Jó kérdés az, mennyire lehet független egy bármilyen tájékoztató eszköz? Jó, mert lehet rá értelmes választ adni: majdnem semennyire. A függés formáit most nem sorolom, a szakma szabályaitól indulva a fogyasztó alakítandó személyiségéig elég sok van – kivétel meg csak egy, ha jól számolok. Ez pedig a szakmával való szolidaritás parancsa, mely szerint kollégát nem minősítünk, néhány olyan esetet kivéve, ami már nem a média, hanem a büntetőjog területe.
Ez a blog ebből a szempontból független, amennyiben
nincsenek kollégáim. Megírhatom a véleményemet, nem vagyok része a magyar
tömegtájékoztatásnak még annyira sem, amennyire hajdan rádiós főmunkatársként
vagy főszerkesztőként az voltam.
Az alant következőket hasznosítani az tudja, aki
éppen készül alapítani valamilyen orgánumot, de kevés a tapasztalata – innen megtudhatja,
mi volna egy főszerkesztő feladata, mi az, amit bizonyosan nem tehet meg.
Különben az itt látható idézethalmazt elrettentésnek szánom, valamint
biztatásnak azoknak, akik valamilyen rossz érzéssel olvasták Dull Szabolcs
cikkét a Telexen. Hogy ugyanis alapos volt az émelygésük, ilyet nem lehet
csinálni. Egy ilyen írásnak a szemétkosárban a helye, és valamilyen feddésnek
kell vele járni, például hogy még egy ilyen és mehetsz állást keresni, de
gondoskodni fogok róla, jó minőségű helyre nem vesznek föl.
Más kérdés, hogy ezt a förtelmet maga a főszerkesztő
követte el. Erre is van eljárási lehetőség, dehát nem azt akarom taglalni, csak
azt, miért megbocsáthatatlan egy ilyen írás közlése. Ami itt kivonatosan
olvasható, az a lehető legrosszabb pillanatban diszkreditálja azt a különben is
sok bajjal küszködő ellenzéket, aminek most minimum tárgyilagosságra volna
szüksége. Egy állítólag (állítólag!) nem kormánypárti fórumtól esetleg némi
szelíd rokonszenvre, segítségre.
Az alanti kivonat akkor is felháborító volna, ha
minden szava igaz és alaposan indokolható. De ez ráadásul baromian ostoba is,
egy szemellenzős, vaskalapos, könyökvédős, félvak jogász vagdalkozásai a
formális jog különféle, vezérelv alapján kiragadott paragrafusainak
felsorolásával.
Gondolkoztam, hogy legalább azt kiemelem, miért nem
ugyanaz történik, ha „Orbán alkotmányoz”, mint amikor a reménybeli új
törvényhozás teszi ezt, miért rémületesen buta kérdés, hogy „mit szólnának ahhoz, ha Orbán Viktor mondaná ugyanezt”.
Nem
emelek ki semmit, nem magyarázok, aki ezt a blogot olvassa, tudja magától is,
miért több mint dühítő az idézett zagyvalék.
A
dolog jogi ismérveiről meg az elmúlt hetekben épp eleget írtam ahhoz, hogy ha valaki
bizonytalankodna, ott megtalálja a megfelelő válaszokat. Úgyhogy kommentár
nincs, csak a szörnyű valóság. Ha valakinek már a cikk címe is elég, és nem
akar tovább olvasni, megértem. Íme:
A NER-nek kétharmaddal se, az ellenzéknek sima többséggel is? Ez abszurdum!
…Létezik az eljárási
jogszerűtlenség, de a mostani Alaptörvénnyel ilyen nem történt. Megvolt a
szükséges kétharmados többség az új alkotmányhoz. Mellesleg ha eljárási
jogszerűtlenség lett volna, akkor az egész Alaptörvény lenne érvénytelen, és
nem lehetne mazsolázni a rendelkezések között aszerint, hogy melyik
rendelkezést tartjuk demokratikusnak és melyiket nem…
Valóban, ezt úgy
hívják, forradalmi természetjogi érvelés. Ilyesmi például akkor szokott
előjönni, amikor egy új hatalmi berendezkedés egyszerűen azt mondja, hogy addig
fennálló írott jog – esetünkben az Alaptörvény – annyira erkölcstelen,
antidemokratikus, disznóságon alapuló, hogy nem fogadja el. Volt ilyen a
jogtörténetben, de rendszerint háborúk, népirtó rezsimek uralkodása után
szokták ezt alkalmazni – például a hitleri Németország törvényeire a második
világháború után. Magyarországon azonban most hibrid rezsim van: ez nem egy jól
működő jogállam, nem jól működő demokrácia, de nem is totalitárius diktatúra.
