Nemzeti ünnep

Tíz évvel ezelőtt, szeptember 22-én voltam részese az egyik legjobb ünnepnek, amit valaha láttam. 2007. szeptember 22. Nem rémlik? Jaj, dehogy! Nem Belize nemzeti ünnepe, ejnye. Az szeptember 21-én van. 1981. óta ráadásul, ez a függetlenség napja, hogy' lehet ezt nem pontosan tudni? Azt olvasom a Wikipédián, hogy George Price vezette azon a napon a teljes függetlenségbe az országot. Az ám! 1981. szeptember 21. óta ez a nagyjából 3 magyar megyényi, 3 pesti kerületnyi lakossággal üzemelő ország teljesen független. Mindentől és mindenkitől. George Price vezette őket ide, egy szeptemberi napon...

Na jó, erre az istentelen ostobaságra még visszatérek, hagyjuk a hülyéskedést, az első mondatom komoly volt. Azon a napon hirdették ki egy szépségverseny eredményét Sankt Wolfgang főterén. A szépségeket Felső-Ausztria Tartomány Salzkammergut nevű részének a Wolfgangsee tájegységéhez tartozó földek gazdái állították ki: a csillogóra pucolt traktorjaikat. Ez itt csak egy része a pályázóknak.

A "belváros" összes utcája tele volt velük. Az alanti képen is az oldtimerek láthatók elöl, de ott hátul vannak újak, tekintélyt parancsolóan hatalmasak:

A versenyzők közül néhányan annak a szállodának a kertjében parkoltak, ahol mi laktunk, a fiaim mamája meg én. Másnap együtt reggeliztünk a traktorok gazdáival, ők is ott aludtak. Kérges kezű, repedezett körmű, piros arcú öreg parasztok ültek le ketten a mi asztalunkhoz, olykor átkiabáltak a helyiség távolabbi asztalaihoz, persze mindig bocsánatot kértek a hangoskodásért. Ettek, ittak, nevettek, megbeszélték az előző napok eseményeit, tetszett nekik, hogy velük együtt örülünk annak, hogy láttuk a szépségversenyt meg annak, hogy megint egy szép nap vár ránk. Ugratták egymást, az oldtimeresek ócskavasnak nevezték az új traktorokat, a harmadik asztalnál egy fiatal nagybajuszú odaszólt a mi asztalunknál ülőknek, hogy azért vesznek ilyen új vacakokat, mert félnek ezeknek a régi gyönyörűségeknek a lelkétől... a folytatást nem írom ide.

Ünnep volt. A gazdáknak, a turistáknak, Sankt Wolfgang lakóinak. Az ünnepnek nem volt kormánybiztosa, a költségeket a résztvevők állták, a rendezvényt a nevezési díjakból finanszírozták, politikust nem láttam a környéken. Láttam más, ehhez hasonló ünnepet többet is. Ausztriában, főképp Oberösterreich vagy Salzburg tartomány különféle településein, mert amíg volt pénzem utazásra, főképp arra a vidékre jártunk. Ezek mind egyszerű, hétköznapi ünnepek, a polgárok maguknak csinálják. Valószínűleg ők sem nagyon szeretik a hivatalos állami ünnepeket. Nemzeti ünnep az ilyesminek a neve.

Én ki nem állhatom. Tessék körülnézni a neten, ott van az összes ilyesmi, ezt a Belizét is onnan vettem. Győzelemre vezette, kikiáltotta, megalapította - ezek közül az egyik legszebb ez a belizei függetlenség. Van cukornádjuk és mahagónijuk, ezekből néhány család úgy ahogy meg tudna élni, de ők azért függetlenek. Kitől, tessék mondani, azoktól az offshore cégektől, amik eltartják őket?

A nemzeti ünnep mindig, kivétel nélkül mindig valamilyen politikai esemény eredménye, általában valami olyasféle történet nagy napja, amiről az illető nemzet úgy gondolja, az neki jó volt. Nemzeti ünnep általában egy van egy országban.

