Hála (hálás, hálatelt, hálálkodik). Szép szó. Magánhangzói a velumban (lágyszájpadlás, hátul van) képzettek, a h az egyetlen hátul képzett réshangunk, különféle magánhangzók környezetében különféleképpen szól, legszebben az á előtt, az l a leglágyabb, legdallamosabb mássalhangzónk.
A délszláv chvala-ból származott át a nyelvünkbe, odalent a horvátoknál, szlovénoknál egyszerűen köszönetet jelent. A németben nincs külön szó a hálára, azonos a köszönettel. Az angolban lényegében ugyanez a helyzet. A latin nyelvekben is. Az orosz érdekes, a blágo- tőből eredezteti a hálának megfelelő szavát (blágodárnoszty), de ennek is több köze van a jóság, jótétemény szavakhoz, lényegében az áldáshoz, mint a mi hálánkhoz. A többi szláv nyelv köszönet és hála szótöve azonos, bár sajnos nem értek ezeken a nyelveken, érzésem szerint nincs lényegi különbség a két szó között.
Egyedül vagyunk a hálánkkal a kultúrnyelvek tengerében. Az összes többiből hiányzik a lekötelezettség árnyalata. Nem szeretjük ezt a mi egyedülálló fogalmunkat, a tartalmát, úgy értem. Nincs ugyanis időbeli korlátozottsága, mint a köszönetnek. Megköszönni egy pohár vizet, egy jókívánságot egyszer kell, úgy is mondhatnám, amit meg lehet köszönni, azért nem kell hálásnak lenni. Amiért viszont hálásnak kell lenni, azt nem lehet megköszönni. Kellemetlen.
Mi a hála hatálya? Mikor áll elő az a helyzet, amikortól fogva már nem kell hálásnak lenni? Sarkítsuk a kérdést, ha egy gyilkos menti meg az életünket, akkor annak nem kell hálásnak lenni?
Hm. Az a gyanúm, hogy a hála magánügy. A hálátlanság viszont adott esetben egyszer csak képes közüggyé válni, ha a hálátlanságát valaki közhírré teszi. Kidoboltatja a kisbíróval a falu főutcáján, vagy teleplakátolja vele az utak mentét - ezek az erkölcsi tartás hiányának mennyiségből minőségbe átcsapó hirdetményei.
A hála nem politikai kategória - ha jól emlékszem, Pozsgay Imrétől származik ez a mondat.
Igaz. A hála ugyanis (minden kényelmetlenségével együtt) pozitív érzemény, mint ilyen nyilvánvalóan hiányzik minden politikus jellemrajzából. Bizonyos fajta politikusnak jellemrajza sincs, így a fogalom említése is értelmetlen.
Hála. Próbáljuk megjegyezni, szép szó. Hamarosan eltűnik a magyar szókincsből.
Egyedül vagyunk a hálánkkal a kultúrnyelvek tengerében. Az összes többiből hiányzik a lekötelezettség árnyalata. Nem szeretjük ezt a mi egyedülálló fogalmunkat, a tartalmát, úgy értem. Nincs ugyanis időbeli korlátozottsága, mint a köszönetnek. Megköszönni egy pohár vizet, egy jókívánságot egyszer kell, úgy is mondhatnám, amit meg lehet köszönni, azért nem kell hálásnak lenni. Amiért viszont hálásnak kell lenni, azt nem lehet megköszönni. Kellemetlen.
Mi a hála hatálya? Mikor áll elő az a helyzet, amikortól fogva már nem kell hálásnak lenni? Sarkítsuk a kérdést, ha egy gyilkos menti meg az életünket, akkor annak nem kell hálásnak lenni?
Hm. Az a gyanúm, hogy a hála magánügy. A hálátlanság viszont adott esetben egyszer csak képes közüggyé válni, ha a hálátlanságát valaki közhírré teszi. Kidoboltatja a kisbíróval a falu főutcáján, vagy teleplakátolja vele az utak mentét - ezek az erkölcsi tartás hiányának mennyiségből minőségbe átcsapó hirdetményei.
A hála nem politikai kategória - ha jól emlékszem, Pozsgay Imrétől származik ez a mondat.
Igaz. A hála ugyanis (minden kényelmetlenségével együtt) pozitív érzemény, mint ilyen nyilvánvalóan hiányzik minden politikus jellemrajzából. Bizonyos fajta politikusnak jellemrajza sincs, így a fogalom említése is értelmetlen.
Hála. Próbáljuk megjegyezni, szép szó. Hamarosan eltűnik a magyar szókincsből.