A barátnőkről

Sosem volt barátnőm. Barátom volt egy, majd' 20 évig, meghalt, hiányzik is, többet tudott az életről, mint bárki, akit valaha ismertem, amennyit csak egy nő tudhat, férfi sosem*. A legjobb (és most már egyetlen) barátom a két fiam mamája, úgy is mondhatnám, a feleségem, de nem szeretem ezt a szót, lekezelő birtoklást érzek benne és nem azt, amit jelentenie kellene, hogy ugyanis félember volnék nélküle.

De barátnőm sosem volt. A barát szónak etimológiailag lehet köze a hímnemhez (szláv eredetű, a fivér, fiútestvér honosodott meg a szerzetesrendekben, a brat-ból, azaz a szerzetbeli testvérből lett a barát), de a belőle kialakult fogalomnak nincs neme. A mai értelemben vett barát nem egy személy, hanem viszonyszó, aminek önmagában nincs értelme, csakis akkor, ha egy szerzetestestvért jelölünk vele. Barkochba játékban nem igazán jó válasz az igen arra a kérdésre, személy-e a barát, ha nem szerzetesről van szó. Az is jobb, minthogy fogalom a közelebbi meghatározás. A barát a barátság személyben való megtestesülése, igényesség dolga, ki mit tart elegendőnek, és ez mind annak függvénye, ki mit ért barátságon, ha a fogalom teljes terjedelmét akarjuk feltárni. Ajánlok erre egy viszonylag egyszerű mondatot: az a barát, aki először jut eszedbe, mikor bajban vagy, és akihez elsőnek sietsz, amikor ő van bajban. A mondat egyszerű, megfelelni a leírásnak nagyon nehéz. Annyira, hogy nekem egy van belőle, akit fentebb említettem. Aki nemét illetően nő, de mint viszonyszó, mint fogalom, nem az. "Csak" barát.

Amit a köznyelv barátnőként használ, az a girlfriend (lánybarát) duplán rossz, a szokásos, gondolkodásra való restségből fakadó, szolgalelkű átvétele. Ez a fajta hölgyismerős nyilván kielégít legalább egy kívánalmat (a szerelemre gondolok), és ha minden jól megy, lehetnek még egyéb jó tulajdonságai is. De szinte bizonyos, hogy nem barát. Nem is várható el tőle, hogy az legyen, a kapcsolat lényegéből hiányzik ez a vonás. Ha nem hiányzik, ha valóban alkalmas a barátságra, akkor viszont nem szükséges a nő toldalék.

Nem kínálok szavakat a barátnő helyett, ha akarja, keresse meg magának mindenki, aki szereti pontosan kifejezni magát. Különben marad a felületesség, az egymást lenéző hányavetiség.

Azt már igazán csak csöndesen mondom, a két fiamon kívül soha senkit nem mutattam be úgy, hogy megemlítettem volna a valakihez való viszonyát. Úgy vélem, az ember "egyedüli példány" (© Kosztolányi Dezső), van neve, az értékeit, valakihez való tartozását majd ő maga megmutatja. Ha akarja.

Mielőtt elfelejtem, én sem voltam soha senkinek a barátja. Vidám hölgyismerőseim (© Rejtő Jenő) vagy a nevemen mutattak be valaki másnak, vagy sehogy. Leginkább sehogy.

*Ha nehezen is, rájöttem, ez így félreérthető. Ő nem egyike a később említett vidám hölgyismerősöknek, olyan viszonyban sosem voltunk. Barátságként kezdődött, úgy is folytatódott.