A magyar történelemről

Az elmúlt napokban nem ment a munka, olvastam. Régmúltról és napi hírekről.
Összegzem, mire jutottam.

Minden körülményt figyelembe véve, a lehetőségekhez mérve a magyar történelem ismert évszázadaiban nem találunk olyan undorító, jellemtelen, kártékony, bárdolatlan, primitív, buta alakot, mint amilyen a hordó alakúra hízott csúti futballista.

Ezt a népet így még nem alázta meg senki, ilyen arcátlanul sem tatár, sem török ki nem rabolta, ennyi rosszarcú, ostoba seggnyaló nem ült még főhivatalokban.

Úgy tudom, szelíd vagyok szinte a végtelenségig, soha senkit nem bántottam úgy, hogy előtte ne viseltem volna el igazi vagy képletes pofonokat.

Ezt a nyavalyás, dagadtra zabált jobbszélsőt éppen ezért sokkal kevesebbre ítélném, mint amit megérdemel.

Életfogytig napi tizennégy óra kukorica kapálásra. Minden évszakban, minden időjárásban. Akkor is, ha nincs kukorica, csak hó és jég. Kapálni akkor is. Két kapálás között sötétzárka. Egyes.

Kegyelem nincs.

Csak mert szelíd vagyok a végtelenségig.

P.S.: Majd' elfelejtettem: teljes vagyonelkobzás. Az összes rokontól, fel, oldalt és le, valamint az összes "baráttól". Gatyáig.