Csakhogy ez a jogállami keretek között nem megy ilyen gyorsan - írja az újság, nyilván azért, mert ezt mondják neki. Azt is mondták neki, hogy: Azzal igyekezett nyugtatni az elégedetlenkedőket, hogy a jogállamot csak jogállami módszerekkel lehet visszaépíteni, és bár szerinte sokakban él a késztetés, „hogy kattanjanak a bilincsek”, az igazságszolgáltatás nem úgy működik, hogy csak úgy börtönbe zárnak valakit.
Kicsit már röstellem leírni, de kénytelen vagyok: a megalapozott gyanú a jogállami módszerek közé tartozó eljárás. A megalapozott gyanút követő letartóztatás is oda tartozik. Ez utóbbi akkor válik esedékessé, ha szökés, elrejtőzés veszélye áll fenn, ami például akkor tekinthető alaposnak, ha a bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyú és a következménye súlyos büntetés, például sok év börtön.
Vegyünk csak egy tucatot a főbűnösök közül (sokkal többen vannak), élükön természetesen a csúti szörnyeteggel és némely családtagjaival, valamint egy-két miniszterével. Ha ezeket holnap vezetőszáron elviszik (az eszköz használata természetesen szabályszerűen indokolt, bizonyos liberális véleményekkel szemben a fásyféle is az volt), az úgynevezett közvélemény máris elégedetten dől hátra, és sokkal türelmesebben várja a folytatást. Holnapután egy kijelölt bíró kitűzheti a tárgyalás időpontját a következő munkanapra, és mielőtt valaki aggályosan megjegyezné, hogy például a csúti szörnyeteg bűnlajstromát magában foglaló többszázezer oldalt ennyi idő alatt nem lehet elolvasni, közlöm, hogy nem is kell. Ha szükséges, én magam segítek kiválasztani egy (mégegyszer: egy, azaz 1) olyan vádpontot, aminek a büntetési tétele életfogytiglan (több ilyen van), és annak alapján a bíró kihirdeti az ítéletet. Ha akarják, tőlem tárgyalhatják a többit még húsz évig, a csúti undormány megkezdte a fegyházbüntetést, ahonnan már csak egyetlen esetben szabadulhat - a jelzett eset módszere kizárólag a hamvak erős vízsugár által való szétszórása lehet. Én még azt is javaslom az eljáró bíróságnak, hogy mellékbüntetésül újítsa fel azt a szép római jogtechnikai hagyományt, aminek damnatio memoriae a neve, azaz az emlékezet kárhoztatása. Ami azt jelenti, hogy a nevét soha többé senki nem írhatja le.