cáfolhatatlan.
Mondom, nem tudom, hol és mivel kapcsolatban írta le Kertész Imre, de az élete ismeretében nem nehéz következtetni.
Én ezt most megfordítanám. Mert a mondat a szemben lévő oldalon is igaz. És ha ez így van, egy lépéssel közelebb jutottam annak a megfejthetetlennek látszó rejtélynek a megfejtéséhez, hogy miközben a magyar történelem semmivel sem szerencsétlenebb jó néhány más ország történelménél, és a magyar nép semmivel sem alávalóbb más népeknél, akkor miért alávalóbb, szánalmasabb és szerencsétlenebb minden népnél a magát civilizáltnak tekintő atlanti térségben.
Mert elegendő gyűlölet és megvetés ég benne minden iránt, ami emberi, ami előre visz az emberré válás útján. Ez a gyűlölet löki a szemétdomb tetejére azokat, akik még a népi átlagnál is fenekedőbben tudnak gyűlölni, akik megbízhatóan elfojtanak minden törekvést a jóra, az értelmesre, az élhetőre.
Egyelőre ennyi. Nem azért nincs tovább, mert ez a blog nem a megfelelő hely egy hosszú elemzéshez, hanem mert nem tudom, miért van ez így.
Miért hevesebb a Kertész Imrét gyűlölők indulata, mint azoké, akik az embertelenséget, az aljasságot, a gerinctelenséget, a jellemtelenséget vetik meg?