Korunk hősei

Olvastam egy riportnak látszó tárgyba becsomagolt interjúkülsejű keveréket, ami le volt öntve egy tudósításnak már régebben szavatosságát vesztett, elkocsonyásodott anyagával. Ezt csak azért mondom, mert a benne foglalt "mondanivaló" annyira meghökkentett, hogy hajlamos vagyok azt hinni, a romlott termék keretei között megszólaló ember talán nem is azt mondta, ami napvilágra került.

Az illető a világ egyik legokosabb embere. Éveken keresztül ment egy rádióműsorom, amit neki találtam ki, eleinte ketten beszélgettünk, majd hamar rájöttem, hogy elviszi ő a hátán egyedül is az egészet - élvezet volt a műsorkészítés, a szomszéd stúdiókból is bejöttek hallgatni, akik ráértek.

Ez az ember most azt mondta annak a nememlékszemmilyen médiumnak, hogy nem kellene ilyen nagy ügyet csinálni ezekből a szexuális zaklatásokból. Hogy azért van az egész, mert nem vagyunk elég érettek. Mármint szexuálisan. Érintésügyileg. Touch in. Ez egy igen fontos humánetológiai fogalom, a proxémika nevű, sajnos majdnem teljesen ismeretlen tudományos részterület alapja - a szóban forgó emberrel annak idején egy egész műsort szántunk rá, Edward T. Hall könyve neki is új volt.
És most azt mondja ugyanaz az ember, hogy nem vagyunk elég érettek meg hogy húsz év után már nem kellene. Mert azzal csak tönkreteszünk embereket.
Komolyan magamba néztem, hogy én itt elhamarkodottan csak eltúlzok valamit. Ha ilyen okos ember mondja, akkor csak bennem lehet a hiba. Hogy itt fölfújom az alapjában véve jelentéktelen történést, a cikk szerint azt mondta az én hajdani műsorom szereplője, nem olyan nagy ügy, az még csak nem is nemi erőszak, a nemi szervnek az ő puszta mutogatása. Valószínűleg az annak szopogatására való felszólítás sem az, bár ez így nem került szóba.
Most mi legyen? Itt állok tanácstalanul. Lehet, hogy bocsánatot kellene kérnem a zaklatóktól? Csak én vagyok egy felvilágosulatlan, maradi tahó, ez a kor már másképpen szól másfajta emberekhez?
Érzékenykedünk itten.