Názáreti 15.

Az ismerőseim között szereplő okos emberek közül felhívtam a legokosabbat, és megkérdeztem tőle, miért lehet a Biblia a mai napig a legolvasottabb könyv, miközben meglehetősen egyszerű szövegeket tartalmaz meg lebutított történeteket csodákról és angyalokról. Azt mondta, azért.

Az a názáreti, akiről én írtam könyvet, az ember, aki felszabadított a megalázottságból és az állandó vezeklésből, aki isten jelenvalóságát kínálta, a lehetőséget arra, hogy istenhez szólhasson, aki őt keresi és ne a papokhoz, az a názáreti nem kellett volna senkinek.

Hálásnak kell lennünk a világtörténelem első bulvár újságírójának, a tömeggyilkosságra felbujtó hamisítónak, a Saul nevű damaszkuszinak? Meg az "apostoloknak", akik a maguk primitív módján igyekeztek élősködni gyerekkori játszótársuk eszméin és tanításain, akik annyit terjesztettek mindabból, amennyit sikerült felfogniuk? Ami szánalmasan kevés volt.
Nem tudom.
Nem tudom, mi lett volna a világból, ha Jézus szándékainak, istenről és emberről való nézeteinek nem csak egy töredéke marad fenn, az is gyenge képességű és valószínűleg nem jó szándékú, irigy és féltékeny közvetítők által. Mely töredék így is tartalmazza egy közönséges elme számára jórészt felfoghatatlan és megismerhetetlen ember kisugárzásának a közönséges elme számára még felfogható részét, igaz, torzan és a csodálatra méltónak tartott fogalmakkal felhígítva, de éppen ezáltal érthetővé egyszerűsítve.
Hálásnak kell lennünk a négy evangelistának, amiért úgy őrizte meg a názáreti alakját, ahogyan az Újszövetségben le van írva?
Azt hiszem, igen. Ahogyan nincs két egyforma istenhez szóló fohász, ugyanúgy nincs két egyforma értelmezése annak az összképnek, amit Jézusról kapunk a szinoptikusoktól és az apostolok leveleiből, beleértve még azt a jórészt fenyegető szerencsétlenkedést is, ami a Károli-Bibliában Júdás apostol címen zavarja össze a nem túlságosan iskolázott olvasót (mint tudjuk, ez a Júdás nem az a Júdás, az "apostolok", a "tanítványok" névsorában ő Tádé vagy Taddeus néven szerepel). És persze kivéve azokat a zagyvaságokat, amiket a szinoptikusok írásai dicséretesen csekély számban tartalmaznak, amik az új vallást alapító Jézusról szólnak.
Ezek közül az egyik legszörnyűbb Máté evangéliumában olvasható (16:18). Ha egy része máshonnan hallatszik át, az nem véletlen. Íme: "De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat." (Jól emlékeznek, ez a "pokol kapui" egy másik tömeggyilkos nyilvános üvöltözéseinek része, bizonyos Kossuth Lajos hülyítette így a népet, jellemző, honnan lopta a szóvirágait.)
Azért említem, mert innen nem messze van egy igen tanulságos szöveg, megmutatom. Érdemes figyelmesen elolvasni, én legalábbis egyetlen bibliamagyarázatban sem láttam, nyilván nem véletlenül. Előbb nézzék az első két sort:
"1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik."

Aztán a negyedik sor közepétől:

"...Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül." (Mt. 24.)

Az első két sorból az értelmes (azaz nem vallásvédő és magasztaló) tudósok egyik bizonyítéka olvasható ki, miszerint az evangélium nem íródhatott i.sz. 70-73 előtt (a jeruzsálemi templom lerombolása előtt), de minket ez most nem ezért érdekel.

Meggyőződésem, hogy ezt a részt nem az írta, aki Máté néven jegyezte le ezt az evangéliumot. Stílusában is kilóg a teljes szövegből, de főképp mondanivalójában. "...és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért." És még egy mondat: "És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek."

Ennyit a vallásalapító Jézusról. Olvassák el még egyszer, hangsúlyozva az általam kiemelteket. Nem akarom magyarázni, aki képes rá, így is érti, aki meg nem... az nem is olvassa ezt a blogot.

Marad a kérdés: ha ennyit ócsárlom a Bibliát, miért gondolom, hogy Jézus olyan volt, amilyennek az én "evangéliumom" írja le a Názáreti című könyvben?

Egy: nem ócsárlom, csak tárgyilagosan kezelem.