Valami a kettő között, egyfajta szürke zóna. A természetjogi érvelést márpedig
csak extrém, legvégső esetben szabad bevetni…
De hogy magyarázná
el a jogban kevésbé járatos olvasóknak, miért veszélyes felrúgni az írott
jogot?
Mert
utána mi történik? Nincs leírva sehol, mi az a természetjog – hiszen abban nagy
szerepet játszanak az erkölcsi normák is. Megvan az én természetjogom, a te
természetjogod, az ő természetjoga. És akik most az ellenzékből nagyon lelkesen
mondogatják, hogy túl kell lépni az írott jogon, mit szólnának ahhoz, ha Orbán
Viktor mondaná ugyanezt? Vagy ha Orbánnak nem lesz kétharmada jövőre, és azt
mondja, ő alkotmányoz feles többséggel? Ez kétélű fegyver.
Ugyanúgy,
mint annak az emlegetése, hogy az Alaptörvény tiltja a kizárólagos hatalomra
való törekvést. Az ellenzék erre hivatkozva tekintené semmisnek az Alaptörvény
egyes rendelkezéseit, miközben ha feles többséggel alkotmányozva az
Alkotmánybíróságot feloszlatják és a legfőbb ügyészt eltávolítják, akkor pont
ezt lehetne kizárólagos hatalomra való törekvésnek értékelni…
De az ellenzék
demokráciaelméleti megközelítéssel érvel: hogy éppen arra kér majd
felhatalmazást a választáson, a fő programpontjává teszi, hogy közjogilag érvénytelennek
tekinti az Alaptörvényt – a vitán ebben nagyon
egyetértett Dobrev Klára és Márki-Zay
Péter is. Vagyis ha győz az ellenzék, a nép felhatalmazásából teheti ezt meg.
Hibás ez az érvelés?
Ezt
a felhatalmazást a néptől akkor kapják meg, ha elég szavazatot szereznek a
kétharmados mandátumtöbbség eléréséhez. Ha feles többséggel elkezdenek
alkotmányozni, az az alkotmányosság gondolatának a tagadása. Vajon ha négy év
múlva a következő kormány, akár Orbán Viktor azt mondja, hogy sima többséggel
visszacsinálok mindent? A NER-nek kétharmaddal se, az ellenzéknek sima
többséggel is szabad? Ez abszurdum!...
Akkor az ellenzék ne
is csináljon semmit, ha problémája van az Alaptörvénnyel?
Nagyon
sok alkotmányjogi disznóságot csinált az Orbán-rezsim, de akkorát eddig még
nem, mint amire most az ellenzék egyes vezetői készülnek. Nagyon sok probléma
van a jelenlegi Alaptörvénnyel, ki tudnék húzni belőle sok részt, amely
szerintem antidemokratikus vagy nem fér össze az én jogállami felfogásommal. De
a legrosszabb, amit történhet, hogy az egyik politikai oldal azt mondja: ez
nincs. Mert másnap mi lesz? Annak az alkotmánya érvényes, akinek több rendőr
vagy erőszakra kész demonstráló áll az oldalán?...
Annyit
azért mégis kénytelen vagyok ideírni, hogy nem az a diktatúra, amit ez a
bizonyára kiváló jogász (a nyilatkozó) annak vél. A diktatúra alapját nem a
recski tábor képezi, nem a kitelepítések, az erőszakszervezetek durva
önkényeskedése, a fekete autó, ami elvisz meg a fogházudvar, ahol kivégeznek. A diktatúra az a rendszer, amelyben
egyetlen ember akarata érvényesül. Az összes többi, amiket itt leírtam,
ebből az egy definícióból következik. Amit a nyilatkozó kinyilatkoztat, miszerint
„…ez nem egy jól működő jogállam, nem jól
működő demokrácia, de nem is totalitárius diktatúra. Valami a kettő között,
egyfajta szürke zóna…”, ez egy szépen fejlett marhaság, úgy is mondhatnám,
maszatolás, fogalomzavar, sztereotípiákban való dagonyázás. A fent leírt
borzalmak alkalmazását nem a diktátor hajlamai szerint válogatják, ezek a
lehetőségek halmazának függvényei. Most nem áll a Szovjetunió a mi csúti futballistánk
mögött, ezért nincs Recsk. Igyekszik ő, építi a kapcsolatokat a nála jóval
erősebb, működő diktatúrák képviselőivel, egyelőre még nem sikerült elküldenie
az aranyozott lándzsát egyiknek sem, miáltal Magyarországot az illető
hűbérbirtokának nyilvánítaná – dolgozik rajta.
Az
ilyen cikkek, mint amit idéztem, nagy segítségére vannak.