Kedves jó Karácsony Gergely, ne csinálja ezt már most, mindjárt az elején. Nem kell bírósággal fenyegetőzni, nem elegáns dolog. Kiváltképpen nem vall helyes arányérzékre: egy köztörvényes bűnözőt, aki legalább tíz olyan bűncselekményt követett el, aminek tényleges életfogytiglan a büntetési tétele, nem jelentünk fel azért, mert átment a piroson.
Én nem tudom, egyetért-e annak a határ menti kerítésnek a létével (azt hiszem, elég nagy baj volna, ha igen, jóllehet, többször mondtam már, nem értek a migrációhoz), de az bizonyos, ennyire tele szájjal nem kellene tiltakozni, hogy ugyanis eszében sincs lebontani. Tessék szíves lenni kicsit visszavenni ebből a kerítésügyből. Hadd súgjak - kéretlenül, ez igaz, de valakinek muszáj szólnia, itt egymás között vagyunk, a falusi futballista ezt itt nem olvassa - , esetleg lehetne azt mondani, hogy pillanatnyilag nincs pénz luxuskiadásokra, mert a világszép miniszterelnökúr az utolsó fillérig mindent elköltött stadionokra, a maradék százmilliárdokat meg a gázszerelő (és a többi ostoba mameluk) közbeiktatásával a különféle, ma még általa felderíthetetlennek vélt bankszámlákra lopta, egy ilyen kerítés lebontása meg majdnem annyiba kerülne, mint a felépítése, úgyhogy egyhamar az nem fog menni. Különben pedig egyelőre inkább építenénk, mint rombolnánk, itt van például a földdel egyenlővé tett Magyar Rádió, annak a megmentésére például feltétlenül kell költeni, már csak azért is, hogy megmutassuk, fennállása óta először tud úgy működni, ahogyan egy közszolgálati rádiónak működnie kell, azaz a közt szolgálva. Az erre való pénzt különben nem lesz nehéz előteremteni, csak szét kell zavarni a milliárdokba kerülő hatóságokat, amik úgy telepedtek rá a Magyar Rádióra és a Magyar Televízióra, hogy hozzájuk képest Jabba filigrán és gusztusos. Velük együtt és egyszerre szükséges a szemétkosárba illeszteni a médiatörvényt mint a médiahatóságok működésének katekizmusát, kevés intézkedéscsomag okozott annyi kárt, mint ez a baromi, paragrafusokba öntött politikusi pánikroham. Nem akarnék erre a szükségesnél több mondatot szánni, de annyit muszáj, hogy érthető legyen. Annak idején (1990-ben) egymástól függetlenül három párt keresett meg, először az SZDSZ, aztán az MDF, végül az MSZP, hogy segítsek rendbe tenni az elektronikus médiát. Mindhárman a médiatörvény megírásával bíztak meg. El tudom mondani egész röviden az általam kívánatosnak tartott médiatörvényt: a pártoknak kívül tágasabb. Ez a törvény: politikának nincs keresnivalója a Rádióban és a Televízióban. Nem olyan nagyon szerettek, bár ezt eleinte igyekeztek leplezni. Aztán mikor tizennégy évvel később pályáztam a Magyar Rádió elnökségére (leírtam többször is), a pályázatomnak az volt az egyik sarkalatos pontja, hogy mindenekelőtt a médiatörvény eltörlését fogom szorgalmazni, amire mindaddig nem látok magyarázható igényt, amíg nincs például péktörvény vagy bérelszámoló törvény, esetleg pucerájtörvény vagy filozófustörvény. Van ugyanis egy PTK meg egy BTK, ezek bőven elegendők ahhoz, hogy megfenyítsék a helytelenkedő rádiós szerkesztőt, midőn csokoládélopáson kapják, vagy a tévébemondót, ha városban túllépi az 50 kilométeres sebességhatárt - egyéb törvénybe foglalandó körülményt nem látok, ami speciálisan a médiára vonatkozhatna. Azt ugye nem gondolják komolyan, hogy politikai rendszabályokkal akarják korlátozni az intézményeket? Komolyan gondolták, a családom meg ismét egyszer megállapíthatta, hogy az apu nem komplett, még mindig nem nőtt be a feje lágya, ilyen elvekkel akar rádiót csinálni.
Mondjam el, mit lehet elérni egy rendeltetésszerűen szóló Rádióval? Beszéljünk talán az emberi szervezetnek arról a sajátosságáról, hogy az érzékszervek közül az egyetlen a hallás, ami nem igényel semmilyen segédmozgást, ami bármilyen tevékenység közben funkcionál? Bele tetszett gondolni abba a soha fel nem mért (mert valószínűleg hitelesen fel nem mérhető) tényezőbe, hogy melyik eszköz hány százalékban befolyásolja az embert, azaz melyik által érhető el a legnagyobb hatás? Hogy egy ilyen intézmény, amilyen a Rádió használható jóra is, hogy általa gyorsabban építhető egészségessé egy társadalom, mint amennyi idő alatt lepusztították? Hogy ez a rémületesen tehetségtelen bagázs még azt sem tudja, mit kell tenni egy rádióadóval, ha választást akarnak nyerni, mert egy adekvátan üzemelő közszolgálati rádióval egyedüli eszközként is lehet választást nyerni, az összes többi hókuszpókusz nélkül? Hogy a szocializmus összedöntésében szinte az egyetlen, valóban hatékony eszköz a Magyar Rádió volt, aminek következtében az első szabadon választott ösztönösen megérezte, hogy azt kell először lerombolnia? Ahogyan a csúti beteg a 2002-es veresége után ugyancsak ösztönösen a Magyar Rádiót verte szét a korrupt gazemberekből álló kuratóriumi elnökség megvásárlásával, élén a legnagyobb gazember (isten ne nyugosztalja) kuratóriumi elnökkel?
Naszóval, ne tessék feljelentéssel fenyegetőzni, maradjunk annál, hogy nem rombolunk, hanem építünk. Mondhatja nyugodtan. A világszép miniszterelnökúr ezt úgysem érti. Ha ő azt a szót meghallja, hogy építés, nyomban a stadionok jutnak eszébe. Amiről bizonyosan nem tudja, de talán az ösztönei mélyén érzi, hogy az is csak rombolás: a természeti környezet, az ízlés meg a gazdaság pusztítása. Amilyen például ezen kívül még a kerítés. Amivel mostanában nem foglalkozunk. Elég ám ennyit mondani, ehhez nem kell bíróság.