Nagyon szépen kérem (nem először), tessék szíves lenni abbahagyni a nyavalygást a jogállamiságról, miszerint a mai ellenzék ugyanazt készül tenni, mint amit a kormánypárt tett, amikor alaptörvényezett. Tegnap már Rónai Egon, a szakma kiemelkedően legjobbja is elkezdte ezt az istentelen baromságot, én nem tudom, mi van az ATV-ben, valami járvány, a fertőző butaságnak egy kiváltképpen virulens kórokozója tombol, de tényleg jó volna megérteni: ne tessék hülyeségekkel gyengíteni az amúgy is jórészt teszetosza ellenzéket. Legfőképpen azért ne, mert mindenki hökkenten ül, akinek ezt a marha kérdést fölteszik, nem is érti és nem is képes értelmes választ adni rá.
Hogy ugyanis
egy törvénytelenség eltörléséhez nem szükséges kétharmados többség. A bíróságok
nem kétharmados többséggel működnek, amikor bűnözőket ítélnek el, mely bűnözők
törvényt szegtek. A nürnbergi perekben ítélkezőknek semmiféle kétharmados
többségre nem volt szükségük, hogy elítéljék a náci bűnösöket, akiket a mi
regnáló náciainktól csak nagyságrendileg lehet megkülönböztetni.
Az esetleg nyerő ellenzék nem ugyanazt, nem is
hasonlót tesz, mikor eltörli a jelen rendszert, csak helyreállítja az ország törvényes működését.
Fölösleges volna itt azon siránkoznom, mekkora
ennek a blognak a hatása a hajdani Magyar Rádióhoz képest, nem véletlenül
távolítottak el éppen 2003-ban, a dicsőséges szocialista kormányzás virágában, hogy
ne legyen többé olyan fórumom, ahol százezreket, olykor milliókat tudok
befolyásolni. Voltak az MSZP-ben jónéhányan, akik pontosan tudták, mennyit
köszönhettek a Jóreggelt Európának, talán olyan is volt, aki azt is tudta, én
bennük sem bízom, jobb híján törődöm bele a győzelmükbe, csak ezt a
jellemtelen, tanulatlan, rosszízlésű futballistát akarom eltakarítani a
közéletből bármi áron, mindenesetre tűrték (talán nem is bánták), hogy az akkor
tényleges hatalmat gyakorló fidesz bosszút álljon rajtam. Midőn jelentős százalékban
hozzájárultam az illető megbuktatásához, eszembe nem jutott, hogy hagyják majd
tovább randalírozni, holott már addigra összerakott magának legalább tizenöt év
fegyházban letöltendő büntetést. A politikusok azóta is abban a hitben élnek, hogy
rájuk nem vonatkoznak a törvények, úgy képzelik, ahogyan annak idején a náci
főbűnösök: ők csak formálták a politikai közéletet. Ez a rendkívül kedves,
rokonszenves fiú, a mi szeretett főpolgármesterünk díszpolgári címet kínált egy
azóta is szabadlábon lébecoló bűnözőnek, szerintem most is valami hasonlóra
készül, mondjuk, hogyan lehetne királysággá alakítani az országot, és akkor a
széthízott miniszterelnököt ki lehetne nevezni királynak, mondjuk talán
korlátozott jogkörrel. Egyszóval tudom, annak a hatása, amit ide leírok,
valószínűleg a nullával írható le, ezért csak rimánkodni tudok, szóljanak
mindenkinek, akinek érdemes, hogy ez a furcsa tévéadó szüntesse be végre a
károgást.
Ha valakinek szüksége volna részletesebb jogi tájékozódásra, ideteszek néhány régebbi írást, hogy ne kelljen keresgélni, fájdalom, egyik sem vesztett az aktualitásából.
Törvényes jogtalanság
Az úgynevezett
baloldali médiumok összes udvari bolondja, aki úgy képzeli, az a pártatlan és
tárgyilagos tájékoztatás, ha hülyeségeket kérdez, olyanokat, amiktől egy
elvadult fidesznyik is nyalogatná a szája szélét, mind sűrűbben aggódik a
jövendő "ellenzéki" kormány legitimitásáért, hogy ugyanis majd milyen
nehéz lesz törvényesen eltakarítani a jelenlegi bagázs nyomait. A butaságban és
álságos objektivitásban utolérhetetlen feketeszemű széplány minap már azon
aggódott, mit szól majd az Európai Unió ahhoz a törvénytelenséghez, amire az
"ellenzék" készül, miszerint majd a jelen kétharmados törvényeit
akarja eltörölni a maga erőtlen többségével.
