Csak a rend kedvéért, csak mert már megint tódítás esetét vélem fölfedezni: a jelen honvédelmi minisztere megemlékezett Görgei Artúrról mint "honvédtábornokról" és "hadügyminiszterről".
Körülbelül egy éve elég intenzíven foglalkozom 1848-49-cel. Van ugyan egy félmondat arról, hogy Kossuth "nyilvánosságra hozta" Görgei tábornoki kinevezését, de én ezzel a dokumentummal sosem találkoztam. Görgei utolsó hivatalos előléptetése a vezérőrnagyi (altábornagyi) volt és mint ilyen lett hadsereg főparancsnok, majd még államfő is vagy minek nevezzük az elinaló Kossuth utódjává való megjelölését. De ez a kisebb baj.
Görgei Komáromnál súlyos fejsebet kapott 1849. július 2-án. Közben Kossuth kinevezte hadügyminiszterré. Görgei július 4-én levélben mondott le a miniszterségről úgy, hogy el sem ment a minisztériumba. Azaz valójában egyetlen percig sem volt miniszter.
Mostanában kezdik fölfedezni Görgei Artúrt. Most már ott tartunk, hogy a mind üresebb és bombasztikusabb "hazafiság" címzetű lufi ügyében is példaképként rángatják elő Görgeit, aki katonának nevezte magát, és legritkábban öblögette a hazafiságot. De ez még mindig nem ok arra, hogy azzal tartsuk őt nagyra, miszerint hadügyminiszter lett volna.
Nem volt. Az 1848-49-es "forradalom és szabadságharc" legtisztességesebb és legkiválóbb alakját nem szükséges úgy fényezni, hogy bekenik a jelen kormányzati csürhéjének nyálával.
Legalább őt hagyják békén.