Valamit kifelejtettem a tegnapiból. Ha Gyurcsány nem tudja (márpedig úgy látszik, nem tudja), hogy őt csak a többiek tudják tisztára mosni (azért gondolom, hogy nem tudja, mert nem azt próbálja elérni), akkor miért erőlködik? Jó, értem én, azért tartottam őt jónak, mert politikusnak rossz. Kékszemű kisgyerek egy nagy piros rollival. Szereti a politikát. Szerelme reménytelen. Annyi minden van még a világon. Most már persze mindegy. Ha már úgy alakult, ahogyan leírtam, csöndben kellett volna maradnia. A nép már rég rájött volna, hogy nem egy ilyen szeretőnek kell kosarat adnia. Azt hiszem, már mindegy. Én sajnálom. Önző módon sajnálom, mert csak kihasználni akarnám. Mert el tudná söpörni a csúti csóvás tömeggyilkost. Na mindegy. Csak mondtam, a rend kedvéért.
Amúgy meg tényleg mindegy. Van egy axióma. Aki politikus akar lenni, az nagyon buta ember. Félreértés ne essék, nem a politikától butul el, eleve ostoba. Ezek irányítják a világot körülbelül tizenötezer éve.
Hónapokkal ezelőtt írtam a momentum nevű gyerekekről. Politikusok akartak lenni. De azt mégsem gondoltam, hogy ennyire ostobák.
Miben reménykedhetünk? Semmiben. Ha a hordóhasú slampos kezelése már hatástalan lesz és felugrik az asztalra kukorékolni, akkor jön egy másik gazember.
És tudják, mi a legborzalmasabb? Hogy ha a túloldalról valaki el tudná söpörni ezt a nyomorult hájtömeget, akkor is csak egy másik gazember jönne.
Politikus.