Átmásolom egy
2018-as bejegyzésemet, ha a széplány ostobasága elbizonytalanított volna
valakit:
Ideírok néhány
idegen szót, zárójelben mindjárt meg is adom a magyar fordításukat:
graphé paranomón (törvénytelenségi
vádirat)
comitia centuriata (népgyűlés - a centuriákra
osztott kerületek gyűlése)
osztrakiszmosz - (cserépszavazás)
Kitalálták,
ugye? Ezek a görög és római ókorból való kifejezések.
Az első
lényege: bármely görög polgár beperelhet bárkit, aki a népgyűlésben
törvénytelen javaslatot tesz akkor is, ha azt a népgyűlés jóváhagyta.
Tetszik érteni?
Nix kétharmad és egyéb gazemberségek, nem lehet utólag legitimálni egy
törvénytelenséget, az akkor is az marad, törvénytelenség. Hogy milyen
törvénygyűjtemény alapján? Na innen kezdve ez egy kicsit munkás lesz, de azért
leírom. Volt hajdanán egy jogász (állítólag tanítják őt a jogi egyetemeken,
csak valamiért a joghallgatók nem bírják megjegyezni, és ugyancsak valamiért a
tanáraik nem is kérik számon), Gustav Radbruchnak hívták, 1946-ban
publikálta az elméletét, Radbruch-formula néven ismerhető,
2014. június 24-én írtam róla itt, ebben a blogban, Jogfilozófia címen,
szerintem érdemes újra elolvasni, azoknak a civil szervezeteknek, amikről itt
mindjárt említést teszek, egyszerűen kötelező. Természetesen nem azért, mert én
írtam, hanem mert jó sok Radbruchot idézek benne.
A 2010. óta
regnáló pártállami törvénygyártó diktatúra telerondította a magyar
törvénykönyvet mindenféle piszokkal, undorító lesz elolvasni és kipucolni, de
meg kell tenni. Sok-sok civil szervezetnek kell alakulnia hozzá (ha a csúti
szotyolaköpködő létre bírta hozni a maga "polgári köreit", és ezekkel
lényegében már 2002-ben át tudta venni a tényleges kormányzást, akkor talán a
vele ellentétes oldalon is megoldható), és ezeknek a civil szervezeteknek el
kell készíteniük azt a jogi etalont, ami által feléleszthető a graphé paranomón. Ha az az ember, akinek
tegnapig még leírtam a nevét, nem csatlakozott volna a többi
pocsolyagerincűhöz, akkor ő képes lett volna összehozni ezeket a civil
szervezeteket és ezek által azt a 7-9 emberből álló grémiumot, ami el tudná
zavarni ezt a bűnöző bandát. Méghozzá igen rövid időn belül. Hogy ne kelljen
megvárnunk, amíg ez az összetákolt disznóól rájuk omlik, ami persze
bekövetkezik, de az megint csak a tehetetlenségből fog fakadni, és olyan jó
lenne egyszer ennek az országnak a történelmében tenni valami értelmeset az
emberi élet megteremtésének érdekében. Ez a volt miniszterelnök tegnap minden
használható cselekedetre alkalmatlanná vált, dehát csak van még egy-két magatehető
ebben a nyavalyás országban. Ajánlgattam már effélét a múltkor azoknak az
ifjaknak, akik a tüntetéseket szervezik, most megint megpróbálom, mert makacsul
meg vagyok győződve róla, nem feltétlenül az a megoldás, hogy lelécelünk innen.
Jó, tudom (éppen erről írok könyvet), ez egy szerencsétlen nép a maga
melldöngető, ostoba, hazug hőzöngéseivel, egy förtelmes és ugyancsak hazugságok
tömkelegére épülő történelemmel a háta mögött, dehát innen szép nyerni. Szóltam
a múltkor, hogy értelmes célok híján ki fog múlni a tüntetés sorozat, ez
legutóbb lényegében már be is következett (ugye nem tetszik a jégesőre fogni?).
