2014. július 5., szombat

A hazáért

Ne tessék sopánkodni, semmi különös nem történt. Egy Neymar nevű futballistának csigolyája tört. Másoknak meg a lábukat törik, megint mások meghalnak. Semmi különös. A gladiátorok is meghaltak. Ha nem haltak volna meg, a kutya nem nézte volna a produkciót.

Neymar hátába beletérdelt egy büdös bunkó, utána ezt mondta: "A pályán a becsületemért, a csapatomért, a hazámért küzdök. Nem akartam ilyen sérülést okozni. Nem is gondoltam ilyesmire, csak meg akartam szerezni a labdát."

Szerintem a közönség nagy részének ez tetszik. Ja az más. Ha a becsületéért meg a hazájáért. Ilyesmikért az ember persze megnyomorít egy másik embert. Meg hogy küzd. A küzdelem, az más, annak a hevében ugye persze hogy történik mindenféle.

Nem tudom, van-e még ember, aki emlékszik, a futball nem küzdelem, főképp nem a becsületért és a hazáért. A futball egy ideig úgynevezett sport volt. Most bizonyos embertömegeknek a fortélyos eszközökkel való kirablása, egyelőre még olykor látványos mozgássorokkal leplezve, de ez nem fog soká tartani, már most gyakoribbak azok a mozdulatok, amiknek az égvilágon semmi közük nincs a futballhoz, úgymint meztépés, pofonrúgás, csípődobás, és amely mozdulatok az esetek többségében a bíró ingerküszöbét sem érik el – ő úgy véli, jól van ez így, nem kell széttördelni a játék folyamatosságát.

Holott az első meztépés természetes következménye egy sípszó, majd egy mozdulat: kifelé innen. Minden futballpályáról, azonnal. Van ugyanis egy szabálykönyv, ami azért nem tiltja fent nevezett akciókat, mert elképzelhetetlennek tartja, hogy ilyesmi előfordulhat. Persze ennek a szabálykönyvnek az összeállítói még nem tudták, hogy a pályán egyszer majd küzdelem fog folyni a becsületért és a hazáért.


A fantáziátlan teniszezőknek innen üzenem, ha nem elég tehetséges valaki ebben a sportban, és a túloldalon az ellenfél már közel van a nyeréshez, nyugodtan hajítsák át a hálón az ütőjüket. Ha az illetőnek csak a karja törik, annak semmi különös következménye nem lesz, ha fejbe találják és meghal, akkor azt kell mondani, hogy mindez a becsületért és a hazáért történt.