Názáreti 7.

Egy Sebastian Franck nevű, Bavariában, azaz a mai Bajor Szabadállamban 1499-ben született  német (úgynevezett) szabadgondolkodó írta le a ma még inkább érvényes mondatot: mundus vult decipi, ergo decipiatur, azaz a világ azt akarja, hogy becsapják, úgyhogy be is csapják.
Isten engem úgy segéljen, mondja az amerikai elnök a Bibliára tett kézzel, midőn megesküszik, hogy milyen nagyon jó elnök lesz. És azt is mondja a beszédei végén, hogy isten áldja Amerikát.
A világ elsőszámú államában nem illik nem vallásosnak lenni. A huszonegyedik században, ötszáz évvel a szekularizáció megjelenése után.
A csúti dagadék a kereszténységről hablatyol, mert valaki megmondhatta neki, hogy ezzel a varázsszóval lehet legbiztosabban féken tartani a tömegeket.
Ideteszek egy hosszabb részletet (benne van a tegnapi is), aztán majd még mondok valamit.

- Amikor Kajafást leütötted, Annás már régen aludt, olyan részeg volt, hogy a szolgák vitték be a házba. De mindenkitől azt hallja, hogy veszélyezteted az ő hivatalát, mert a zsidó hitet támadod.

- Nem támadhatok valamit, ami nem létezik. A zsidók isten csodáiban hisznek és nem istenben. Nehemiás azt mondta, az ég berekesztetik és nem lesz eső, mivel vétkeztek te ellened. Akkor imádkozni fognak e helyen és vallást tesznek a te nevedről, és megtérnek bűneikből, mert te sanyargatod őket. Érted? Vallást tesznek isten nevéről, amit különben nem tudnak, mert isten nevét csak a lévita tudja, aki egy évben egyszer kimondja a Szentek szentjében. Amit különben még soha senki nem hallott. És vallást tesznek a bűneikből, mindent megvallanak, csak az ég ne legyen berekesztve. Ma megvallják, holnap lesz eső. Ha holnap nem, akkor holnap után, de eső lesz, mert ők megvallották, és akkor isten csodát tesz. És nem sanyargat többé. Csak majd a következő bűn után. De akkor majd teszünk újabb vallást, és arra újabb csoda jön.

- Kell valami, amihez igazodjanak, amitől féljenek – mondja Júdás.

- Nem kell! Az ember fél úgy is. A félelmét a próféták görcsbe rántják, ahelyett, hogy oldanák. Miért nem mehetek Kafarnaumba? Mert nem Annás katonái miatt, ugye? Mert azok járkálhatnak bárhol, sosem láttak engem, hogyan fognának el?

- Vannak, akik segítenének nekik.

- A gyerekkori barátaimra gondolsz?

- Rájuk.

Eszébe jut, mit mondott Mirjam a kafarnaumiakról, mikor tízéves korukban a fiúk a magdalai nádasba jártak Mirjamot lesni. Meg amit Fülöp mondott hat nappal ezelőtt. Azt mondta, féltek tőled. Mindenki. Én is, mondta Fülöp. Olyan jó lenne valahogy elpusztítani azt, akitől félsz. Meg lehet próbálni, mert kisebb és gyengébb, de mikor belököd a hátsó mészvonal mögé, akkor megint csak félsz. Pedig kisebb is meg gyengébb is… Jó, hogy ilyen nagy lettél és ilyen erős. Megöltek volna. Ezt mondta Fülöp.

- Hat napja ott voltam Kafarnaumban. Találkoztam velük. Nem ismertek meg.

- Máté elment még aznap Fülöphöz. Elmesélte a veled való találkozást. Azt mondta, csak te lehettél. Már a többiek is tudják. Megint félnek. Most már attól, hogy bosszút állsz. Mindazért, amit kiskorodban veled tettek.

Csönd van. A barlang tetején végigfutó repedésből kövér vízcseppek csattannak a mészporba. Előbb a bejáratnál, majd rögtön utána egy csepp valamivel beljebb, aztán hosszabb szünet, amíg megint gömbölyűre híznak, majd megint a kettős csattanás.