Nem tüntetni kell, mert az is csak egy fajtája a szokásos hőzöngésnek, amit
azok fognak a leghamarabb észrevenni, akikre a legnagyobb szükség volna.
Olvasok
mindenféle okos és kevésbé okos elemzéseket arról, hogy ez így nem jó. Némelyik
még azt is leírja, miért nem jó, meg mióta nem jó, meg hogyan nem jó. Olyat nem
olvasok, ami arról szólna, mit lehet tenni,
lehet, azért, mert nem jó helyeken keresem ezeket az írásokat. Ezért
próbálkozom ismét, természetesen tisztában vagyok vele, nem az egyetlen jó
megoldást kínálom. Inkább csak azt akarom elérni, hogy legyünk sokan, akik
kitalálják, mit kell tenni. Nem szép
és ingerlő jelszavakat üvöltözni, hanem tenni.
Azt is akarnám, hogy lehetőleg ne én találjam ki, mit kell tenni, ez az ifjúság dolga, az értelmes fiataloké, akik nem
gondolják, hogy amint hárman összejöttek, az már sokaság és akkor gyorsan
pártot kell alapítani.
Odafent a
felsorolásban a második a comitia
centuriata, ugye nem kell ezt is részleteznem. Fölösleges folyton
tízezrekben gondolkozni, minél nagyobb a tömeg, annál inkább húha, dejó,
kurvasokanvagyunkmi? Elég lehet az a centum (száz), amiből a centuriata
származik, sok-sok ilyen jó minőségű száz összehasonlíthatatlanul többet tud
tenni, mint a Kossuth téren telefonnal világító tömeg. A csúti gazember halálra
röhögi magát ezen, pedig mint tudjuk, rendkívülien buta ember, de ennyit még ő
is tud: (mégegyszer) értelmes célok híján ki fog múlni a tüntetés
sorozat és marad minden a régiben. Lehet majd összetrombitálni
százezreket, amikor valóban szükség lesz a tömeg súlyára, majd akkor, amikor ez
a tömeg tudni fogja, miért van szükség arra, hogy a sok egyes ember ott legyen.
A harmadik, az osztrakiszmosz is egy civil technika
volt. A cserépre (osztrakhon) ráírtak egy nevet, az agorára kihelyezett
edényekbe bedobták, ha 6000 (hatezer) cserépen egyezett a név, az illetőnek
mennie kellett - tíz évre száműzték.
Hadd ne kelljen
transzponálnom hordozóra és létszámra, talán anélkül is érthető: ezek a
pöffeszkedő, jellemtelen kétlábúak, akik "képviselő" címszó alatt
lopják kisebb nagyobb összegekben a pénzünket, egy pillanatra se érezzék
magukat biztonságban. Ne higgyék, hogy négy évig érinthetetlenek. Csak semmi
mentelmi jog, egy frászt. A mentelem egyedül a tisztességes munkát illeti meg,
aki nem csirkefogásra használja a képviselőségét, annak nem kell efféle sanda
és gyáva paragrafus mögé bújnia (az már csak jogtechnikai kérdés, hogyan lehet
kiszűrni a lakossági elmebeteg szélsőségeket).
Valami ilyesmi.
Önző dolog tőlem, hogy ilyeneket írok, tudom, kilóg a lóláb: szeretnék itthon maradni, és szeretném, ha
a fiatalok is szeretnének itthon maradni.
Ehhez csak azt az ócskalelkű gazembert kell a megfelelő helyre zárni, ahol megkapja a szükséges orvosi ellátást, mert szeretném, ha sokáig élne, az emberi kor végső határáig. Lehetőleg annyira egészségesen, amennyire egy elmebeteg még képes felfogni, hogy ami vele történik, az a bűnhődés. Az emberi kor végső határáig.
Hogy ne kelljen keresgélni, íme a Radbruch-formuláról szóló írás 2014-ből:
Jogfilozófiai idézetek következnek. Ne tessék megijedni, emberi nyelven íródtak. Gustav Radbruch ismerte Ludwig Wittgenstein elméletét: „amit el lehet mondani, azt el lehet mondani világosan, amit pedig nem lehet világosan elmondani, arról hallgatni kell”.