Nekünk itt Magyarországon ebben a pillanatban van három. De volt több is. Csak az én életemben meg kellett ünnepelni március 21-én a Forradalmi Ifjúsági Napokat (nem tudom, hogy a fenébe' lett ez a Tanácsköztársaságból), április 4-én Felszabadulásunkat, november 7-én a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Azaz egy hosszan tartó vérengzést, amelyikben senkinek nem volt igaza még annyira sem, amennyire az ilyesmiben ez egyáltalán lehetséges (különben nem az), egy felszabadulásnak nevezett aljasságot, ami (rövid ideig tartó, felszabaduláshoz hasonló érzés után hamarosan) az ország évtizedekre való megszállását és brutális diktatúrába döntését jelentette, és egy tőlünk totálisan idegen nép véres terrorral kezdődő "forradalmát", hogy a nálunk kitört önkényuralomnak a nagy októberi szovjet gyökereit is dicsőíthessük - novemberben.

Ezek elmúltak. Mi maradt? A józan, valamennyire normális országok egy darab nemzeti ünnepe nekünk nem elég, talán mert semmink nincs a nyavalyás történelmünkben, amitől jókedvünk lehetne, maradunk a megszokott, már-már természetesnek tekinthető öncsalásnál, és hazudunk magunknak három magasztosat. Egy március 15-ét, ami után következett másfél évvel később október 6-a véres megtorlása, egy október 23-át, aminek a hasonlóképpen kegyetlen megtorlására már csak néhány napot kellett várni. A kettő között még van egy augusztus 20-ánk, egy állami ünneppé nyilvánított, voltaképpen egyházi ünnep, mely szerint 1083. augusztusában... ó, mit beszélek, huszadikán, éppen pontosan huszadikán, ilyen pontos dátumot rögzíteni már csak nem lehet gond egy olyan fantasztikusan precíz országban, mint a miénk, mindössze alig 979 évvel ezelőtt volt, szóval augusztus 20-án avatták szentté a mi István királyunkat. Ez itten egy nemzeti ünnep. Egy elvileg világi politikai berendezkedésben. Hogy valamikor valakik szentté avattak valakit. Megmondjam, ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy a római katolikus egyház deklarálja, miszerint az elhunytat isten fölvette a szentek seregébe. Felmerülhet a kérdés, a római katolikus egyház ezt honnan tudja. Vajon isten szólt nekik? Közelebbről kinek? Összehívott egy értekezletet, és a vezetőséggel közölte? Nekem például miért nem szólt? Én kifejezetten fogékony volnék egy ilyen közlésre. Mindjárt meg is kérdezném, az a sereg mivel foglalkozik? Hogyan telnek napjaik? Harcolnak például? A mi hízott csúti futballistánknak ez nagyon tetszene, volna rajta kívül valaki, aki folyton harcol és mindig nyer.
Ezt ünnepeljük. Tűzijáték, zsákban futás, az égen vadászrepülők. Hujjé, egy István nevű királyt szentté avattak. Ez a mi hivatalos állami ünnepünk.
Már csak huszonhatot kell aludni (ha jól számolok), és ünnepelhetünk is. Tűzijáték miegymás.
Ausztria nemzeti ünnepe tényleg jelentős eseményről szól: 1955-ben semlegesek lettek. Nem tudom, az ő október 26-ájukon van-e tűzijáték, lehet, sosem voltam ott ezen a napon. De hogy az én asztaltársaimat ott Sankt Wolfgangban tíz évvel ezelőtt sokkal jobban érdekelte a traktoruk szépsége, mint az országuk nemzeti ünnepe, az egészen bizonyos. Onnan tudom, hogy megkérdeztem, mit fognak csinálni október 26-án. Visszakérdeztek, miért, mi lesz akkor.