- Nem állok bosszút. Senkin, semmiért. Rómában találkoztam egy Seneca nevű fiúval. Nem messze tőlem egy kikötősziklán ült. A Tiberis parton vártam Mirjamot, a fiú papirusz tekercseket olvasott, beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy néhány nappal fiatalabb nálam. Hispániából érkezett Rómába, tanulni akart. Elvitt minket a tanárához, egy Szótion nevű filozófushoz. Szótion választotta szét a res publicát, a közös dolgokat és a res ligiót, a kötött dolgokat. Republica és religio nem fér meg egymással, mert a republica nem működtethető, ha a religio minden lépésedet büntetéssel, bosszúval fenyegeti. Ha az istenek törvényei fölötte állnak a republica törvényeinek. A religio a bűnhöz és a félelemhez köt, a félelemhez az istenektől. Nem tőlem kell félni. A zsidók istene ellen is csak vétkezhetsz, bármit teszel. A vezeklés az egyetlen cselekvés, ami istennek tetsző.

- Minden isten egyforma?

- Minden gazember egyforma. A bűnt és a büntetéstől való félelmet azok a hatalomtól tébolyultak ültették az emberbe, akik mitrát tesznek a fejükre, és isten szolgáinak nevezik magukat. Az én gyerekkori barátaim is a tőlük való félelem miatt gyűlölnek engem.

- Nem. Ők a szabadságtól való félelem miatt gyűlölnek téged. Te a bűn fenyegetésétől való megszabadulást kínálod. Az nem jó, mert az ismeretlen. Amikor már tudtuk, hogy Mirjammal elmentetek Athénba, Fülöp elhívott Kafarnaumba. Mentem, mert látni akartam, hol nőttél fel, kik között. Nem volt nehéz megismernem őket. Ők sem különböznek a többi zsidótól, a csodáidban hinnének, benned soha. Minden szavadat és minden tettedet kiforgatták, azt akarták velem elhitetni, hogy egy vagy közülük, ugyanolyan egyszerű és tanulatlan, mint ők, csak te úgy születtél, hogy tudsz csodákat tenni. Mindent tudtak rólad, amióta tízéves korodban ott hagytad őket. Mindent, amit tettél és mondtál. Egy kurva elcsavarta ugyan a fejedet, de majd kigyógyulsz belőle, ha megtudod, hogy amióta elmentél, fűvel-fával összefekszik. Velük is, sorba mindegyikükkel. Csak Fülöp emelte a kezét alig észrevehetően a válláig, mikor ránéztem, és intett nemet a fejével. Voltak még ketten, akik nem érezték jól magukat ettől a lánydologtól, az ő nevükre nem emlékszem.

- Honnan ismered Fülöpöt?

- Tizenhat éves korában már ő volt a legjobb nemezkészítő és az ő vásznait kereste mindenki, Szíriából jöttek hozzá, Athénból meg még Rómából is. Reggel mondtam neked, hogy apám borkereskedő, kell neki erős vászon a sátorhoz, amiben az árut tároljuk meg nemez a hordók alá, de mindig mindegyik hamar tönkrement. Akkor ajánlották Fülöpöt. Ő hozott össze egy másik sátorkészítővel, velünk nagyjából egyidős ő is, akárcsak a te római Senecád, Simeónnál, Hillél fiánál tanult Jeruzsálemben. Nagyon okos fiú és nagyon jellemtelen. Azt is mondtam reggel, hogy mindenhol a nyomodban jártam, de mindenhonnan elkéstem. Qumránban is voltam, éppen akkor, amikor ez az ifjú sátorkészítő Tiámá apját akarta elütni az üzlettől azzal, hogy ő jobb sátrakat tud csinálni. Saulnak hívják, damaszkuszi és gyűlöl téged. Ő is mindent tud rólad, ő is minden szavadat ismeri. Olyan szeretne lenni, amilyen te vagy. Ezt Jánostól, az unokatestvéredtől tudom. Jól meg fogják érteni egymást a kafarnaumiakkal.

Feláll, tesz néhány lépést a kijárat felé, mielőtt az őrök megláthatnák, megáll. Füstszag hullámzik át a barlang száján, kint ropog a száraz gally.

