Mondták is mindenféle elektronikus médiumok meg olvastam is, hogy iskolások elkövettek valami köztörvénybe ütközőt, és a bíróság megbüntette őket. Az ítélet: el kell olvasniuk a A legyek urát, és naplót is kell írni róla, gondolom azért, hogy ne mondhassák csak úgy, elolvasták.
Nem szoktam bírósági ítéleteket pertraktálni. Semmilyen módon. Nem azért, mert mindegyikkel egyetértek. De ez most más.
Azt hittem, a legsúlyosabb ostobaságot a vallás szolgáltatja "igazságügyben", amennyiben a gyónás utáni feloldozás ára különböző mennyiségű ima elmondása. Azaz büntetés az imádkozás. Ha éppen nem gyón a vallásos ember, hanem csak úgy imádkozik, akkor meg szép dolog, hasznos, felemelő, mit tudom én, micsoda. Dehát ott egye a fene, törődjön ezzel a katolikus egyház, direkt szeretem, ha némely gyerekekben ugyanúgy kétségek támadnak ezzel kapcsolatban, ahogy én nem tudtam hová tenni ezt a hogy is mondjam, balgaságot.
De büntetési tételként kezelni az olvasást, az nálam öt év szabadságvesztés. Mármint annak a bírónak, aki ezt az aljasságot elkövette. Félreértés ne essék, nem azért, mert a világirodalom egyik legnagyobb regényét gyalázta meg, hanem mert magát az olvasást tiporta bele a sárba. És mert még ezek tetejébe olvasónaplót is írat, amivel azt igazolja, hogy még annál is butább, mint amilyennek első pillanatban látszik - a naplót sokféleképpen elő lehet állítani, legkevésbé az olvasás által. Mert ha valakit arra ítélnek, hogy olvasson, az garantáltan képtelen naplót írni.
Mi jön még?