Azt mondta tegnapelőtt két tiszteletreméltó jogtudós, hogy előre szólnia kell az ellenzéknek, jövőre, ha nyernek, el fogják törölni az „alaptörvényt”, és új alkotmányt készítenek.
Szerintem is szólni kell. De nemcsak erről kell
szólni előre. Hanem arról is, ami első pillantásra piszok kínos dolog, de
valahogyan meg kell mondani, hogy semmi ok az aggodalomra, 2022 után sem fogja
elvárni a kormányzó politikai osztály, hogy a nép maga intézze az ügyeit. A
megfelelő helyeken a megfelelő időben mindig lesz valaki, aki majd megmondja,
mit kell tenni, ha netán a nép valamiben elbizonytalanodna. A jelen ellenzék, a
jövőre már kormányzó társaság pontosan tudja ugyanis, hogy Tocqueville közel kétszáz éves mondata ma is érvényes, Magyarországon
bizonyosan: „Régi és divatjamúlt
szerelmese maradtam a szabadságnak egy olyan korban, amikor mindenki gazdára
vágyik.” Itt nálunk semmi nem változott az elmúlt 1100 évben, ide még
mindig kell gazda. Cáratyuska, akit vakon kell követni, mert az a világ rendje.
A kérdés csak az, hogyan lehet közölni, miszerint a következő „uralkodó” úgy
fog uralkodni, hogy azt majd jóformán észre sem lehet venni. De mindig meg
fogja mondani, mit hogyan. Anélkül, hogy konzultálni akarna.
Szorongva hallgatom a megbékélésről szóló
zengedelmeket. A „tizenötmilló magyar miniszterelnöke” féle baromian ostoba,
jóságos körültekintéseket. Nix. Annak tetszik a miniszterelnöke lenni, aki
elfogadja kigyelmedet a miniszterelnökének. A fasiszta náci nyilasoknak nem
lehet és nem is kell a kedvében járni. A „fideszszavazókról” szóló
nyavalygásokat mindig ökölbe szorult gyomorral hallgatom. Először, mert nincs,
soha nem is volt annyi millió belőlük, amennyit ilyenkor emlegetni szoktak, és
amibe mindig belebetegszem, mert nem létezik, hogy az ilyen számokat emlegető
politikus nem tudja legalább nagyjából, miféle csalások következtében jöttek
azok a nagy kétharmadosok. Másodszor, mert az a tény, hogy valaki egy olyan
bagázsra szavaz, amilyen a jelenlegi kis bimbasi bűnszövetkezete, az maga is
bűnsegédi bűnrészes, a „nem tudja, mit cselekszik” nem jelent felmentést, nem
kell a hátistenem duma, meg hogy mindenkinek joga a szabad vélemény
nyilvánítás, mert a fideszre szavazás nem szabad vélemény nyilvánítás, minthogy
kimeríti a BTK több büntetendő cselekményt magába foglaló tényálladékát.
Harmadszor, persze nem lehet mindenkit felelősségre vonni, dolgozni kell azon, hogy
a megfelelő oktatási intézményekben a következő generáció megszerezhesse azt a
viselkedési kultúrát, ami kizárja, hogy fideszszerű homofób, bosszúra és
gyűlöletre bazírozó gyülekezetek bármiféle legitimációhoz jussanak. Negyedszer,
fölösleges úgy tenni, hogy az a megmaradó kemény mag, amely kitartóan nyilas
érzelmű és meggyőződéssel irtana zsidót, cigányt, liberálist és más hazaárulót
éppen olyan kedves állampolgár, mint az összes többi, mert ebből az álságos
elfogadásból keletkeznek a 2006-os események, amik szemkilövetésként íródnak a
történelem lapjaira, és hovatovább nem marad senki, aki emlékszik az elkötött
tankra és a Szabadság téri tévészékház kifosztott és szétrugdosott büféjére.
Úgyhogy kérem szépen, ne tessék elkenni ezt a „számonkérésnek”
finomított ügyet. A magyar választó, akinek gazda kell, akkor fogja elhinni, hogy
nem kell magára hagyottan tévelyegnie a viharos pusztában, ha már most tisztába
tesszük: felelősségre vonás és büntetés lesz, méghozzá a megérdemelt mértékű.
Mindenki megkapja azt, amit meg kell kapnia, nem mondunk olyan szövegeket, hogy
amiket törvényesen bizonyítani tudunk, mert tudjuk, hogy mindent tudunk
bizonyítani – mert nem ismeretlen tettesekről van szó, ezek itt az orrunk előtt
csinálják a nép megnyomorítását, a bimbasitól kezdve lefelé minden elkövetőig.
Akiknek a büntetési tételeit is pontosan lehet tudni, mert az „alapos gyanú”,
ami a felelősségre vonás, majd az ítélet alapja, már megvan, kéretik nem
szépelegni. A nép, amelyik gazdára vágyik, akkor kezdi magát legalább zsigeri
szinten biztonságban érezni, ha az összes köztörvényes bíróságra kerül, ha
megmutatjuk, hogy azt többé nem lehet, amit itt elkövettek, miniszterelnöktől
az összes minisztériumi osztályvezetőig, televíziós műsorvezetőtől az összes
gyalázkodó „újságíróig”.
Németországból a következetesen végigvitt
nürnbergi perek nyomán lett az a Németország, ami évtizedek óta ismét méltó
örököse a valóban létezett ezeréves kultúrának, ahol ma már valóban el lehet
hinni, hogy az a 12 év csak (iszonyatos) kisiklás volt, ami soha többé meg nem
ismétlődhet.
A 2022-re itt letelő 12 év relatíve ugyanolyan
iszonyatos, amilyen a német náci uralom volt, milliók megalázása és nyomorba
döntése, tízezrek halála a következménye. A magyar nép akkor fogja elhinni, hogy
most megtörténik végre a rendszerváltás, ha a nürnbergi pereket az eredetihez
hasonló módon, következetesen végigvisszük
(és szépen ki is tölti mindenki a büntetését, attól talán nem kell tartani, hogy
az Egyesült Államoknak bárkire szüksége lesz a mi pitiáner bűnözőink közül).
Ez a nép ezer éve él az államiság és a
szabadságvágy hazugságaiban, ezer éve nem mer egyedül kimenni az utcára.
Természetes, hogy nem képes önállóan, igazi szervezetek létrehozásával megteremteni
a valódi önrendelkezésből fakadó, függetlenséget jelentő létet. Most végre
hozzá kellene fogni annak a megalapozásához, ami országot teremt ebből a 93 000
négyzetkilométernyi területből. Nem lesz könnyű és nem néhány éves program.
Ezért kell egyszer s mindenkorra kizárni, hogy fideszszerű kitüremkedések még
egyszer itt elkezdhessenek garázdálkodni.
Már most szólni kellene, hogy ez következik.
Ezt nem lehet ám akárhogyan. Ezt szerintem egy férfiember nem tudja megcsinálni, mert egy gazdára váró nép azt azért nem akarja hallani, hogy ő nem mer kimenni az utcára, hogy neki védelemre, gazdára van szüksége. Ehhez egy nő bölcsessége, beleérző képessége és felvilágosultsága szükséges.