A Radbruchi formula
„A pozitív jogot akkor kell jogtalanságnak tekinteni, ha a törvény és az igazságosság közötti ellentmondás olyan elviselhetetlen mértéket ért el, hogy a törvénynek, mint igazságtalan jognak az igazságosság előtt meg kell hátrálnia.” (Gustav Radbruch, 1946)
A parancs az parancs - tanítják a
katonáknak. A törvény az törvény - mondják a jogászok. Amíg azonban a katonák
esetében, ha tudják, hogy a parancs bűntett vagy vétség elkövetését célozza,
megszűnik az engedelmesség kötelezettsége és joga, addig a jogászok - mióta egy
évszázaddal ezelőtt az utolsó természetjogász is eltávozott körükből - nem
ismernek semmilyen kivételt a törvény érvényessége és az annak alávetettek
engedelmességi kötelezettsége alól. A törvény azért érvényes, mert törvény, s
akkor törvény, ha van hatalom, amely az esetek többségében érvényesíti. A
törvénynek és érvényességének e felfogása (melyet pozitivista tannak nevezünk)
védtelenné tette a jogászokat, miként a népet is, a mégoly önkényes, mégoly
kegyetlen és mégoly bűnös törvényekkel szemben. E felfogás végeredményben azt
állította, hogy jog csak ott van, ahol hatalom létezik.
E tételt aztán egy másikkal akarták
kiegészíteni vagy felcserélni: a jog az, ami a nép érdekeit szolgálja. Vagyis
az önkény, a szerződésszegés és a törvénytelenség is jog, amennyiben a népnek
hasznára van. Ez gyakorlatilag azt jelenti: ami az államhatalom birtokosai
számára közhasznúnak tűnik - a zsarnokok minden ötlete és szeszélye, a törvény
és ítélet nélkül kiszabott büntetés, a betegek törvénytelen meggyilkolása -, az
a jog. Ez azt jelentheti, hogy az uralmon lévők saját haszna közös haszonként
jelenik meg. A jognak a nép vélt vagy állítólagos szükségleteivel való
azonosítása így a jogtalanság államává alakította át a jogállamot. Nem, ne
mondjuk azt, hogy mindaz jog, ami a nép számára hasznos. Mondjuk inkább
fordítva: a nép számára csak az hasznos, ami jogszerű.
A jog az igazságosság akarása. Az
igazságosság azonban azt jelenti, hogy személyre tekintet nélkül ítélj, s
mindenkit azonos mércével mérj. Ha dicsőítik a politikai ellenfelek
elpusztítását és megparancsolják a más fajúak meggyilkolását, miközben az
azonos meggyőződésűek ellen elkövetett ugyanazon tettet a legkegyetlenebb,
leggyalázatosabb büntetéssel torolják meg, akkor az sem nem igazságosság, sem
nem jog. Ha a törvények tudatosan megtagadják az igazságosságra irányuló
akaratot, például ha önkényesen értelmezik, illetve ha tagadják az emberi
jogokat, akkor e törvények nem érvényesek, tehát a nép nem tartozik
engedelmességgel nekik, és a jogászoknak is venni kell a bátorságot, hogy
kétségbe vonják azok jogi jellegét.
Biztos, hogy az igazságosság mellett a
közhaszon is célja a jognak. Biztos, hogy a törvény mint olyan, s még a rossz
törvény is, mindig értékes - hiszen a jog megszünteti a bizonytalanságot. S az
emberi tökéletlenség miatt biztosan nem mindig lehetséges az, hogy a jog három
értéke - a közhaszon, a jogbiztonság és az igazságosság - harmonikusan
egyesüljön. Ezért továbbra is válaszra vár a kérdés, hogy a rossz, ártalmas
vagy igazságtalan törvényeket a jogbiztonság miatt érvényesnek tekintsük-e,
vagy igazságtalanságuk, illetőleg a közre nézve ártalmas voltuk miatt meg kell
tagadnunk tőlük a jogi érvényességet. Egy dolognak azonban mélyen a nép és a
jogászok tudatába kell vésődnie: lehetnek törvények, amelyek oly mértékben
igazságtalanok és társadalmilag annyira kártékonyak, hogy tagadni kell
érvényességüket, sőt jogi jellegüket is.
