Van olyan, hogy egy népre jellemző valami? Kell, hogy legyen, ha kevéssé tudományos is, de nyilván nem véletlenül váltak közkeletűvé az olyan epitheton ornans-ok, mint az angol hidegvér, a német precizitás, az olasz szerető meg a többi marhaság.
A feleségemmel beszélgettünk a futball Európa-bajnokság botrányairól, köztük az angol primitívek dúlásairól. Hogy legkevésbé az angoloktól számítanánk ilyesmire.
Gondolom, az állatvilágtól alig különböző csőcselék mindenhol nagyjából egyforma, nemcsak országtól, földrésztől is függetlenül. Egy nép kulturális színvonalát nem ez a réteg határozza meg, hanem egyebek között ennek az aránya a teljes népességhez, de legfőképpen az úgynevezett középosztály minősége. A polgárság, ha jobban tetszik. Abba talán most ne menjünk bele, mennyire szignifikáns a szellemi elit aránya és annak kvalitása, bár bizonyára annak is komoly szerepe van egy ország jellemzőinek alakulásában.
Attól tartok, nem rugaszkodom el a valóságtól, ha azt állítom, Magyarországot nemcsak a középosztály hiánya, a nemlétező polgárság miatt keletkezett űr rángatja a tegnapi bejegyzésemben említett mélységbe, hanem a csőcselék aggasztóan nagy aránya, és az úgynevezett magasra taksált értelmiség igen vékony rétege is.
A gyűlölet, a rettegés mindentől, ami más, a primitív és megszokott dolgok iránt való vonzalom azért jellemzi ennek az országnak a miniszterelnökét, mert abból a néptömegből származik, amelyik gyűlöl, retteg és beletesped a megszokottba.
Ez persze nem mentség. Egy miniszterelnök esetében például súlyosbító körülmény.
Egy nép esetében változatlanul nincs magyarázatom az okokra. Ez még mindig csak a jelenségszint.