- Nem tudsz védekezni – mondja Júdás. – Le fognak gyűrni. Az a gyerekképű, azt hiszem, Tamásnak hívják, az mondta, mikor harmadszor voltam Kafarnaumban, hogy ne jöjjek többet, mert én idegen vagyok. Nemcsak azért, mert Hebron messze van, vagy mert a hebroniak rátartiak arra, hogy az ő városuk volt Dávid király fővárosa. Hanem mert a népnek vagyok idegen. Nem értek a nyelvükön. Az egyszerű emberek másképp beszélnek, nem érdekli őket, amiket én mondok. Tamás azt mondta, veled is ez lesz a baj.

- Tamás?

- Nem ellenségesen mondta, óvni akart a többiektől. Úgy látom, nem közéjük való ő sem. De csak tűr, tenni nem akar semmit. Ott a helye, a halászok között, úgy érzi.

Bokor nőtt a barlang szájának szélén. Rigó röppen egy ágra, himbálódzik, félrehajtott fejjel nézi a két vízcseppet. Odaugrál, ahová a cseppek hullottak, széttúrja az átázott port, majd megrázza a csőrét, kis sárdarabokat csap a falhoz, aztán elrepül.

- Ha beszélek, figyelnek rám. Sokan. Miért, ha nem értik, amit mondok?

- Akkor is figyelnek rád, ha meg sem szólalsz. Bármit mondasz, amíg te mondod, értik. Ha én mondanám szóról szóra ugyanazt, már nem értenék. Mert tőlem csak azt hallanák, amit mondok, tőled azt is hallják, amit nem mondasz, amit ők gondolnak rólad. Emlékszel, mit mondtál reggel Tiámának a Királyok Kertjében? Hogy azt a falat, amit ő lát körülötted, neki kell lebontania, te majd elintézed magaddal, hogy lebontsd azt a falat, amit a saját félelmeidből építettél Tiámá köré. Neked nincs mit lebontanod, mert nincsenek félelmeid. És veled mindenkinek könnyű dolga van, aki közel akar kerülni hozzád, mert köréd nem lehet falat építeni. Hiába nem támasztottál fel senkit, ők látták, hogy megtetted. Mert rád néznek, és látják, hogy képes vagy rá, mert te vagy a Messiás, te vagy isten fia.

Visszaül, hátát a barlang falának dönti, rosszkedvűen néz Júdásra.

- Mondom, hogy nem vagyok. Egyik sem.

- Hiába mondod. A tekinteted, az arcod, a hangod nem erről a világról való. Minden zsidó szeretett volna egy istenképet látni, de semmilyet sem láthat, mert nincs fantáziája, a képírást meg tiltják a törvényeink. A te arcodat nem lehet tiltani, a tekinteted beleég abba, aki látott már és abba is, akinek csak elmesélnek. A te arcod isten arca. Az előbb mondtad, vallást tesznek isten nevéről, amit különben nem tudnak. Már tudják. 

- Nem akarom, hogy az én nevemről tegyenek vallást! Az én nevem nem jelenthet sem bűnt, sem vezeklést.

Azt én nem tudhatom, az amerikai elnök mit gondol a vallásról, azt tudom bizonyosan, mit gondol a hordónyira hízott jobbszélső, mert még emlékszem, mit kiabált a parlamentben a magukat kereszténynek nevező szemforgató bagázsnak: csuhások meg térdre imához. Azóta megtért volna?

Lehet. Mint a Saul nevű damaszkuszi. A különbség mindössze annyi, hogy az egy okos gazember volt. Ez meg itt buta, mint a főd.

A világnak az atlanti térségbeli része kis híján kétezer éve hagyja magát becsapni a kereszténység ájtatos szövegével. Nem kis részben azért, mert a kereszténység felsőbbrendűnek képzeli magát, ezért a büdös bunkó "keresztény" is azt képzeli, ő többet ér, mint egy nem keresztény. Teszi ezt azzal az aljas feltételezéssel, hogy Jézusnak ehhez lehet bármi köze.

Még egyszer: én nem tudok felmutatni kétséget kizáró bizonyítékokat arra, hogy Jézus olyan volt, amilyennek az én "evangéliumom" mutatja. De annál azért sokkal többet, amilyet a szinoptikusok írtak le, az én ismereteimnél lényegesen kevesebbre támaszkodva.