2018. május 26., szombat

Hozz világra még egy magyart

Láttam egy rendkívüli hozzáértéssel elkészített videót. Egyszerűen tökéletes. Minden egyes részlet a lehető legjobban lett megválasztva. Vegyük például a helyszínt. Egy semleges út, lakott területen kívül, útpadka nincs, pontosabban kétoldalt van valami poros gazzal benőtt földsáv, szemét is bőven, az egész tájon az elhanyagoltság, a kosz, a reménytelen szegénység uralkodik - egyszóval ennél tepedtebb, lehangolóbb, szánalmasabb terepet szinte lehetetlen találni.
Aztán a klip szereplője. A dramaturgia szabályai szerint egy jellemet a környezete képes a legvilágosabban kialakítani. Soha nem tud valaki igazán tenyérbemászó, taszító és gusztustalan lenni, ha a többi szereplő ezt el nem játssza. III. Richárd sosem tudná egyedül kiváltani a közönség heves ellenszenvét, ha mondjuk Lady Anna nem undorodik tőle annyira. Ennek az általam most magasztalt videónak a beszélője ezt egyedül megoldja. Szinte hihetetlen, hogy teljesen egyedül hogyan tud egyszerre hányingert keltő szörnyeteg, mindenkit lenéző és megvető gyűlölethalmaz lenni - jó persze nagy segítség, hogy semmit nem kell eljátszania, azért az átjön a képernyőn, ez a nő ilyen. Persze kell ehhez a tésztaszerű archoz, a drabális testalkathoz (amiről lerí a rossz ízlés, az elemi kultúra hiánya, így természetesen nem lehet megakadályozni a slampos széthízottságot), egyszóval kell ehhez a sújtásos díszmagyar, az ápolatlan, fésületlen, zsíros haj és ahogy már mondtam, a kietlen táj, ez így együtt maradéktalanul adja a visszataszító alaphelyzetet.
Mi kell még? Magától értetődően a szöveg. Az pedig elképesztő. Be kell ismernem, én hiába próbálkoztam volna, így soha nem tudtam volna megírni. Ebben minden benne van, minden olyan motívum, amik közül egy is elég ahhoz, hogy bárkinek elmenjen még az életkedve is. Hihetetlen. Ebben a viszonylag rövid felhívásban sikerült úgy összesűríteni mindent, ami az elmúlt néhány évben felkavarta az ember gyomrát, hogy akárhogyan igyekszem, nem találok hiányzó komponenst (na, talán Soros, az mintha nem hangzana el, de az is inkább az alkotók szakértelmét dicséri: a hallgató számít valamire, már felajzottan várja, és nem jön, kiváló, na).
Egy ilyen anyagot tényleg demonstrációs filmnek kell használni: ha azt akarjuk elérni, hogy a fiataloknak eszébe ne jusson a gyerekszülés, ha irtani akarjuk a nacionalista megnyilvánulásokat, undort akarunk kelteni a “magyar” fogalma iránt, azt így kell csinálni.
Tökéletes na!