Gratulálok Juszra Mardininak

Nem mondtam még (nem is fontos), lassan másfél évtizede igazságügyi szakértőként dolgozom, elsősorban bírósági "kirendelésre" (így írják, minket nem felkérnek, kirendelnek), de van rendőrségi és ügyészségi "kirendelés" is.

A riói olimpia úszó előfutamának ügyében nyilvánvalóan nem fognak kirendelni, ezért most ideírom a szakvéleményemet.

Úszott egy szíriai menekült lány, meg is nyerte a 100 pillangó előfutamát. Egy ifj. Knézy Jenő nevű közvetítő ember ennek a lánynak a nevét nem mondta ki. A kérdés az, miért nem. A közvetítő ember azt válaszolta, hogy nem volt ebben semmi szándékosság. (Az újságírói kérdést azért tették fel, mert alapos gyanú férhet a szándékossághoz - országunk miniszterelnöke mindent megtesz azért, hogy a menekültekről csak mint bűnözőkről essék szó, a közszereplők szervilizmusa meg úgyszólván határtalan, megfelelési kényszerük görcsös és feloldhatatlan.) Az ifj. Knézy nevű sokmindent mondott még, mi akadályozta abban, hogy a szír menekült lány nevét kimondja. Nem látott semmit a monitoron, szétesett a vonal, ilyesmik.

Az előfutam többi résztvevőjének kimondta a nevét. Ahol azok olvashatók voltak, ott látni lehetett Juszra Mardini nevét is. A lány megnyerte a futamot. A menekültstátusz és a futamgyőzelem együtt elsődleges, kiemelendő hír, minden tömegtájékoztató eszköz számára szakmailag kötelező, a bulvár ebből él, a politikai újságírás pedig példaértékűnek tartja, alig várnak egy efféle kettős szenzációt.

Bírósági kirendelés esetén az ember nem mond magánvéleményt valakinek a képességeiről, ezért én itt sem említem meg, miképpen súlyozom a szóban forgó beszélő ember affinitását a sportriporteri szakmához. Mindössze annyit jegyzek meg, hogy egy ilyen eseményt még egy nagyon tehetségtelen kommentátor sem hagy ki, aki látott már hírszobát, és írt kétsorost, az tudja, mi a teendő.
A beszélő ember természetesen hamisít és hazudik.

Juszra Mardini nevét nem említeni nem szakmai elégtelenség, hanem ennél sokkal rosszabb: emberi ócskalelkűség.

Összefoglalás.

A tanúsított viselkedés nyilvánvalóan szándékos volt, az illető alkalmatlan arra, hogy nyilvánosan bárhol megszólaljon.