Kettő: sokszor elmondtam, ha nincs a Biblia, senki nem tudott volna Jézusról, azaz valami módon mindennek az alapja benne van, amit én a Názáretiben leírtam. Amivel lényegében ugyanazt tettem, amit a szinoptikusok. Csak én  másképp olvasom, mint ahogyan az illendőnek tartatik, fölteszem az engem érdeklő kérdéseket, és megkeresem a rájuk adható válaszokat.

Még egy utolsó kérdés: ha olyan lebutítottnak és meghamisítottnak tartom azt, amit az Újszövetség ír Jézusról, akkor én miért gondolom őt olyannak, amilyennek a Názáretiben leírom.

A kérdésre adandó válasz egy újabb könyv lehetne. De van egy egyszerű, egymondatos is.

A hamis szövegből szinte vakító fénnyel világít ki a hamisíthatatlan, isteni eredetű ember, aki egyetlen volt a történelemben - senki másról nem írtak olyat, amilyen az Újszövetség.
Még egyszer és utoljára, nem tudom, mi lett volna, ha az igazi Jézus jelenik meg az írásban. Abban bizonyos vagyok, hogy a világ jobb lett volna, mint amilyen lett.

- Annás főpap átokkal sújtja a legközelebbi barátaimat, és fogva tartja őket. Rafáél vagyonát elkoboztatta, Pasziklész feleségét és a fiát elrabolták, ő nem kap munkát, apám már az ötödik faluban lakik fél év alatt, messze anyámtól, hogy ne lássák őket együtt, de hamarosan így is megtalálják. Mindez azért, hogy kiszedjék belőlük, én hol vagyok, miközben egyikük sem tudja.

- Mit akarsz tenni?

- Szedekiás is ezt kérdezte, mikor megírtam neki, hogy hazajövök.

- És?

- Még nem válaszoltam. Mert nem tudom. Saked, a falubíró azt üzente, hogy magára hagytam Izráel népét.

- Kicsoda Saked?

- Az öregasszony Kafarnaum utolsó házában, akinél a papirusz tekercseimet hagytam, mielőtt Athénba mentem. A nagyapád azt mondja róla, hogy prófétának nevezték, amikor nála dolgozott a Szanhedrinben.

Mirjam kiúszik a partra, leül egy sziklára. Megrázza és átfordítja a ruháját.

- Mit akarsz tenni? Téged nem fognak kiátkozni, sem börtönbe csukni. Megölnek. A kérdés csak az, hogy a nagy nyilvánosság előtt fognak elítélni és kivégezni, vagy csak csöndben ölnek meg, de rögtön, ahogy megtalálnak.

- De engem legalább magam miatt fognak megölni. Azért, amit én tettem.

- Elhiszed, hogy nekem az mindegy?

- Nem tudom visszavonni, amit tettem. És ha tudnám sem vonnám vissza.

Leül Mirjam mellé a sziklára.

- Ez nem igaz. Ha tudnám, visszavonnám.

- Mit? – Mirjam odafordul, állja az őt vizsgáló tekintetet. – Hogy te vagy a zsidók királya, a Messiás, az isten fia, a megváltó, aki megbocsátja a bűneinket?

- Ezek nem az én tetteim.

- Ezért nem tudnád visszavonni.

- Ez nem én vagyok – mondta csöndesen és szomorúan. – Nagyon sokszor mondtam, szeretném, ha legalább te tudnád, ez mind nem én vagyok.

- Tudom, hogy nem vagy a zsidók királya, azt is, hogy nem vagy a Messiás és a megváltó sem, aki megbocsátja a bűneinket.

- Valamit kihagytál.

- Tudom.

- Minden ember az isten fiának születik! Az ember isteni eredete igaz kell, hogy legyen, ha másképp is, mint ahogyan…

- Cssst, ne kiabálj, a víz viszi a hangot. Igen, tudom, minden ember az isten fiának születik.

- Na ugye! Így én is.

- Te nem úgy.

Felöltöznek, mennek.

Hirtelen megáll, megfogja Mirjam karját, aztán két tenyerébe veszi az arcát, maga felé fordítja.

- Ha én egy olyan csodatevő vagyok, most miért nem repülünk? Innen még messze van Kafarnaum.

- Nem mondtam, hogy csodatevő vagy. Nézz rám, megismersz? Tíz éve azt mondtad…

- Tudom, mit mondtam tíz éve.

- Már akkor szóltam. Hogy én tizenegy éves vagyok és hamarabb leszek csúf öreg banya, mint te felnőtt.

Elneveti magát, magához húzza Mirjamot.

- Te maradsz örökre az egyetlen, akire haragudni tudok.

- Nagy kiváltság.

- Azt nem mondtam. De nem az volt a fontos szó, hogy haragudni.

- Tudom.