Könyöröghetek én
akár naponta többször is, hogy ne tessék a levéltetűt mikroszkóp alá tenni,
mert akkor elefántnak látszik, mégis mindig beteszik. És attól a pillanattól
mindenki úgy kezeli, mintha jelentősége volna. A levéltetűnek.
Itt van ez a
mondat például: „Mi nem azért vagyunk
európaiak, mert erre geográfiai, földrajzi okaink lennének, hanem mert
keresztények vagyunk.”
Komolyan
kérdezem, egy ekkora rémületes marhaságot miért kell? Nem azt kérdezem,
kimondani miért kell, azt tudom, foglalkozásánál fogva az illetőnek muszáj
beszélnie, és hát mit csináljunk, olyanokat mond, amilyeneket tud, ha csak
marhaságra telik, akkor marhaságokat fog mondani, senki sem képes felülmúlni a
saját szellemi színvonalát.
Az emberi teljesítőképesség
határairól beszélgetve hallottam egy történetet. Kényszerleszállást hajtottak
végre egy polgárinak álcázott katonai repülőgéppel, méghozzá ellenséges
területen. Néhány perc maradt a gép felrobbanásáig, menteni kellett a holmit. A
személyzet tagja volt két nő, az elhárítás tisztjei, két olyan külsejű lány,
akikről el lehetett hinni, hogy utaskísérők. Egyikük egy trezort vitt ki a
hátán az akkor már lángoló repülőből. A pilóta (az esemény résztvevője) megesküdött,
hogy a trezor súlya közelebb volt a 150, mint a 100 kilóhoz. Van ilyen. Az
akaraterő, a halálfélelem meg ki tudja, még milyen motiváció képes
megsokszorozni az ember fizikai erejét.
Viszont nincs az
a halálfélelem, amitől valaki okosabb lesz. És nincs olyan akaraterő, ami
jellemesebbé tesz valakit, aki egész életében váltogatta a világnézetét…
világnézet, miket beszélek, valami olyasmiről van szó, hogy hétfőn azt mondja,
csuhások, kedden meg azt, keresztények vagyunk. Azért ez a világnézettől elég
messze van.
Jaj ne tessék!
Már hogyan lehetne számon kérni olyasmit, hogy mit szól ehhez mondjuk egy
zsidó? Dehogyis akarta megsérteni a zsidókat, ahhoz érteni kellene a fent
idézett mondatnak a nagyjából való jelentését. A tartalmát. De hát erről szó
sincs. Mármint egy akármilyen szövegnek a megfelelő értelmezésére való
képességről. Nem, nem! Nem azt mondtam, hogy az illető nem antiszemita, hol az,
hol nem annyira. Egy darab lágy gyurmától nem szoktuk számonkérni a tartást. Gerincet,
ilyesmit, az a hibás, aki azt várja, hogy ez a fajta kanavászjellem egyszer két
percig ki fog tartani a véleménye mellett, ahogyan azt Kosztolányi igényelte,
ahhoz kellene vélemény. Saját.
Ahhoz képesnek
kellene lenni annak felfogására, hogy az európai keresztényeken kívül vannak
máshol is keresztények, most nincs kedvem kiszámítani, hányszorosa az Európán
kívüli keresztények létszáma az európaiakénak, azt meg végképp nem akarom most
számszerűsíteni, hány milliárd nem keresztényt sértene ez az ostoba
felfuvalkodottságot manifesztáló mondat, ha a világon volna bárki, aki egy
ilyen marhaságtól megsértődik. És ha egy bizonyos szellemi szinten felül azt
lehetne hinni, hogy a kereszténységnek mint olyannak van valami különleges
értéke.
Azt akartam
kérdezni, miért kell egy ilyen szánalmasan ostoba mondatot közölni. A sajtóban.
Meg egyéb helyeken. Ha valaki egy szépen terített asztalnál egy jobbfajta
társaságban egy hangosat szellent, az valami ilyesmi, de ott lehet úgy tenni,
mintha mi sem történt volna, annak nincs különösebb nyoma, az hamar elmúlik.
De egy ilyen
mondatot kinyomtatni. Már engedelmet kérek, ezt azért mégsem kellene.