Názáreti 23.

Valamit még kell mondanom. Mielőtt azzal gyanúsítanának, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítok a könyvemnek.

Senkit sem akarok "megtéríteni". Nem azért, mert tudom, hogy nem lehet. Hanem mert ennek a könyvnek nem az a dolga. Legjobb esetben elgondolkoztatni akarok, amennyiben az irodalomnak ezt a funkcióját vesszük elő.

De a könyvemnek nem ez a célja. Ha azt akarnám bizonyítani (mit bizonyítani, kérdezni, a kétségeimet elősorolni), hogy Jézus nem olyan volt, amilyennek az Újszövetség leírja, meg hogy nem az történt, amiről ott szó van, akkor írok egy esszét, egy történettudományi értekezést, érvekkel támasztom alá a mondanivalómat, adatokat sorolok, és reális következtetéseket vonok le.

Ilyesmi nincs a könyvemben. Amiket ebben a blogban eddig leírtam, azok a megírás motivációját taglalják, olyan tényekről szólnak, amiknek egy regényben nincs keresnivalójuk. A 15. bejegyzés környékén jöttem rá, hogy valami olyasmi kerekedik itt, mint amilyen A Doktor Faustus keletkezése. Ha nem olvasták, szerezzék meg, én legalább olyan izgalmasnak találtam, mint az eredeti művet (Thomas Mann látta szükségesnek megírni ezt a nem tudom, milyen műfajú könyvet, a Doktor Faustus megjelenése után, hálistennek).

Hanem mit akartam? Nyilván szórakoztatni, ha egy könyv arra nem alkalmas, úgy is kidobják, mi a fenének ír valaki, ha nem azért, hogy kellemes időtöltésre adjon lehetőséget? ("Célom a tetszés volt. S ma már oda a szellem, oda a báj, s kétségbe kéne esni ma, ha nem könnyitne szent ima, mely a kegyelem kényszere, s minden hibának gyógyszere. Ha vártok hát bocsánatot, nekem is megbocsássatok - mondja Prospero A vihar végén /Babits fordítása/.)

Volt egy barátom, régen meghalt, még egyetemista korunkban mondta, szó kerülvén irodalomról (vagy más ily fontos emberi lomról - ha már szóba került Babits, ez az idézet József Attila hozzá írott verséből való), hogy az ember akkor ír, ha fontos, amit mondani akar.

Azt én itt nem írtam le, mit találtam olyan fontosnak, amiért meg kellett írnom a Názáreti című könyvet. Meg is enné a fene az egészet, ha le kellene írnom. Jó esetben lesznek mindenféle elemzések, azok majd megmondják, mit gondolt az író (gondolta a fene - Arany Jánosnak tulajdonított mondás).

Szeretném, ha a Biblia a szerintem megfelelő helyre kerülne az emberiség életében? Persze, hogy szeretném. Elsősorban azért, mert úgy vélem, sokkal több ez az óhaj, mint egy hajdanvolt irodalomtörténész esztétikai álmodozása, súlyos érveim, úgy is mondhatnám, cáfolhatatlan, adatokkal alátámasztott érveim vannak a Biblia károkozásairól.

De a könyvemnek nem ez a célja.

Szeretném, ha Jézust nem az Újszövetség leírásainak alapján képzelnék el, hanem a Názáretiben leírtaktól indulna ezentúl mindenki? Persze, hogy szeretném. Felháborítónak tartom a Biblia képét, elmondtam ebben a blogban, miért.

De a könyvemnek nem ez a célja.
A könyvem nem szól semmiféleképpen semmiféle valóságról. Ha már szóba hoztam Arany Jánost, ide teszek egy tudottan tőle származó írást:

"Győzz meg, hogy ami látszik, az való:
Akkor neved költő lesz, nem csaló, -
Amint nem az volt rég az átheni,
Malacvisítást tudva színleni;
Ellenben a pór, aki szűr alatt
Ríkatta disznát, és kuhin maradt,
Bár a visítót gúnyosan emelte,
A hallgatók füttyét megérdemelte.
Mert a közönség érzé, hogy amaz
Úgy rí, miként legtöbbször a malac,
Míg a valódi - csont és vér noha -
Tán úgy sikoltott, mint másszor soha.

Itt a különbség: hogy e látszatot
Igaz nélkül meg nem csinálhatod.
Csakhogy nem ami rész szerint igaz, -
Olyan kell, mi egészben s mindig az."

(Vojtina Ars poétikája - kiemelések tőlem)

Azt tartják, hogy a próza közelebb van a valósághoz, mint a vers. Én meg azt tartom (nem vagyok ezzel egyedül), hogy a jó próza pontosan úgy "égi mása" a valóságnak, mint a jó költészet. Ugye nem bánják, ha magamat nem én helyezem el a prózaírás minőségének koordináta-rendszerében?

Ottlik Géza (a világirodalom egyik csúcsa) azt írta (nem emlékszem, kit idézve), hogy egy könyvről egyféleképpen lehet megtudni, miről szól - ha az ember elolvassa.

Voltaképpen nem tudok ennél okosabbat. Mi a célja a könyvemnek?

Hogy elolvassák.