Eszembe jutott egy dialógus. Nem sokkal azután hangzik el, hogy Tiguer káplár előadást tartott Fécamp-nak a raktár rendjéről. Ideírom a párbeszédet, a két altiszt Tiguer és Ligert.
- Az öngyújtó nem bírja a klímát - mondta Tiguer.
- De lehet megjavítani, akkor bírja.
- Az embert nem lehet reparálni.
- Vakbelet olykor kiszednek.
- De itt a tüdő meg a máj sínyli.
- Azután a vese is rosszul állja.
- Az öngyújtónak a rugó a veséje.
- Ez okos mondás volt - bólintott Ligert -, mert ha az öngyújtónak nincs is veseszerve, mégiscsak hasonlít az emberre.
- Úgy van. Az öngyújtóra szintén ráillik, hogy bármilyen bedöglött, egy szikrányi életet mindig csiholhat belőle a káplár.
- Ez szintén jó mondás volt.
- Ennek az öngyújtónak hiányzik egy kereke.
- Akkor nem lehet megcsinálni.
- Nem is. De bíbelődni kell. Mert az őrvezetőé, és az is öngyújtóhoz hasonlít. Mingyár lobban.
- És szintén hiányzik egy kereke...
- Ha lobban, akkor megvan neki mind.
- De az épelméje nem normális neki.
- Az a maláriától lehet.
Azt olvastam, hogy Romániában valami fürdőhelyen előadást tart Kósa Lajos és Rogán Cecília. Elképzeltem az előadás utáni beszélgetésüket. Akkor jutott eszembe a Csontbrigádból a fenti dialógus.
Ha Tiguer és Ligert élő ember volna, akkor persze nem sértegetném őket a hozzájuk méltatlan összehasonlítással.
Nehogy ennél mélyebben belegondoljanak! Hogy hová jutottunk. Hogy ezen a szellemi szinten előadást lehet tartani. Bárhol.