Itt van ez a szép, nagydarab tejbetök, aki folyamatosan polgármester (nem tudom, hogyan vannak vele, én émelyegni kezdek, amikor ezt a förtelmes szót meghallom - a Bürgermeister legalább olyan ostoba németül, mint a belőle készült tükörfordítás, ahogyan a Vorsitzenderből lett elnök is /bár az már szép, hogy "nyelvújítóink" az elölülnökből legalább az ölült elhagyták/, amivel csak azt akarom mondani, a tanácselnök sem volt jobb).
Ez a szerencsétlen, nyilván jobb sorsra érdemes hivatalnok olyan magabiztos lett a "saját" városában, hogy úgy érezte, odaállhat nagyképűsködni egy ország elé.
Ha arra járnak, szóljanak neki, maradjon ki ebből. Egy melák bobby, aki utcai egyenruhásnak talán még alkalmas volt, tiszti kinevezést kapott, örüljön neki, ne akarjon főkapitány lenni.
Kevés gusztustalanabb dolgot tudok elképzelni, mint amikor egy politikus lehazugoz valakit. Az különösen undorító, ha ezt egy másik politikussal teszi, akivel kompániában hazudozott évekig. De a legaljasabb dolog az, amikor azt hazugozza le, aki a politika történetében egyedülállóan ismerte be, hogy hazudtak. Félre tetszett érteni az úgynevezett öszödi beszédet, az akkori kormányfő nem azt mondta, hogy ő hazudott. Hazudtunk. Ezt mondta. És ez így pontos. Mindenki hazudik ugyanis attól a pillanattól, amikor úgynevezett politikusnak áll.
A délmagyar tejbetök egyszer sem szólt, hogy hazudnak. Még akkor is kushadt, amikor Gyurcsány felszólította, vele együtt hagyja abba a hazudozást.
Nem hagyta abba.
Ez volna a "baloldal" miniszterelnök jelöltje?
Ha egy kicsit belegondolok, hát persze.
Annyira szánalmas.