A jognak tehát vannak olyan elvei, amelyek erősebbek minden írott jogszabálynál, úgyhogy az ezeknek ellentmondó törvény érvénytelen. Ezeket az elveket természetjognak vagy észjognak nevezik. Külön-külön persze ezek némileg kétségesek, az évszázadok munkája azonban kidolgozta szilárd magjukat, s az emberi és polgári jogok úgynevezett nyilatkozataiban oly messze ható megegyezés tárgyává váltak, hogy ma már csupán az eltökélt szkeptikusok kételkedhetnek létükben. A hit nyelvén azonban ugyanezek a gondolatok két bibliai szöveghelyen fogalmazódnak meg. Egyfelől írva van, hogy engedelmeskedned kell a felsőbbségeknek, melyeknek hatalmuk van feletted. Másfelől azonban az is meg van írva, hogy inkább Istennek kell engedelmeskedned, semmint az embereknek - s ez nem csupán kegyes óhaj, hanem érvényes jogtétel is. E két útmutatás közötti feszültséget azonban nem oldhatjuk fel azzal, hogy egy harmadikra hivatkozunk - mondjuk arra a bölcsességre, mely szerint: add meg a császárnak, ami a császáré, s Istennek, ami az Istené -, hiszen ez az útmutatás is kétséget hagy a határokat illetően. Inkább Isten hangjára hagyja a megoldást, mely csupán kivételes esetben szólítja meg az egyén lelkiismeretét.
„Hiszen
a jog megszünteti a bizonytalanságot” – ezt a mondatrészt emeltem ki
föntebb a jogi szövegből. Ez nyilván igaz. Ebből következik, hogy a naponta
változtatott, a visszamenőleges hatályú, a személyre szabott jogszabályok
viszont növelik a bizonytalanságot.
Egy elmebeteg
tombolása bizonyára tetszik azoknak, akik valamilyen módon haszonélvezői a
beteg kóros megnyilvánulásainak. De senki másnak nem tetszik. Viszont mindenki
tehetetlenül tárja szét a karját: neki mindent szabad, többsége van.
Hitlernek is
többsége volt.
A jogászok
mindennek az ellenkezőjére is találnak paragrafust – egy bizonyos szintig.
Ha gyerekek
százezrei éheznek, nincs mit tenni egy éhező afrikai országban. De ha
gyerekek százezrei elől lopja el valaki az ételt, és az onnan hiányzó pénzből
stadionokat, Kossuth-teret, belvárost, Várkertet épít, az ellen van mit tenni
és kell is tenni, mert nincs az a paragrafus, amivel védhető volna. Az
emberiség ellenes bűntett ugyanis Nürnberg óta létezik és nem évül el.
Van jogász ebben az országban, aki ezt képes felfogni?
Nagyon szépen
kérem, ne tessék folyton marhaságokkal zaklatni az amúgy is elég pipogya
"ellenzéket", épp eléggé tele van a nadrágjuk annak a puszta
esélyétől, hogy esetleg győzhetnek, és akkor nincs többé megbékélés, el fogják
söpörni őket, ha ismét futni hagyják a világtörténelem legaljasabb, legsunyibb
alakját a sleppjével és az ezermilliárdjaival együtt. Semmilyen igazságtalanság
nem fog történni, semmi különös, eddig ismeretlen jogtechnikai hókuszpókuszra
nincs szükség, egy kezdő ügyvédbojtár is tudja, mit kell tenni.
Csak azt volna jó megérteni, hogy tenni kell.
P.S.: Sokadszor
írom le, mert még mindig nem értik: ha bárkinek, aki a választási győzelem után
„hatalomba” kerül, nem az lesz az első dolga, hogy a jelenlegi miniszterelnököt
előzetes letartóztatásba helyezze az összes főbűnössel együtt (alapos gyanúnak
hívják a vonatkozó törvényhelyet, még mielőtt aggódni kezd az ATV), azaz ha
futni hagyják őket, akár csomagolhatnak is. És választhatnak: vagy örökös
emigrációba menekülnek, vagy máris bemennek valamelyik börtönbe, mert a csúti
szotyolahéjköpködő bosszúja minden eddiginél elsöprőbb lesz.